Az üres talicska

Kép

Néhány évvel ezelőtt az egyik papi kvórum elhatározta, hogy egy szolgálati feladat keretében élelmiszert gyűjtenek a szűkölködők számára. Jim, az egyik pap, nagyon fellelkesedett, hogy részt vehet benne, és eldöntötte, hogy több élelmet gyűjt majd össze, mint bárki. Eljött az idő, hogy a papok összegyűljenek a kápolnában. Mindannyian egyszerre indultak el, és egy megadott időben tértek vissza később, aznap este. Mindenki meglepetésére Jim talicskája üres volt. Nagyon csendesnek tűnt, néhány fiatal férfi pedig kinevette őt. Ezt látván, és tudván, hogy Jimet érdeklik az autók, a tanácsadó így szólt: – Gyere ki velem, Jim! Szeretném, ha megnéznéd az autómat. Valami baj van vele.

Amikor kiértek, a tanácsadó megkérdezte Jimtől, hogy feldúlt-e. Jim így válaszolt: – Nem, nem igazán. De amikor kimentem élelmiszert gyűjteni, valóban sokat szereztem. Tele volt a talicskám. Miközben visszafelé jöttem a kápolnához, megálltam egy nem egyháztag nő otthonánál, aki elvált, és az egyházközségünk határain belül lakik. Bekopogtattam hozzá, és elmagyaráztam, mit készülünk tenni, ő pedig behívott. Elkezdett szétnézni, hogy mit adhatna oda nekem. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és láttam, hogy alig volt benne valami. A konyhaszekrény üres volt. Végül talált egy kis barackkonzervet.

Alig hittem a szememnek. Ott szaladgált az a sok kisgyermek, akiket meg kellett etetnie, ő meg nekem adta a barackkonzervet. Elvettem, beletettem a talicskámba, és továbbmentem. Körülbelül az utca felénél járhattam, amikor meleg érzés töltötte el az egész testemet, és tudtam, hogy vissza kell mennem ahhoz a házhoz. Odaadtam neki az összes élelmiszert.

A tanácsadó így szólt: – Jim, soha ne felejtsd el, milyen érzéseid voltak ma este, mert erről szól az egész. Jim belekóstolt az önzetlen szolgálat tápláló erejébe.

Az egyik 2006. októberi általános konferenciai beszédből.