Először légy önellátó

2016. szeptember 17-én keresztelkedtem meg és lettem Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja. Hamar szembesültem vele, milyen nagy hangsúlyt is fektetnek arra a vezetőink, hogy minden lehetséges eszközt és segítséget megkapjunk az önellátóvá válásunkhoz. Felemelő és hitemben megerősítő volt az a rengeteg tanítás és bizonyság, amellyel ezt alátámasztották. Szinte nem múlt el úgy vasárnap, hogy valamilyen formában ne került volna szóba a tagok jólléte, az öngondoskodás és a rászorulók megsegítése, szolgálata. Ráadásul ezek nem csak üres szavak voltak, melyekre mindenki csak bólogat, egyetért, és aztán nem történik semmi. Tevékeny egyház a miénk. Ehhez méltón a vezetőink, a terület szakértői több témában is mindenki számára elérhető, ingyenes képzést dolgoztak ki.

Nagy örömömre a cövek októberben indította a „Vállalkozásom elindítása és bővítése” elnevezésű csoportot, melyre azonnal jelentkeztem is. Ekkor már egy éves volt a saját kis egyéni vállalkozásom, és úgy éreztem, mi sem történhetne jobb dolog annál, mint azt az Úr és a Szentlélek segítségével gyümölcsözővé tenni, hogy ezáltal haladhassak önellátásom útján. A képzés 12 héten át tartott, heti egy alkalommal, szombaton 10-12 óráig a budai gyülekezeti házban. Már az első alkalommal is – látva a sok ismerős és akkor még ismeretlen arcot – nagyon erősen érezhető volt a Lélek jelenléte, ahogy ott volt közöttünk és segítette munkánkat. Amikor kézbe vettem és belelapoztam a munkafüzetbe, már tudtam, hogy valóban az épülésemet fogja szolgálni az itt töltött idő: a 12 lecke végig igényesen kidolgozott tanításokból, példákból és feladatokból állt. Rövidke egyháztagságom alatt többedjére érintett meg az az érzés, hogy jó helyen vagyok, ahol tényleg gondot fordítanak az egyén képzésére, hűen Romney elnök tanításához, aki azt mondta: „…segítsünk nekik, hogy segítsenek magukon!”¹

Fantasztikus volt hétről hétre összegyűlni és együtt haladni a csoporttal a kitűzött céljaink felé. Minden egyes lecke tartalmazott egy Alapjaim egységet, mely középpontjában az egyház általános érvényű értékei álltak, de tették ezt úgy, hogy a vállalkozásunk fejlesztésében is tudtuk alkalmazni. Ezen egységek tanítását minden alkalommal más vállalta el, így mindenki osztozhatott abban az érzésben, hogy maga is hozzájárul a csoport haladásához. Cselekvőtársak választásával pedig a hét folyamán további segítséget is tudtunk egymásnak nyújtani. A társammal meg tudtam beszélni kötelezettségvállalásom teljesítését, az esetlegesen felmerülő kételyeimet, a feladatok adta nehézségeimet, örömeimet és előrelépéseimet egyaránt. Monson elnök szavai valóban találóak, aki a következőt mondta 1970-ben: „Amikor mérik a teljesítményt, a teljesítmény javul. Amikor mérik a teljesítményt és számot is adnak róla, a javulás mértéke felgyorsul.”²

Bizton mondhatom, hogy a három hónap végére rengeteg dolgot tanultam: vezettem költségvetést, végeztem piackutatást, a komfortzónámból kilépve kerestem hasonló terméket készítő vállalkozót, figyeltem a konkurenciát, megtudtam érdemes-e hitelt felvennem, hogyan növelhetem a nyereségemet, mi a jó árazás titka, vagy hogyan szerezzek új vásárlókat. Az elsajátított készségeken túl részévé váltam egy támogató és elfogadó kis közösségnek, ahol nyíltan beszélhettem vágyaimról, elképzeléseimről, vagy akár félelmeimről is, és mindig tiszta, elfogadó szeretetet kaptam vissza. Ennek hatására igazán megélhettem, amiket az Úr mondott: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet…” (1 Mózes 3:19) „Ne legyél tétlen; mert aki tétlen, az ne egye a munkás kenyerét, se ne viselje a ruháit.” (T&Sz 42:42)

