Köszöntjük e lapszám olvasóit!
A templomi és családtörténeti munka áldásai
Prebble fivér és nővér a gyermekeikkel és azok házastársával az Ausztráliai Sydney templomban a legkisebb lányuk pecsételésén.
Fent: fényképezte Sally Crosbie
Számos áldásban volt részem az életemben a templomi és családtörténeti munkában való részvétel által, és mások életében is tanúja voltam annak, hogy soha nincs túl késő részesülni ezen áldásokban az élő és az elhunyt családtagok számára.
A 2018. áprilisi általános konferencián Dale G. Renlund elder ezt mondta: „Amikor Isten valamire utasít minket, azzal gyakran több célja is van. A családtörténeti és templomi munka nem csupán a halottakért van, hanem az élőket is megáldja.” Renlund elder ezt követően számos áldásról beszélt, köztük gyógyító áldásokról is, melyekben a templomi és családtörténeti munkában való részvételünknek köszönhetően részesülhet a családunk (lásd Családtörténeti és templomi munka: pecsételés és gyógyítás. Liahóna, 2018. máj. 46–47.).
Ebben a lapszámban több egyháztaggal együtt én is megosztom, hogyan áldott meg minket Mennyei Atya a templomi munkán keresztül (lásd 12., 14., 16., 30. és 46. oldal). Különböző kérdésekkel foglalkozunk, például: „Hogyan készüljek fel arra, hogy első alkalommal menjek el a templomba?” „Hogyan beszélhetek a barátaimmal a templomról?” Valamint a cikkemben: „Hogyan tartsuk a templomot közel magunkhoz, amikor fizikailag messze van?”
Mindannyian megtapasztalhatunk gyógyító áldásokat a saját életünkben, függetlenül a kihívásainktól, miközben arra törekszünk, hogy ahol csak lehetséges, részt vegyünk a templomi és családtörténeti munkában. Egyéni erőfeszítéseink révén, bármilyen aprónak is látjuk őket, mindannyian segíthetünk az Úr munkájának előmozdításában halottaink megváltásáért és családunk megerősítéséért.
Őszinte tisztelettel:
Lisa PrebbleDevonport Ausztrália
Cövek