Az írni-olvasni tudás életeket tesz gazdagabbá

Shirley Florence Sainz, aki Mexikóban született, elmeséli, hogy az édesanyja azon törekvése, hogy megtanuljon írni és olvasni, miként vált áldássá mások számára:

„Amikor az édesanyám, Anita Valenzuela Mendoza, két éves volt, a nagyapám egy bányabaleset során életét vesztette, egyedül hagyva a nagymamámat a nyolc gyermekükkel, és kevés erőforrással arra, hogy gondoskodjon róluk. A nagymamám nem tudott olvasni és írni, és nem értette a számokat sem.

Amikor az édesanyám hat éves volt, abban a kiváltságban volt része, hogy iskolába járhatott, bár nem volt sem ceruzája, sem papírja, sem pedig könyve. Ennek ellenére szeretett tanulni, így hát zsebkendőket hímzett, felmosta az osztálytermet és tűzifát hordott, hogy megkeresse a papírra valót. Otthon a nagymamám egybefűzte egy füzetbe az értékes papírlapokat az édesanyám számára.

A tanárok nagyra értékelték az édesanyám lelkesedését. Szemet hunyva a viseltes ruhái és a rakoncátlan hajtincsei felett, táplálták a tudás utáni éhségét. Az általános iskolai éveinek végeztével az egyik iskolai tanárjának családja felajánlotta az édesanyámnak a továbbtanulás lehetőségét. Sajnos nem tudott élni e lehetőséggel, így az iskolai oktatása itt véget is ért.

Évekkel később, amikor az édesanyám 27 éves volt, a műveltsége óriásit fejlődött, amikor találkozott az édesapámmal, aki megismertette őt az evangéliummal. Nagyon szeretett a szentírások olvasása által tanulni. A Segítőegylet szintén számos lehetőséget nyújtott neki arra, hogy bővítse az ismereteit.

Az édesanyám bennem is elültette a tanulás iránti szeretetet, így én főiskolai diplomát szereztem, és én magam is általános iskolai tanár lettem. Két nemzedéken át a családunk hatalmas áldásokban részesült annak köszönhetően, hogy az édesanyám kislányként megtanult írni és olvasni. Az ő írni-olvasni tudása megnyitotta előtte a kaput, hogy megértse és befogadhassa Jézus Krisztus evangéliumát. Ennek következtében az édesanyám összes leszármazottja áldásokban részesült.”

Sainz nőtestvér története nem egyedülálló. Amikor az emberek megtanulnak írni és olvasni, növekedni tudnak az evangéliumi tudásukban, és meg tudják áldani mások életét. Az alapvető műveltségi készségek elsajátítása segítségével a nigériai Paul Imietehe, az egyház egyik megtértje képes volt jobban megérteni és megosztani az evangéliumot. Így emlékszik vissza:

„A nigériai Warriban csatlakoztam Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. Az egyháztagságom segített nekem ráébredni, mekkora szükségem van arra, hogy megtanuljak írni és olvasni. Amikor a papsági vezetőim felkértek arra, hogy mondjak beszédet vagy imát, inkább nem mentem el a gyűlésekre. Óriási szégyen volt ez a számomra.

Amikor Abujába költöztem, láttam több egyházi könyvet és folyóiratot is, és erős szükségét éreztem annak, hogy megtanuljak írni és olvasni. Szerettem volna én is elolvasni ezeket a kiadványokat, melyeket más egyháztagok olvastak, és melyekben oly nagy örömüket lelték. A legtöbb ottani egyháztag örömmel ki tudta fejezni magát, megosztva bizonyságát az evangéliumról, és szerettem volna én is képes lenni arra, hogy kifejezzem azokat az erős érzéseket, melyeket az evangélium igazáról éreztem. Tudtam, hogy meg kell tanulnom írni és olvasni.

