A szövetségek át tudják alakítani a kapcsolatainkat

Ezek a szavak Gerrit W. Gong eldertől, a Tizenkét Apostol Kvórumából, hasznos kiindulópontként szolgáltak számomra a szövetség egyre jobb meghatározásához:

„Isteni szövetség révén Istenhez és egymáshoz tartozunk. A szövetség általi összetartozás egy csoda. […]

Azt jelenti, hogy nem hagyjuk el magunkat, sem egymást, sem Istent.”¹

Amióta rátaláltam erre az idézetre, rájöttem, hogy a szövetségek napi hatással vannak az életünkre. Amikor valóban a megkötött szövetségek szerint élünk, akkor nem hagyjuk el magunkat, a körülöttünk lévő embereket, sem pedig Istent. A szövetségeink segítenek megértenünk a kapcsolataink valódi természetét, és megadják nekünk az ahhoz szükséges erőt, hogy fejlesszük azokat.

A szövetségek többet jelentenek szabályok követésénél: a kapcsolatok megerősítéséről szólnak!²

Nézzük meg életünk három kulcsfontosságú kapcsolatát, és azt, hogy miként alakíthatják át őket a szövetségeink. Ezek pedig a saját magunkkal, a másokkal, valamint a Mennyei Atyánkkal és a Szabadítónkkal való kapcsolatunk.

Mindenki sóvárog az önazonosság érzése után. Amikor középiskolás voltam, a tánc iránti szeretetemre alapoztam az azonosságtudatom nagy részét. Miközben következetesen jártam táncórákra és előadásokat is tartottam, a „táncos” énem szerves része volt a személyiségemnek.

Aztán elvégeztem a középiskolát, és az élet a tánctól eltávolodó ösvényre vitt. Tánc nélkül hiányzott a napi ösztönzés, és sajgó szívvel vágytam azt érezni, hogy újra egy csoporthoz tartozom. Heteken át levert érzésekkel küszködtem, miközben megpróbáltam újra felfedezni, hogy ki vagyok és hová tartozom. Ez a nehéz élmény megtanította nekem, hogy bár bizonyos önazonosságok mulandóak, mások örökkévalóan gazdagíthatják az életünket.

Gong elder ezt tanította:

„Végtelen szeretettel hív minket [Isten], hogy jöjjünk, higgyünk és szövetségek révén tartozzunk Hozzá.

[…] Ma is igaz a régi ellentmondás. Amikor a szövetséges összetartozás révén elveszítjük világi énünket, akkor találunk rá a legjobb örök énünkre és megvalósítjuk azt – amely szabad, élő és valós”³.

Tartalmas, tanulságos élmény volt a tánccsoport tagjának lenni, de amikor túlságosan a táncosként viselt „címkémre” összpontosítottam, az elterelte a figyelmemet az örökkévaló kilétemről.

Ami segített újra az örökkévaló kilétemre összpontosítani, az az volt, hogy a keresztelési szövetségeimre emlékeztettem magam. Amikor úgy döntöttem, hogy az első és legfontosabb a kilétemet a krisztusi tanítványság köré építeni, ráleltem az összetartozásra, amely után sóvárogtam.

Arra is rájöttem, hogy az Istennel kötött szent szövetségek segítenek továbbra is Krisztusra összpontosítanunk, ami pedig segíteni fog kiválóan teljesítenünk az élet minden területén. Hiszem, hogy Krisztus törődik a tánc iránti szeretetemmel, és segített sikert elérnem benne. Mindössze annyit kellett megtanulnom, hogy ne engedjem az önazonosságomat a táncra építeni.

Ez a halandó utazás mindenki számára másként fog kinézni, de a szövetségek betartása és a szövetség ösvényén való megmaradás mindannyiunk számára elhozhatja azt a hatalmat, melyre szükségünk van ahhoz, hogy a tőlünk telhető legjobbakká váljunk.⁴

Kép

two women hugging

A szeretetteljes kapcsolatok az élet egyik legkielégítőbb részét képezik, ugyanakkor nehéz is tud lenni a felépítésük és a fenntartásuk. A szövetségeink által jobban meg fogjuk érteni, hogyan szeressük a körülöttünk lévőket. Gong elder ezt mondta: „Amikor az Istennel fennálló szövetségeink révén megnyilatkozik a valódi, isteni mivoltunk, megtanuljuk oly módon elismerni és szeretni a fivéreinket és nővéreinket, amint azt Ő teszi.”⁵

A szövetségek képesek átalakítani a földi kapcsolatainkra vonatkozó látásmódunkat. Miután például az egyik barátnőm a negyvenes éveiben járva megkeresztelkedett, azt mondta, hogy új szemmel tekint az anyai szerepére. Annak tudata, miszerint Mennyei Atya majd a Szentlélek ajándéka által vezetni fogja őt, bizonyosságot adott neki azt illetően, hogy képes lesz segíteni a gyermekeinek felülkerekedni az egyéni kihívásaikon.

