Inkább áldott leszek

Guyanában, a Dél-Amerika északi részén fekvő városban, utolsó napi tizenévesek a tizedről és a felajánlásokról beszélgettek.

– Inkább áldott leszek – mondta a 14 éves Simeon Lovell egy hitoktatási órán a georgetowni Prashad Nagar gyülekezeti házban. Az osztály éppen Malakiás 3:8–12-t olvasta fel, amely szentírás arra figyelmeztet, hogy mindazok, akik megrabolják Istent, mert nem fizetik a tizedüket, átkozottak lesznek; ugyanakkor azok, akik fizetik a tizedüket, mérhetetlenül nagy áldásokban részesülnek.

– Nézzétek ezeket az áldásokat – mondta egyik osztálytársa, a 16 éves Xiann Kippins. – Megóv majd benneteket. Gyarapodni fogtok. A mennyország ablakai megnyílnak számotokra.

– A földön minden Mennyei Atyánktól származik – mondja a 17 éves Clint Callender (a Garden Park 2. sz. Gyülekezet tagja, szintén Georgetownban). Ő csak egy kis részt kér vissza, hogy ezáltal segítsen nekünk kimutatni a hálánkat. Ezért nagyon boldog vagyok, amikor fizetem a tizedemet. Boldog vagyok, hogy minden hónapban böjtölhetek és adományommal segíthetek a rászorulókon. Amikor pedig látom, hogy mit tesz az egyház szökőárak, hurrikánok vagy más katasztrófák idején – itt az egyház által adott ruha- és élelmiszeradományokra gondolok –, nagyon boldoggá tesz az a gondolat, hogy ennek én is része lehetek azáltal, hogy bőkezű adományokat teszek.

A 17 éves Curfew Ali, aki az Arima Gyülekezet tagja (Nyugat-India Misszió, Trinidad és Tobago, Port of Spain), elmagyarázta a vele egykorú Mark Mangray-nek, hogy jóllehet csak nagyon kevés pénzt keres, tizedként befizeti a keresete 10 százalékát, és hozzájárul a böjti felajánlásokhoz is. – Így tudom, hogy az Úr szabadon megáldhat engem – mondja. Beszélt még Marknak a tizedrendezésről, és arról, hogy milyen nagyszerű érzés kijelenteni, hogy teljes tizedfizetőnek számít.

Mark megnéz egy üres adományozási cédulát, elolvassa, majd azt mondja: – Igazad van, Curfew. Holnap én is elhozom a tizedemet.