Szeretni a más értékeket vallókat

Kép

mother-with-daughters

A sógornőm, Janey (a nevet megváltoztattuk) az evangéliumban nőtt fel, és nagyon elkötelezett egyháztag volt. Miután látszólag boldog templomi házassága tönkrement, a körülötte lévő kis közösségben élők pletykákat kezdtek terjeszteni róla, és elindult az ítélkezés. Sok barátjától eltávolodott, sőt, végül az egyháztól is.

Randevúzni kezdett egy fiatalemberrel, Andyvel, majd hamarosan össze is költöztek. Aggódtam, hogy mit mondjak a gyermekeimnek, hisz a három kislányom imádta Janey nénit. Nemcsak a családjaink álltak közel egymáshoz, hanem ő volt a tánctanáruk is, így hetente több alkalommal is találkoztak.

Hosszú hónapokig azt gondolták, hogy Andy csupán sokat van Janey-nél, végül azonban el kellett mondanom nekik, hogy együtt élnek. Elmondtam azt is, hogy a döntés, amelyet hoztak, súlyos bűn. Úgy tűnt, a lányok megértik, és jót beszélgettünk arról, milyen fontos, hogy az evangéliumi tantételek szerint éljünk.

Aztán robbant a bomba. Janey boldogan jelentette be a családnak, hogy gyermeket várnak Andyvel. Ismét aggódni kezdtem, milyen hatással lesz ez a gyermekeimre. Felismerték vajon, hogy Mennyei Atyánk nem így szeretné, ha gyermekei a földre jönnének? Ha maguk körül ilyen helyzetet látnak, nem gondolják-e majd azt, hogy ez elfogadható és normális?

Hetekig tépelődtem, mert nem akartam elmondani nekik ezt az újabb fejleményt. Egy hónap múlva Janey és Andy úgy döntött, hogy összeházasodnak. Miért nem tudtak várni a terhesség bejelentésével a házasság utánig?

Forrt bennem a düh. Hogyan szerethetném Janey-t, miközben nem szeretem, amit tett? Hogyan taníthatnám meg a gyermekeimnek, hogy továbbra is szeressék a nagynénjüket, a döntéseit viszont ne?

Egy nap aztán a nővérem mesélt egy fiatal nőről az egyházközségében, aki várandós lett. Ez a fiatal nő továbbra is járt az egyházba, és látszólag boldog izgalommal várta életének elkövetkező eseményét. A többi fiatal nőt teljesen összezavarta az általuk felelőtlennek tekintett hozzáállása a helyzethez.

A nővérem azonban, aki a fiatal nő édesanyjának látogatótanítója volt, tudta, hogy számtalan átsírt éjszaka áll már a fiatal nő mögött azon döntései miatt, amelyek e nehéz helyzetet eredményezték. Többheti gyötrődés után a fiatal nő úgy döntött, hogy vagy tovább folytatja a siránkozást a tettei miatt, vagy továbblép és boldog lesz. Krisztus engesztelő áldozata révén képes volt elfogadni a döntésének következményeit, és ismét tiszta lehetett a bűnbánaton keresztül.

Azon tűnődtem, vajon Janey is keresztül ment-e valami hasonlón. Vajon bánkódott a döntései miatt, de mégis – mivel képtelen volt változtatni a következményeken – elfogadta azokat, és a továbblépés mellett döntött?

Szégyelltem magam, hogy ilyen szigorúan ítéltem, és azért is, mert képtelen voltam úgy szeretni, ahogyan azt Jézus Krisztus elvárja tőlünk. Amint a Szabadító életén töprengtem, eszembe jutott, hogy Ő mindig felkutatta a bűnösöket, és tanította őket a szavain és a példáján keresztül, valamint szerette őket. Ez a szeretet volt az, amely meglágyította a szíveket és megváltoztatta az embereket.

Rájöttem, hogy túl gyakran csak addig szerettem az embereket, amíg úgy cselekedtek, ahogyan szerintem kellett, de amint hibáztak, elítéltem őket a szívemben. Mily képmutató voltam! Felismertem, hogy bűnbánatot kell tartanom. Meg kellett tanulnom szeretni a bűnöst – a bűn jóváhagyása nélkül. Végül képes voltam elengedni a dühöt, melyet Janey iránt éreztem, és ismét igazán szeretni tudtam őt.

Volt egy újabb jó kis beszélgetésem a gyermekeimmel. Kihangsúlyoztam, milyen fontos a gyermekvállalás előtt összeházasodni. Örömmel vártuk az újszülött érkezését a családba. Mindannyian szerettük volna támogatni Janey-t, és osztozni életének ebben a különleges időszakában. A gyermekeim tudják, hogy Janey néni helytelenül cselekedett, mégis szeretik őt és Andy bácsit, és remélik, hogy a gyönyörű családjuk egy nap majd úgy dönt, visszatér a Szabadító, Jézus Krisztus kitárt karjaiba.