Tavaly novemberben pedig sor került a „Személyes pénzügyek” csoport megtartására is, melyre szintén jelentkeztem. Az eddigi tapasztalatok alapján biztos voltam benne, hogy ismét új dolgokat tanulhatok és az ott szerzett ismeretek szintén nagyon hasznosak lesznek a családi kasszánkra nézve. A hetek múlásával egyre erősödött bennem az a bizonyosság, hogy ezt az anyagot bizony mindenkinek ismernie kéne. A 12 hét alatt új perspektívába helyeződött a személyes büdzsém, feleségként és háziasszonyként pedig a családi pénzügyeink. Kézzelfogható és gyakorlatias segítséget kaptam a hatékony költségvetés és költségterv készítésére (nem is gondoltam volna, hogy milyen sok múlik a megfelelő technikán, legyen az papíralapú vagy elektronikus), hogyan, mikor és miként fizessem be a tizedet, hogyan gondolhatom át és tervezhetem meg, észszerűsíthetem a minket terhelő hiteleket.

Hinckley elnök mondta a következőt, ami a tanításait összegyűjtő kötetben is helyet kapott: „Az önellátás nem valósulhat meg ott, ahol komoly hitel függ a háztartás fölött. Senki sem független, és nem mentes a rabság alól addig, amíg tartozik másoknak.” Ó, milyen jól is ismernek minket Mennyei Atyánk és egyházunk vezetői! Hiszen a hitelekkel és az ebből következő nehézségekkel több fejezeten keresztül is foglalkozik a tanagyag, lépésről lépésre elmagyarázva a krízishelyzetre való felkészülést, valamint a tartalékképzés mikéntjét és jelentőségét, így téve kiszámíthatóvá és biztonságossá a jövőnket.

Nagyon sok kihívással rendelkezem ezen a téren, sajnos még mindig van több hitelünk is, de most már legalább van összeszedett tervünk rá. Van a férjemmel közös pénzügyi célunk, aminek érdekében havonta félreteszünk egy összeget. Dolgozunk a több hónapig elegendő vésztartalék összegyűjtésén is. Számomra ezek nagy lépések és jóleső érzéssel tölt el, hogy átgondoltabban, tudatosabban és érettebben állok a pénzügyeimhez. Köszönettel tartozom azért, hogy felnőttebb lehetek ezen a téren is, hogy a magam kezébe vehetem a jövőmet.

Talán nagy szavaknak tűnhet, de úgy gondolom, hogy az átlagember életében a pénzügyi képzés, a családi kassza kezelése sajnos nem egyértelmű.

Végtelenül hálás vagyok, hogy lehetőségem volt részt venni ezen a két képzésen, és hogy megtapasztalhattam, milyen az, amikor a személyes jóléted elérésén keresztül munkálkodsz azon, hogy önellátóbbá válj és így segíthess másokon is, hogy az Úr módján gondoskodhass: „És ezt mondta nekik, mivel Isten parancsolta meg neki; és ők egyenes derékkal jártak Isten előtt, adván egymásnak fizikailag és lelkileg is, szükségleteik és igényeik szerint”. (Móziás 18:29)

Kedves testvéreim! Kapjuk ezeket a csodás, ihletett anyagokat, ezért kérlek és buzdítalak benneteket, hogy éljetek ezzel a lehetőséggel, hiszen Mennyei Atyánk világosan kifejezte szándékát: „És az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről, mert minden dolog az enyém.” (T&Sz 104:15). Megadott minden szükséges forrást számunkra, így nekünk már csak hozzá kell tennünk a magunk részét. Urunk felénk nyújtja a karját; ne menjünk el mellette!

Bizonyságom van arról, hogy az egyházi képzések lelkiismeretes elvégzésével, az ott tanultak gyakorlásával és a Szentlélek segedelmével emelt fővel, alázatosan járhatjuk az önellátás útját, felkarolva az arra rászorulókat, „mert a kinek van, annak adatik…” (Máté 13:12)