Ők kijelölték számunkra a követendő utat

Ha megismerünk másokat, akik bíztak Istenben és követték tanításait, az ezt súgja a lelkünknek: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”⁵ Áldottak voltak, amikor eltökélten betartották parancsolatait, és bíztak benne. Amikor követjük a példájukat, mi is hasonlóképp áldottak leszünk a mi korunkban. Mindegyikük követendő példává válik a számunkra.

Mindannyiunknak a szívéhez szól Ábrahám és Izsák története a Szent Bibliában. Milyen mérhetetlenül nehéz lehetett Ábrahámnak Isten parancsolatának engedelmeskedve elvinni szeretett fiát, Izsákot, Mórija földjére, hogy égő áldozatul felajánlja! El tudjátok képzelni, milyen nehéz lehetett a szíve, amikor fát gyűjtött, és felment a kijelölt helyre? Bizonyára fájdalom szaggatta a testét és a lelkét, miközben Izsákot megkötözte és felfektette az oltárra helyezett farakásra.

„És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.” Mily csodás volt a kijelentés, és mily öröm fogadta: „Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.”⁶

Ábrahám a feltétel nélküli engedelmesség mintaképe.

Ha valamelyikünk is úgy érzi, hogy kihívásai elviselhetetlenül nagyok, olvassa el Jób könyvét! Akkor majd így fog érezni: „Ha Jób képes volt kitartani és győzedelmeskedni, akkor nekem is sikerülni fog.”

Jób „feddhetetlen, igaz, istenfélő” férfi volt, „és bűn-gyűlölő”⁷. A jámbor életű, gazdag Jób olyan próbatétel elé nézett, ami bárkit elpusztíthatott volna. Vagyonától megfosztottan, barátaitól megvetetten, szenvedéseitől gyötörten, családja elvesztése miatt összetörten, így biztatták: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!”⁸ Ellenállt ennek a kísértésnek, és nemes lelke mélyéből kijelentette: „Ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!”⁹ „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él.”¹⁰

Jób a végtelen türelem példaképévé vált. A mai napig úgy utalunk arra, aki hosszútűrő, hogy „olyan türelmes, mint Jób”. Követendő példát állít elénk.

Noé próféta „igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között”, aki „Istennel jár vala”¹¹. Fiatalon elrendelték a papságba. „Az igazlelkűség prédikátora lett és Jézus Krisztus evangéliumát hirdette, hitet, bűnbánatot, keresztelkedést és a Szentlélek befogadását tanítva.”¹² Figyelmeztetett, hogy üzenetének figyelmen kívül hagyása özönvizet hoz mindazokra, akik hallják hangját, de nem fogadják meg szavait.

Noé hallgatott Isten parancsolatára, és megépítette a bárkát, hogy ő és családja megmenekülhessen a pusztulástól. Isten utasításait követve a bárkába gyűjtött minden élőlényből kettőt vagy többet, hogy ők is megmenekülhessenek az özönvíztől.

Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) több mint fél évszázaddal ezelőtt a következőket tanította egy általános konferencia alkalmával: „Akkor még semmi jele nem volt esőnek és özönvíznek. […] [Noé] figyelmeztetései ostobaságnak tűntek. […] Milyen bolondság bárkát építeni a szárazföldön, amikor süt a nap, és minden a megszokott kerékvágásban halad! Az idő azonban lejárt… Megindult az áradat. Az engedetlenek… vízbe fúltak. A bárka csodája követte a megépítésében megmutatkozó hitet.”¹³

Noénak megingathatatlan hite volt Isten parancsolatainak betartásához. Tegyünk mi is mindig így! Emlékezzünk arra, hogy Isten bölcsessége gyakran bolondságnak tűnhet az emberek előtt, azonban a lehető legnagyobb lecke, amit a halandóságban megtanulhatunk az, hogy mikor Isten szól, és mi engedelmeskedünk, mindig helyesen tesszük!

Ruth az eszményi nő mintaképe. Együttérzéssel fordult összetört szívű anyósa, Naómi felé, aki elveszítette mindkét kiváló fiát. Ruth talán átérezte a Naómi szívét marcangoló kétségbeesés és magány kínját, és ekkor hangzott fel a hűséget legszebben kifejező mondat: „Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.”¹⁴ Ruth tettei tanúsították szavai őszinteségét.

Ruth Naómi iránti megingathatatlan hűsége révén később feleségül ment Boázhoz, és e frigy által ő, az idegen, a moábita megtért lett Dávid dédanyja, ezáltal pedig Szabadítónk, Jézus Krisztus előde.

