2008
Óvakodjatok a falovaktól!
2008. október


Óvakodjatok a falovaktól!

Kép
Elder Kenneth Johnson

Észrevetted már, hogy miként befolyásolja cselekedeteinket, és milyen hatással van viselkedésünkre a környezetünk? Emlékszem, főiskolás koromban elbeszélgettem az egyik oktatóval, aki megemlített egy kutatást, amely a környezet hatását vizsgálta a munkahelyi hatékonyságot illetően. Elmondta, hogy bizonyos környezetben az alkalmazottak nagyobb energiával és igyekezettel dolgoznak, míg más környezetben ez pont a fordítottja. A gondolat, hogy ezeknek a látszólag egyszerű dolgoknak mekkora hatásuk van, nagyon érdekelt.

Megemlített egy kísérletet is, amelyet egy csoport olyan emberrel végeztek, akik egy asztal körül ülve éppen elfogyasztani készültek az eléjük helyezett ételt. Noha mindegyik résztvevő éhes volt, és ki is fejezte azon vágyát, hogy elfogyassza az ételt, étvágyukat azonban drámaian befolyásolta a szoba világításának megváltoztatása. Miután megváltoztatták a fényviszonyokat, sokan egyáltalán nem ettek, mások csak keveset, és meglepő módon egyik résztvevőnek sem ízlett az étel.

Az, hogy az ízletes étel elvesztette a vonzerejét, egyszerűen azért, mert megváltoztak a fényviszonyok a szobában, a környezet viselkedésünkre gyakorolt lehetséges hatását és befolyását jelzi.

Évekkel később, amikor már az üzleti karrieremet építgettem, az egyik ügyfelem megkért, hogy segítsek biztosítást kötni az egyik új vállalkozására. Csak amikor a helyszínre érkeztem, akkor tudtam meg, hogy egy éjszakai mulatóról lenne szó.

Ahogy elhaladtunk a recepció előtt és beléptünk a főhelyiségbe, a dekoráció egyszerűen lenyűgözött. A bútorzat és a kiegészítők, a függönyök és a szőnyeg mind rendezettek voltak és egymással harmonizálva igen kellemes hellyé varázsolták a bárt. Nem erre számítottam azok után, hogy tudtomra adták, milyen funkciója lesz a helynek. Miközben a tulajdonossal egyeztettem a szükséges információkat, az egyik alkalmazott odalépett és engedélyt kért, hogy kipróbálhassa a rendszert.

Az ügyfelem beleegyezett. Miközben a teremben kialudtak a fények, a békés hangulat hirtelen átváltozott a villogó színes lámpák és a rettentően hangos zene miatt. A békésség azonnal szertefoszlott.

Ilyen körülmények között képtelenség volt beszélgetni, ezért kimentünk a recepcióra. Az ezt követő beszélgetés és az iménti élmény miatt úgy éreztem, nem szabad folytatnom ezt az ügyet, ezért az ügyfelet átirányítottam egy másik ügyintézőhöz, aki ennek a területnek a szakértője. A mai napig élénken emlékszem arra a drámai változásra, ami akkor történt, amikor felvillantak a fénycsóvák és a hangos, lüktető zene betöltötte az elsötétített szobát.

Ebből az élményemből maradandó leckét tanultam. A környezetünk erősen befolyásolja az érzéseinket és a viselkedésünket.

Ez az egyik oka, hogy a vezetőink azt tanácsolták nekünk, hogy az egyházi tevékenységeket olyan környezetben tartsuk, ahol az Úr Lelke jelen lehet. Gondolkodjatok el ezen a tanácson. Most pedig gondolkodjatok el az egyházi tevékenységeinken. Mit tehetünk annak érdekében, hogy betöltsük az Úr azon célját, hogy az egyházi tevékenységek épületesek és felemelőek legyenek?

