2021
Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus segíthetnek eljutnunk a templomba
2021. október


Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus segíthetnek eljutnunk a templomba

Rengeteg ellenállásba ütköztem, mielőtt részesülhettem a felruházásomban, de az, hogy Krisztusra támaszkodtam, segített felkészülnöm a szövetségek megkötésére.

Kép
fiatal nő imádkozik a szabadban

Gyermekkoromban a családommal elutaztunk a Japán Tokió templomba. A tizenkétórás autóút hosszú volt, de hálásak voltunk az együtt töltött időért, és egész úton arról beszélgettünk, milyen izgatottak vagyunk, hogy elmehetünk a templomba.

Ekkor még nem töltöttem be a tizenkettőt, tehát a templom előteréig mehettem csak. Annak a helynek a szent természete azonban a Lélek melegével töltötte el a szívemet.

Örökre ott tudtam volna maradni abban az előtérben. Így hát, amikor ideje volt hazaindulni, könnyezni kezdtem. Ahogy elhajtottunk, a templom egyre kisebb és kisebb lett a távolban, és máris hiányzott az odabent oly erősen érzett Lélek.

Elhatároztam, hogy egy nap visszatérek oda. Mivel a Lélek ennyire erős volt már az előtérben, alig vártam, hogy megtapasztaljam, milyen érzés bemenni és szertartásokat végezni. Mindent meg akartam tenni, hogy felkészüljek rá, hogy egy napon bemehessek oda.

Ellenállással szembesülve

Bár mindig igyekeztem betartani a parancsolatokat és érdemesen élni, igazán a misszióm előtt kezdtem el felkészülni a saját felruházásom elnyerésére.

Részt vettem egy templomi felkészítő tanfolyamon, ami nagyon sokat segített. Két szolgálattevő nővér felajánlotta, hogy szívesen megválaszolják a kérdéseimet, és segítenek megtudnom, mire számíthatok. Miközben az élményeiket és a bizonyságukat hallgattam, egyre jobban vártam, hogy beléphessek a templomba.

Nagy meglepetésemre azonban, a templomi felkészítő tanfolyam elvégzése után, ahogy közeledett a felruházásom napja, számos kísértéssel szembesültem.

Ugyanígy a teljes idejű missziómra való felkészülésem során is sok ellenállásba ütköztem. Rengeteget szorongtam. A mentális egészségem kezdett leépülni, és meg kellett tennem a szükséges lépéseket, hogy szembenézzek az érzelmeimmel, és hittel lépjek tovább.

Miközben ezt tettem, rájöttem, miszerint az ellenség nem akarja, hogy megtegyem ezeket a hatalmas lelki lépéseket.

Erőre lelve Krisztusban

Hogy leküzdjem ezt az ellenállást, mindennap segítségért imádkoztam, hogy legyőzhessem a kísértéseket, és a szorongás érzését. Jobban rábíztam magam Mennyei Atyára és Jézus Krisztusra, mint valaha. Böjtöltem, tanulmányoztam a szentírásokat és kinyilatkoztatásra törekedtem. Erőért imádkoztam, hogy helyes döntéseket hozzak, legyőzzem a gyengeségeimet, valamint hogy egyszerűen csak békét érezzek a szívemben, és az örökkévalóság szemszögéből tudjam nézni a dolgokat.

Ezek a kis lelki szokások segítettek jobban felismernem és követnem a Lélek késztetéseit. Azt is éreztem, hogy enyhül a szorongásom. Jobban megértettem Jézus Krisztus gyógyító hatalmát, és gyakran béke borított el, amikor Őhozzá fordultam.

Ironikus módon a kísértésekkel és a félelemmel való szembenézésen keresztül tudtam közelebb kerülni Krisztushoz és felkészülni arra, hogy részesüljek a felruházásomban.

Amikor beléptem a Japán Szapporo templomba, ott volt a Lélek ismerős érzése, mint gyermekkoromban a Tokió templom előterében, ám ezúttal sokkal erősebben: pont, ahogy mindig is elképzeltem.

Miután megkaptam a felruházásomat, csöndben üldögéltem a celesztiális teremben, és imában kérdeztem Mennyei Atyát, mit szeretne, hogy tegyek.

A Lélek kinyilatkoztatta nekem, hogy Mennyei Atya ismer engem és a körülményeimet (lásd Tan és szövetségek 38:2). Tudtam, hogy elégedett velem, amiért szövetségeket kötöttem, és hogy Ő azt szeretné, ha eljönnénk a házába – egy olyan házba, amely valóban képes eltávolítani bennünket a rohanó világtól, miközben megerősít és közelebb visz Őhozzá és Jézus Krisztushoz.

Mindennél erősebb békességet éreztem a szívemben. Megkaphattam azt a kinyilatkoztatást is, amelyre azon döntésem megerősítéséhez volt szükségem, hogy missziót szolgáljak.

Mennyei Atya ismeri a szívünket

Az utam során rájöttem, hogy Isten ismeri a szívünk vágyait, és Ő segíteni tud elérni a céljainkat. Ha hittel követjük, valamint Őrá támaszkodunk útmutatásért és erőért, akkor segíteni tud felkészülnünk arra, hogy érdemesen éljünk, és belépjünk az Ő szent házába.

A templom szertartásai még különlegesebbek lesznek a számodra, amikor felkészülsz a belépésre, és továbbra is visszatérsz szolgálni. Tudom, Mennyei Atya azt szeretné, hogy szertartásokban részesüljünk és szövetségeket kössünk, hogy újra Ővele lehessünk. És még ha nem is tudunk gyakran elmenni a templomba, de igyekszünk érdemesnek maradni a templomi ajánlásra, akkor minden olyan áldásra érdemesek leszünk, amelyet a templomi szövetségeink betartásán keresztül ígér nekünk.1

Tudom, hogy amikor megtartjuk szövetségeinket és igyekszünk Jézus Krisztust követni, erőt kapunk, hogy ellen tudjunk állni minden kihívásnak és kísértésnek, mellyel szembenézünk. Továbbá meghívhatjuk a Lelket, valamint azt az örömet és áldásokat, amelyek a templomból áradnak a saját szívünkbe és otthonunkba.

Jegyzet

  1. Lásd Ronald A. Rasband: Az Úrnak ajánlva. Liahóna, 2020. nov. 22–25.