Most rátérek egy hatalmas Mormon könyvebeli prófétára – méghozzá Nefire, Lehi és Sária fiára. Hithű, Isten iránt engedelmes, bátor és határozott férfi volt. Amikor azt a nehéz feladatot kapta, hogy szerezze meg Lábántól a rézlemezeket, ő nem zúgolódott, hanem kijelentette: „Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik.”¹⁵ Talán ez a bátor tett sugalmazta „A vasrúd” című himnusz egyik versszakában álló tanácsot:

Nefi személyesítette meg a rendíthetetlen eltökéltséget.

A követendő példák felsorolása nem lenne teljes Joseph Smith, eme adományozási korszak első prófétája nélkül. Csupán tizennégy éves volt ez a bátor fiatalember, amikor belépett a később szentnek nevezett ligetbe, és választ kapott őszinte imájára.

Josephet ezután ádáz üldöztetés követte, amikor elmesélte másoknak a ligetben kapott dicsőséges látomást. Bár kigúnyolták és megvetették, mégis megingathatatlan volt. Azt mondta: „Látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam és nem is mertem megtagadni.”¹⁷

Bár szinte mindenhol ellenkezésbe ütközött, az Úr vezető keze soha nem hagyta el, és így Joseph lépésről lépésre megszervezte Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Minden tettében bátornak bizonyult.

Élete vége közeledtével, amikor bátyjával, Hyrummal együtt elhurcolták a Carthage börtönbe, bátran nézett szembe azzal, aminek az eljövetelét minden bizonnyal előre tudta. Bizonyságát vérével pecsételte meg.

Amikor mi szembenézünk az élet kihívásaival, tegyük magunkévá a Joseph Smith prófétában testet öltött rettenthetetlen bátorságot!

Ma is itt áll előttünk Isten egyik prófétája – méghozzá hőn szeretett elnökünk, Gordon B. Hinckley. Ő elnököl az egyház történelmének valaha is létezett legnagyobb lélekszámú és földrajzi kiterjedésű szervezete felett. Olyan határokon lépett át, melyeken egyházi elnök nem lépett át addig; világszerte találkozott kormányzati vezetőkkel és egyháztagokkal. Az emberek iránti szeretete nem ismer nyelvi és kulturális határokat.

Prófétai látomásával létrehozta az Állandó Oktatási Alapot, ami megszakítja a világ számos területén élő egyháztagok életében eddig fennálló szegénység körforgását; szakképzettséget és szakértelmet nyújt a fiatal férfiaknak és nőknek, hogy jobb munkahelyhez juthassanak. Ez a sugalmazott terv lángra lobbantotta a reményt azok szemében, akik úgy érezték, középszerűségre kárhoztattak, most azonban egy fényesebb nap hajnala virradt rájuk.

Hinckley elnök szüntelenül azon fáradozott, hogy szent áldásokat hozzon az egyháztagok életébe világszerte, így aztán még több templom épült az egyháztagok számára könnyen elérhető távolságban. Hinckley elnökben megvan a képesség minden ember felemelésére, függetlenül attól, milyen hitet vallanak. Ő az állandó optimizmus mintaképe, akit mi prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként tisztelünk.

Az említett emberekben rejlő egyedülálló tulajdonságok felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak számunkra az előttünk álló problémák megoldása során. Hadd szemléltessem ezt egy példával! A történet a Pollard családról szól, akik a kaliforniai Oaklandban élnek.

Néhány évvel ezelőtt, miközben Taavili Joseph Samuel Pollard elder a Zimbabwében szolgált missziója utolsó napján a misszióház felé hajtott autóval, az autó valahogyan kisodródott, és egy fának ütközött. Egy arra járó autós ki tudta menteni Pollard elder társát, de az eszméletlen állapotba került Pollard elder beszorult az autóba, amely hamarosan lángra kapott. Pollard elder benn égett az autóban. Édesanyja nyolc évvel azelőtt hunyt el; édesapja azóta egyedül nevelte a családját. Volt egy másik fiuk, aki akkor a Karib-szigetek Misszióban szolgált.

Amikor Pollard elder édesapját értesítették fia haláláról, ez az alázatos férfi – aki már feleségét is elveszítette – felhívta a Karib-szigeteken szolgáló fiát, hogy elmondja neki a szörnyű hírt. A távolsági hívás során Pollard testvér és fia, akik minden bizonnyal mélységes gyászt és fájdalmat éreztek, elénekelték „Az Úr gyermeke vagyok”¹⁸ kezdetű éneket. Mielőtt letették volna a telefont, az édesapa mondott egy imát, amiben megköszönte a Mennyei Atyának áldásait, és mennyei vigaszért esedezett.