Egyik vasárnap elhatároztam, hogy részt veszek a Vasárnapi Iskola evangéliumi műveltségi osztályán. Az első órán észrevettem, hogy a többi diák mind nőtestvér vagy fiatalabb fiú volt. Én voltam az egyetlen felnőtt férfi az osztályban. Nagy kísértést éreztem arra, hogy elmenjek, de a tanulás iránti erős vágyam végül ott tartott. A tanárunk arra ösztönzött mindannyiunkat, hogy az evangéliumi műveltségi kézikönyvből és a szentírásokból gyakoroljuk az olvasást.

Rengeteg energiát fordítottam arra, hogy megtanuljak olvasni. Olvastam a szentírásokat és az egyházi folyóiratokat. Tovább fejlődött az értelmem, amikor elhívtak az Idu gyülekezet Vasárnapi Iskola elnökségének második tanácsosává. Először kételkedtem a képességeimben. Amikor azonban elválasztottak, a gyülekezeti elnök megáldott azzal, hogy képes legyek felmagasztalni az elhívásomat. Az elválasztás alatt önbizalom töltött el.

Két héttel később azt a feladatot kaptam, hogy a felnőttek Vasárnapi Iskoláját tanítsam. Bár aggódtam a képességeim miatt, egész héten a leckére készültem, amikor munka után hazaértem, sőt még a munkahelyi szünetek alatt is. Amikor elérkezett a vasárnap, és eljött a tanítás ideje, elmondtam egy rövid imát, és arra kértem Mennyei Atyámat, hogy irányítson engem. Amikor kinyitottam a számat, hogy beszéljek, meglepve tapasztaltam, milyen folyékonyan tudtam beszélni. Azt hittem, hebegni-habogni fogok, de nem így történt.

Az osztály legtöbb tagja műveltebb, mint én, de a feleleteik, valamint az arckifejezésük bátorítást nyújtott nekem. Az egész óra során békességet éreztem.

Az evangéliumi műveltség erős vágyat alakított ki bennem arra, hogy tovább haladjak az iskolai oktatásommal. Segített továbbá jobban megértenem az evangéliumot, és még inkább képessé tett arra, hogy szolgáljak másokat.

Hivatásomnál fogva szobrász vagyok, és egy építkezési vállalatnál dolgozom, ahol a fafaragási készségeimet hasznosítom. Van egy közmondás Nigériában, ami így szól: »A favágáshoz használt fejsze olyan fontos, hogy azt két kézzel visszük, és a vállunkon nyugosztjuk.« A fejsze túl fontos ahhoz, hogy letegyük. Így érzek az egyházzal és az evangéliumi műveltséggel kapcsolatban is. Két kézzel és a vállamon hordom őket, és nem tudom őket letenni.

Hálás vagyok a gyülekezeti vezetőimért, akik ösztönöztek rá, hogy tanuljak, különösen Lawrence Monyei testvérért, az evangéliumi műveltség tanáromért.”

Imietehe testvér az evangéliumi műveltségi osztályban tanult meg írni és olvasni, és ennek köszönhetően növekedett az önbizalma, az evangéliumról való bizonysága pedig megerősödött. Azóta számos egyháztag életét megáldotta a gyülekezetében.

Az evangéliumi műveltségi tanulói kézikönyv, Ye Shall Have My Words (cikkszám: 34476) hozzárférhető angol, francia, portugál és spanyol nyelven. Azoknak, akiknek e könyv leginkább a javára válna, nem tudják elolvasni azt. Tudnál nekik segíteni?

Kép

„Végeztem egy kis kutatást a világban lévő írni-olvasni tudással kapcsolatban. A földön élő [hat] milliárd emberből egy milliárd nem tud írni vagy olvasni… Micsoda tragédia! Micsoda borzalmas, gyászos és szomorú tragédia! Az olvasás, a megértés, az írás képességének hiánya – micsoda tragédia! Segíthetünk eloszlatni ezt az átkot. Tehetünk valamit annak érdekében, hogy megváltoztassuk e tarthatatlan helyzetet.”

Gordon B. Hinckley elnök, Teachings of Gordon B. Hinckley (1997), 314.