A trójai faló

Ifjú korom óta lenyűgözött a trójai falóról szóló görög legenda. Talán emlékeztek rá, hogy a görög hadsereg 10 éven át ostromolta Trója városát, de nem sikerült rést ütniük az áthatolhatatlannak tűnő erődítményen.

Végül a görögök visszavonulást színleltek, de maguk mögött hagytak egy hatalmas, fából készült lovat, melynek a belsejében katonák bújtak el, a rajtaütésre várva. A trójaiak azt hitték, hogy a ló egy jó előjel, ezért néhány társuk tanácsa ellenére behúzták a lovat a város falain belülre. Az éjszaka leple alatt a görög harcosok előbújtak a rejtekhelyükről, majd kinyitották a város kapuit a görög seregek előtt, hogy elfoglalhassák Tróját.

Nekünk is állandóan résen kell lennünk. Ne engedjük, hogy az ármánykodó ellenség rést találjon védelmünkön, hogy nehogy elpusztítsa hitünk pajzsát. Az otthonunk és a hódolat helyei menedéket nyújthatnak a helytelen világiasság által keltett vihar elől, lehetővé téve számunkra, hogy „állhatatosak és rendíthetetlenek le[gyünk], mindig bővelkedvén a jócselekedetekben” (Móziás 5:15) és mindig „szent helyeken” álljunk (T&Sz 45:32).

Ha nem vagyunk résen, akkor elveszíthetjük lelki érzékenységünket, amint eltűrjük a romboló hatású zenét és a helytelen tevékenységeket. Ha megengedjük ezeket a dolgokat, akkor azok belülről károsítani fognak bennünket. Ez olyan, mintha a falovat beengednénk arra a helyre, amely egykor legyőzhetetlen erődítménynek számított.

Amikor megtervezzük a tevékenységeket és felkészülünk rájuk, ne az legyen a célunk, hogy utánozzuk vagy kövessük a világ divatját, hanem hogy olyan légkört teremtsünk, ahol ott lehet az Úr Lelke. Ez az egyház által támogatott tevékenységekre vonatkozik, de ez az elv legyen az útmutatónk, amikor kiválasztjuk, hogy milyen filmet, milyen számítógépes programokat akarunk megnézni, illetve milyen szabadidős tevékenységekben veszünk részt. Különösen oda kell figyelnünk, amikor egyházi épületekben van a rendezvény, mivel ezeket olyan tevékenységre szentel-ték fel és választották el, amely „erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó” (Hittételek 1:13).

Ha a Szabadító eljönne egy tevékenységre a gyülekezeti házba, úgy reagálna, ahogy akkor tette, amikor a pénzváltókat kikergette a jeruzsálemi templomból (lásd Máté 21:12–13); vagy úgy, ahogy Péter tette a színeváltozás hegyén, amikor azt mondta: „jó nékünk itt lennünk” (Máté 17:4).

Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) a teljes idejű misszionáriusi szolgálattal kapcsolatos tanácsa erre a témára is vonatkozik: „Meggyőződésem, hogy az alkalmassági mérce felemelésével fiataljaink, különösképp a fiatal férfiak nagyobb önfegyelmet fognak gyakorolni, és a világ alacsony mércéi fölé fognak emelkedni, elkerülik a bűnt, és minden tettükben erényesebbek lesznek.”1

E szavakkal az elménkben, határozzuk el, hogy a mérce megemelésével és a világ visszaszorításával építő jellegű tevékenységeket szervezünk.

Korlátozni fogja ez a fajta megközelítés a társasági eseményeinket, vagy kizárja belőlük a jókedvet és a boldogságot? Egyáltalán nem. Sőt, pont az ellenkezője fog történni. A mérce megemelésével olyan élményekben lesz részünk, amelyek maradandó emlékekké válnak, és összeférnek a boldogság nagyszerű tervében található ígéretekkel.

JEGYZET

  1. Gordon B. Hinckley, „Misszionáriusi szolgálat”, Világméretű vezetőképző gyűlés, 2003. jan., 17.