Hogyan adjunk?

Egy nyári napon történt. Édesanyám kora délután meghalt. Mi hárman, az édesapám, a testvérem és én, elhagytuk a kórházat és hazamentünk. Készítettünk egy kevés uzsonnát, majd beszélgettünk a látogatókkal. Későre járt, besötétedett. Emlékszem, hogy még nem kapcsoltuk fel a lámpákat.

Csengettek. Apa nyitott ajtót. Catherine nénikém és Bill bácsikám állt az ajtóban. Láttam, hogy Bill bácsikám egy üveg cseresznyét tart a kezében. Még most is látom magam előtt a sötétvörös, majdnem lila cseresznyéket és a befőttesüveg fényes, aranyszínű tetejét. – Ez biztos ízleni fog – mondta. – Valószínűleg nem ettetek desszertet.

Tényleg nem ettünk. Ott ültünk hárman a konyhaasztalnál és tányérokba raktuk a cseresznyét; enni kezdtük, miközben Bill bácsi és Catherine néni elmosták az edényeket.

Véleményem szerint ajándékot adni és kapni mindig három részből áll. Ezt a három részt jól szemléltette az ajándékba kapott cseresznye.

Először is, tudtam, hogy Bill bácsi és Catherine néni érezte azt, amit én éreztem. Tisztában voltak vele, hogy túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy ételt készítsünk magunknak. Tudhatták, hogy egy üveg, házilag készített cseresznyebefőttől, hacsak egy pillanatra is, újra családnak érezzük majd magunkat. Nem emlékszem a cseresznye ízére, de arra emlékszem, hogy valaki ismerte a szívemet és törődött velem.

Másodszor, éreztem, hogy az ajándék ingyenes volt. Tudtam, hogy Bill bácsi és Catherine néni önszántukból hoztak ajándékot. Úgy tűnt, hogy az ajándék átadása örömet okozott nekik.

Harmadszor, áldozatot is hoztak. Tudtam, hogy Catherine nénikém saját családjának készítette a befőttet. Biztos szerették a cseresznyét. Ő azonban megfosztotta a családját ettől az örömtől azért, hogy nekem adhassa. Ez bizony áldozat. Azóta azonban rájöttem arra a csodálatos tényre, hogy Bill bácsi és Catherine néni nagyobb örömüket lelték abban, hogy nekem adták a cseresznyét, mintha megtartották volna maguknak.

Az ajándékozás három dologból áll: érzed, amit mások éreznek, önszántadból adsz és örömmel hozol áldozatot.

Az Atyaisten a Fiát, Jézus Krisztus pedig az engesztelést adta nekünk, melyek mérhetetlenül értékes ajándékok a számunkra. Jézus ingyen, önszántából adta nekünk ajándékát. Az egyik biztos jele annak, hogy valaki elfogadta a Szabadító engesztelésének ajándékát az, hogyha kész önszántából adni.