2007
Isten dicsősége az intelligencia
2007. október


Baráttól barátnak

Isten dicsősége az intelligencia

„És ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz szert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség által…, akkor annyi előnye lesz az eljövendő világban” (T&Sz 130:19).

Kép

Életem legnagyobb részét az oktatásban töltöttem. Amikor fiatalabb voltam, azt hittem, hogy az oktatás csupán az iskolába járásból, dolgozatírásból és jó jegyek szerzéséből áll. Ahogy azonban idősebb lettem, kezdtem rájönni, mi a különbség a jó iskolai eredmény, valamint a műveltség között. Valaki írhat jó dolgozatokat, és mégsem lesz művelt. A valódi műveltség azt jelenti, hogy megtanulunk tanulni. Amikor rájöttem erre a tanulságra, a tanulás élvezetté vált számomra.

A halandóság egyik legfőbb célja az, hogy tanuljunk: hogy tudást és intelligenciát szerezzünk. A Tan és a szövetségek 93:36 kijelenti: „Isten dicsősége az intelligencia.” Talán azt gondolod, hogy az intelligencia azt jelenti, hogy kiemelkedő tehetséggel rendelkezünk valamilyen tudományos területen, ám az intelligencia azt is jelenti, hogy a megszerzett tudást igazlelkű célokból alkalmazzuk.

A tudás – mind a világi, mind pedig a lelki – lépésről lépésre érkezik. A bizonyságom sorról sorra, előírásról előírásra, itt egy kicsit, ott egy kicsit növekedett (lásd Ésaiás 28:10) – ahogyan az a legtöbb egyháztagnál is történt. Emlékszem, amikor kisfiú voltam, az édesanyám történeteket olvasott fel nekem a Mormon könyvéből, valamint az egyház történetéből. Édes, békés, megnyugtató érzés töltött el arról, hogy amit tanulok, igaz. Ez az érzés őszinte vággyá alakult ki bennem arra, hogy még többet tanulmányozzam a szentírásokat. Semmi nem volt az életemre nagyobb hatással, mint a szentírások olvasása, tanulmányozása és kutatása, hogy még több tudást és intelligenciát szerezzek.

Kaliforniában nőttem fel tizenévesként, egy olyan időszakban, amikor a gonosz hatások, mint például a kábítószerek és a rossz zene, egyre népszerűbbé váltak. Annak a tudásnak köszönhetően, amellyel korábban megáldattam, úgy döntöttem, hogy nem veszek részt azokban a dolgokban. Arra készültem, hogy misszionárius legyek, és az Urat szolgáljam. A missziós területen az a tudat, hogy az Urat szolgálom, megerősítette azon elhatározásomat, hogy keményen dolgozzak az Ő királyságának felépítésén. A misszionáriusi szolgálat talán az egyik legnagyszerűbb módja annak, hogy tanuljunk, és lelki tudásra tegyünk szert.

A tanulás valódi értéke az, hogy bármilyen helyzetben képessé tesz téged arra, hogy találékony legyél: hogy kitaláld, mit tegyél, amikor fogalmad sincs róla, hogy mit tegyél! Gyakran tanítják nekünk a szentírásokban, hogy törekedjünk a tanulásra tanulmányozás és hit által (lásd T&Sz 88:118). A saját életünkben, a családunkban és az egyházban elnyerhetjük a lelki erő, az irányítás és az oltalom áldásait, ha hittel törekszünk arra, hogy intelligenciát szerezzünk, és igazlelkűen alkalmazzuk a lelki tudást.