A szövetség megtartójának lenni sokféleképpen megáldhatja a földi kapcsolatainkat, köztük a következő módokon:

• Amikor emlékezünk a szövetségek örökkévaló természetére, nagyobb reményre, erőre és türelemre lelhetünk a nehéz kapcsolatokban.

• Amint egyre jobbá válunk az ígéretek betartásában, mélyebb bizalmat fejleszthetünk ki egymás iránt.⁶

• Ha „gyászol[unk] azokkal, akik gyászolnak” (Móziás 18:9), az segíthet kifejlesztenünk a közelség és a szeretet érzését.

• Amikor felismerjük, hogy mindannyian Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, a szívünket eltöltheti a szeretet még a vadidegenek iránt is (lásd Tan és szövetségek 18:10–11).

És bár ez csak néhány példa, hálás vagyok azért, hogy amikor betartjuk a szövetségeinket, Mennyei Atya erőt adhat nekünk a sikeres kapcsolatokhoz szükséges tulajdonságok és látásmódok kifejlesztéséhez.

Bár igaz, hogy mindig ugyanazok a szavak csendülnek fel, amikor a különböző emberek bizonyos szövetségeket kötnek (például a keresztelés és a templomi felruházás esetében), van azonban két szó, amely akkor hangzott el, amikor én léptem be ezekbe a szövetségekbe, és amely egyedivé tette őket: Emily Abel. Ez a két szó az egyetemes szövetségeket az én arra irányuló személyes meghívásommá változtatta, hogy Krisztus jelen legyen az életemben. E szövetségeknek köszönhetően most – papsági hatalom által – szeretetteljes kötelékek kapcsolnak engem Krisztushoz⁷, Őt pedig énhozzám. Ugyanez igaz minden olyan emberre, aki szövetségeket köt.

Dr. Ellie L. Young, a Brigham Young Egyetem klinikai pszichológia és gyógypedagógia tanszékének docense ezt mondta: „Krisztushoz kapcsolva lenni azt jelenti, hogy ismerjük Őt. Érezzük az Ő vigasztaló szeretetét. Érezzük az Ő iránymutató kezét az életünkben.”⁸

Szövetségeink – legalábbis részben – arról szólnak, hogy megtanuljuk szeretni Mennyei Atyánkat és a Szabadítónkat, és felismerni a hangjukat (lásd Alma 5:60). Az pedig, hogy a Velük való személyes, fejlődő kapcsolat részeként tekintsünk a szövetségeinkre, elengedhetetlen ahhoz, hogy visszatérjünk a szövetség ösvényére, amikor eltévelyedünk. Amikor rossz irányba fordulunk, miközben megpróbálunk a szövetség ösvényén járni, akkor Ők megszólítanak és visszahívnak minket. Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindig hajlandóak megbocsátani, amikor őszintén szeretnénk közelebb kerülni Hozzájuk.

Most már tudom, hogy a szövetségeim betartása azt jelenti, hogy van egy erős kapcsolatom Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. Még egy súlyos bűn elkövetése után sem semmisülnek meg örökre a szövetségeink, ha bűnbánatot tartunk. Mennyei Atyánk és a Szabadítónk hív minket, hogy jöjjünk és kezdjünk hozzá a javításokhoz. Amint azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondta: „Nem tudtok olyan mélyre süllyedni, ahová ne érne el Krisztus engesztelésének végtelen fénye.”⁹

Egy olyan világban, amelyben oly sok a versengés, hálás vagyok a szövetségekért, amelyek segítenek emlékeznem a végtelen értékemre. Hálás vagyok azért, hogy egy összetett kapcsolatokkal teli világban a szövetségek irányíthatják a másokhoz való viszonyomat. És egy kihívásokkal teli világban hálás vagyok Mennyei Atyámért és a Szabadítómért, akik segíteni fognak nekem biztonságban hazatalálni.