Pollard testvér később azt mondta, hogy tudja, családjával minden rendben lesz, hiszen mindannyiuknak erős bizonysága van az evangéliumról és a szabadulás tervéről.

Testvéreim, amikor áthaladunk halandó életünkön, és szembenézünk az eljövendő megpróbáltatásokkal és kihívásokkal az idők teljességének e csodálatos adományozási korszakában, tartsuk emlékezetünkben e követendő példákat. Legyen meg bennünk Keresztelő János őszinte alázata, Ábrahám feltétel nélküli engedelmessége, Jób végtelen türelme, Noé megingathatatlan hite, Ruth tántoríthatatlan hűsége, Nefi rendíthetetlen eltökéltsége, Joseph Smith próféta rettenthetetlen bátorsága és Hinckley elnök állandó optimizmusa! Mindezek az erő bástyáit jelenthetik nekünk egész életünkön át.

Vezessen minket mindvégig a magasztos Példakép, vagyis Mária fia, a Szabadító Jézus Krisztus – akinek az egész élete tökéletes követendő példát állított elénk!

Mivel istállóban született, jászol volt bölcsője; lejött a mennyből, hogy halandóként éljen a földön, és hogy megalapítsa Isten királyságát. Földi szolgálata során a magasabbrendű törvényt tanította az embereknek. Dicsőséges evangéliuma átformálta a világ gondolkodását. Meggyógyította a betegeket, és Ő volt az, aki miatt a béna járt, a vak látott és a süket hallott. Még a halottakat is feltámasztotta.

Hogyan reagáltak irgalmának üzenetére, bölcs szavaira, az életről szóló leckéire? Igazán kevesen voltak, akik megbecsülték Őt. Megmosták a lábát. Megtanulták szavait. Követték példáját.

Aztán voltak, akik megtagadták Őt. Amikor Pilátus feltette a kérdést: „Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak?”¹⁹, ezt kiáltották: „Feszítsd meg őt!”²⁰ Kigúnyolták. Ecetet itattak vele. Szidalmazták. Nádpálcával ütlegelték. Leköpdösték. Keresztre feszítették.

Az idők során Jézus üzenete mindig ugyanaz volt. Péternek és Andrásnak a gyönyörű Galileai-tenger partjainál azt mondta: „Kövessetek engem.”²¹ Az ősi Filephez így hangzott a hívó szó: „Kövess engem!”²² A vámszedő helyen ülő lévitának ez az utasítás adatott: „Kövess engem!”²³ Ha pedig figyelünk, számunkra is elhangzik ugyanez a hívó invitálás: „Kövess engem!” Mind tegyünk így, és arassunk örök jutalmat, mely azok számára van fenntartva, kik követik az Ő példás élete által kijelölt követendő utat.

Miután imádságos szívvel tanulmányozod ezt az üzenetet, olyan módszerrel oszd meg másokkal, amely az általad tanított embereket aktív részvételre ösztönzi! Íme néhány példa:

1. Az egyik családtag próbáljon meg lerajzolni valami kevésbé ismert dolgot (például egy távoli ország térképét vagy egy különleges virágot). Ezután mutass az adott dologról egy képet, és ismét kérd meg, hogy rajzolja le. Hogyan segítenek nekünk a minták? Mondd el Monson elnök kijelentéseit arról, hogy használjuk a prófétákat mintaképként az életünkben. Ossz meg egy személyes élményt arról, amikor egy próféta példája segített neked.

2. Tedd fel a kérdést: „Kiket követnek ma az emberek a világban? Milyen tulajdonsággal rendelkeznek ezek a férfiak és nők?” Hasonlítsd össze a cikkben említett igazlelkű példaképeket a világ példaképeivel. Kérd meg a családot, hogy válasszon ki és kövessen egyet azon lelki jellemvonások közül, amelyeket ezek az igazlelkű férfiak és nők szemléltettek.

3. Ha vannak a családban kisgyermekek, kérd meg őket, hogy utánozzák a mozdulataidat. Tapsolj, bólogass stb. Beszéljétek meg, mit jelent valakinek a példáját követni. Kérd meg a családtagokat, hogy gondoljanak igazlelkű példaképekre, és használd fel a cikket arra, hogy kiegészítsd a válaszaikat. Végezetül oszd meg Monson elnök bizonyságát Jézus Krisztusról, aki a legnagyszerűbb követendő példa.