Nagyszerű kísérő
A panaszkodásom közben egy egyszerű, de erőteljes gondolat érkezett az elmémbe, és növelte a hálámat.
A szerzőt fényképezte: Annika Burkhardt
Van valami izgalmas abban, amikor egy zongorapadon ülsz, kezed a zongora elefántcsontszín billentyűi felett, várva a karmester intését. A zenei kíséret az egyik kedvenc hobbim, csakhogy ez a tevékenység nem túl feltűnő. Néha feltámad az önérzetem, és azt szeretném, hogy valaki elismerje az erőfeszítéseimet.
Zenei kísérőként támogatjuk az előadókat, tartjuk az ütemet, megteremtjük az összhangot és segítjük átérezni a zenét. Olykor még az előadók botlásait is elfedjük. Hosszú óráink vannak ebben a próbák előtt és után. Néha utolsóként kapjuk kézhez a kottát, de arra számítanak, hogy elsőnek tanuljuk meg azt.
Volt egy nehéz időszakom, amikor ezekkel az érzésekkel küszködtem. Úgy éreztem, hogy senki nem értékeli a munkámat. Az egyik este letérdeltem az ágyam mellé, hogy elmondjam ezt Mennyei Atyának.
Azzal kezdtem az imámat, hogy felsoroltam mindazt, amit csinálok, és nem kapok érte köszönetet. Nem akartam sokat, de szükségem volt valamire. Elmondtam Neki, hogy elfeledettnek érzem magam.
A panaszkodásom közben a Lélek egy gondolatot suttogott az elmémbe, amely megváltoztatta az egész látásmódomat.
Abbahagytam az imádkozást, amikor hirtelen más megvilágításban láttam a helyzetemet. Elkezdtem tételesen átnézni a panaszlistámat azzal a gondolattal, hogy Mennyei Atya az én „zenei kísérőm”. Meglepődtem és alázattal töltött el, amikor arra gondoltam, talán nem is fogjuk fel, hogy milyen sokban segít Ő nekünk, egészíti ki az életünket, fedi el a botlásainkat, és „nem szunnyad és nem alszik” (Zsoltárok 121:4) a mi érdekünkben. Vajon utolsóként hívjuk őt, de elsőként számítunk Őrá?
Ezen élményt követően elkezdtem köszönetet mondani Neki az életem során nyújtott felülmúlhatatlan kíséretéért. Minden, ami vagyok, Őneki és az Ő Fiának köszönhető. Mennyire más látásmód! Nem feddett meg az érzéseimért vagy a panaszkodásomért. Ehelyett úgy döntött, hogy tanít engem. Megtanított arra, hogy új módon lássam Őt és másokat.
Most már, amikor bele-beleesem az önsajnálat csapdájába, eszembe jut az én Nagyszerű Kísérőm – Ő, akivel a próbát tartom, és akinek köszönetet kell mondanom. Mennyei Atya megtanított arra, hogy másként értékeljem Őt, mint bármikor korábban; hogy nagyobb megbecsüléssel tekintsek a körülöttem lévőkre; hogy hálásabb szívvel rendelkezzek; és hogy emlékezzek a Fia szavaira: „azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (János 10:10).