Segíts és légy boldog

Jonathon morgolódva szállt be az autóba testvére, Mike mellé. Otthon szeretett volna maradni, hogy az új játékkal játsszon, melyet az előző héten kapott a születésnapjára. Édesanyja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy mindannyian elmenjenek a gyülekezeti házba, és segítsenek az egyházközség takarítási napján.

– Miért kell mennünk? – kérdezte Jonathon az édesanyjától, miközben segített berakni a porszívót az autóba.

– Jó móka lesz – válaszolta az édesanyja mosolyogva. – Ráadásul mindannyian használjuk a gyülekezeti házat. Úgy helyes, hogy időnként segítünk kitakarítani.

Jonathon kibámult a kocsi ablakán, és nézte az elhaladó házakat és fákat, miközben a gyülekezeti ház felé tartottak. Amikor édesanyja befordult a gyülekezeti ház parkolójába, Jonathon meglepődve látta, hogy Lawson testvér pont mellettük parkolt le.

– Mit csinál itt Lawson testvér? – csodálkozott Jonathon.

Lawson testvér az utóbbi időben nagyon beteg volt, leukémiában szenvedett, ami a rák egyik fajtája. Hosszú időt töltött kórházban. Jonathon emlékezett rá, hogy szülei arra biztatták Mike-ot és őt, hogy imádkozzanak Lawson testvérért a személyes és a családi imáikban. Lawson testvér régóta nem volt otthon a kórházi kezelések miatt.

Jonathon mindig is szerette Lawson testvért. Idősebb volt, mint Jonathon nagyszülei, de ennek ellenére mindig beszélgetett Jonathonnal az iskoláról és a sportról. Egy alkalommal még Jonathon egyik meccsét is megnézte.

Miközben Jonathon kiszállt az autóból, Lawson testvér integetett neki és azt mondta: – Szia Jonathon! Lawson testvér megkerülte az autót és kivett egy porszívót a csomagtartójából, majd lassan betolta az épületbe.

– Jonathon, – hívta az édesanyja – tudnál segíteni? Nem tudta egye- dül kivenni a porszívót az autó csomagtartójából.

– Persze, anyu – mondta Jonathon. Segített kivenni a porszívót, és gyorsan áttolta a parkolón.

Jonathon és Mike egész este Lawson testvér mellett dolgoztak. Jonathon gyakran elfáradt, és megállt pihenni, de észrevette, hogy Lawson testvér folytatta a munkát. Ráadásul még mosolygott is. – Szép dolog, hogy segíthetünk, ugye? – kérdezte Lawson testvér.

Jonathon érezte, hogy valami megváltozik benne. – Ha Lawson testvér örömmel tud segíteni, akkor én is – gondolta magában. Még keményebben kezdett dolgozni.

– Köszönöm, hogy eljöttetek velem – mondta az édesanyja a hazafelé vezető úton.

– Szívesen – felelte Jonathon. – Sajnálom, hogy nem akartam jönni. Nem tudtam, hogy ennyit tanulhatok a porszívózásból.