A tanítás ereje

„Tanulj tőlem, és hallgass a szavaimra; járj Lelkem szelídségében, és békességed lesz énbennem!” (T&Sz 19:23)

Jézus Krisztus a legnagyobb tanító, aki példamutatásával, példabeszédeivel mutatja nekünk az utat. A tanulás és a tanítás a két legfontosabb feladat az életben. Mivé lenne egy újszülött, ha nem foglalkoznánk vele, és semmilyen tanulásban és tanításban nem részesülne? Ha nem tanítanánk meg járni, beszélni, önállóan enni? Sőt, még játszani is meg kell tanítani! A tanításnak hatalmas ereje van, hiszen tanítás nélkül vademberek módján érnénk el a felnőttkort. Mivé lenne az emberiség tanítás és tanulás nélkül?

A tanításról a Bibliában, a Példabeszédekben olvashatunk:

„Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, Bölcseség, és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére. Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. Hallgasd fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz az fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.” (Példabeszédek 1:1-9)

A tanítás mindenki felelőssége. Három részre osztottam: az iskolai oktatásban a tanárok felelőssége, a családokban a szülők felelőssége, az egyházban az egyházi vezetők felelőssége.

Az első: a tanárok felelőssége, hogy az iskolában a megfelelő tudást átadják a gyermekeknek. Most nem erről szeretnék részletesen írni. A mi számunkra a család és az egyház felelőssége a fontos. A családok felelőssége: e téren a családokban az apák szerepe kulcsfontosságú. Az apa szerepe isteni eredetű, Mennyei Atyával, és ebben a halandó világban Ádám atyával kezdődően. Az apaság tökéletes isteni megnyilvánulása a mi Mennyei Atyánknak. Az Ő jellemvonásai közé tartozik többek között a végtelen jóság és a tökéletes szeretet. Az Ő munkája és dicsősége a gyermekei fejlődése, boldogsága és örök élete. Ha az apák a legjobban igyekeznek végezni dolgukat, akkor Őt igyekeznek utánozni, és valóban az Ő munkáját végzik. Egy apa feladatai közt a legfontosabb az, hogy gyermekei szívét Mennyei Atyjuk felé fordítsa. Ha egy apa a példája és szavai által meg tudja mutatni, hogyan is néz ki a mindennapi életben az Isten iránti hűség, akkor ez az apa megadta gyermekeinek a békesség kulcsát ebben az életben, és az örök élet kulcsát az eljövendő világban. Az az apa, aki szentírást olvas gyermekeinek, megismerteti őket az Úr hangjával. A szentírásokban megtaláljuk a gyermekek tanítására vonatkozó szülői felelősség kihangsúlyozását.

„Továbbá, amennyiben Sionban, vagy annak bármely szervezett cövekében lévő szülőknek gyermekei vannak és nem tanítják meg nekik a bűnbánat, és a Krisztusba, az élő Isten fiába vetett hit, valamint a keresztelkedés és a Szentlélek kézrátétel általi ajándéknak tanát nyolc éves korukban, a bűn szálljon a szülők fejére. […]

És imádkozni is tanítsák meg gyermekeiket, és arra, hogy egyenes derékkal járjanak az Úr előtt.” (T&Sz 68:25, 28)

1833-ban Az Úr megrótta az Első Elnökség tagjait, mert nem kellő figyelemmel tanították a gyermekeket. Az egyiküknek ezt mondta: „Nem tanítottad világosságra és igazságra gyermekeidet, a parancsolatok szerint: és annak a gonosznak egyelőre még hatalma van feletted, és ez sanyargattatásod oka!” (T&Sz 93:42)

Természetesen az anyák feladata sem kevésbé fontos. A kötetlen beszélgetés, a közös munka és játék, a gyermekek meghallgatása a tanítás fontos elemei. Az Úr elvárja, hogy a szülők segítsenek alakítani gyermekeiket, a gyermekek pedig követendő példára vágynak, és nagy szükségük is van rá. A fegyelmezés és a helyreigazítás a tanítás részét képezi. Ahogy Pál mondta: „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja…” (Zsidók 12:6)

„A kellő időben élesen feddve, amikor a Szentlélek arra késztet, azután pedig fokozott szeretetet mutatva az iránt, akit megfeddtél, nehogy ellenségének tartson téged.” (T&Sz 121:43)

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Példabeszédek 22:6)

A tanításnak a harmadik fontos része az egyházi tanítás. Rendelkezésre állnak a Szentírások, a folyóiratok, és az elnökségi üzenetek. Az úrvacsorai gyűlések beszédei egyfajta tanítások számunkra. A vasárnapi iskolák tanításai – különböző szinteken –, valamint a szolgálattétel a segédszervezetek és a papság részéről szintén a javunkat szolgálják. Az egyház minden lehetőséget megad a tanulásra és fejlődésre, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire vesszük komolyan ezeket a lehetőségeket. Senki nem mondhatja, hogy én már mindent tudok és nincs rá szükségem. Szerintem még a prófétának is van mit tanulnia. Ahhoz, hogy tanítani tudjunk, tanulásra van szükség; egy jó tanításnak óriási ereje van. Igyekezni kell élvezetessé tenni ezeket az órákat. Ha nincs sok résztvevő, el kell gondolkodni rajta, mi lehet az oka. Talán unalmasak az órák? Netán nem vagyok elég felkészült? Nem kis megtiszteltetés, amikor 10-20 ember egy szűk órára megajándékozza a figyelmével a tanítót. Érdemes minden tanításba nagy energiát fektetni, kihozni magunkból a legjobbat, amit azután a Szentlélek ereje tesz majd igazán hatásossá mások életében. A tanításnak nagyon nagy ereje van a személyiségünk fejlődésében.

Arra buzdítok mindenkit, különösen a fiatalokat, hogy tanuljanak, hogy taníthassanak, mert a minőségi tanítás az, ami a Szentlélek ereje által hatással lehet minden ember életére. Az egyházi épületek Isten házai, és a tanulás házai. Hálásak lehetünk, hogy ilyeneket adott nekünk az Úr.