Hit a cselekvéshez és a fejlődéshez

Ezt mondta: „Jézus Krisztus nevében kérjetek segítséget Mennyei Atyátoktól!”² Az imádság általi kérés az egyik kulcsa annak megtudásához, hogy miként válhatunk Jézus Krisztus jobb tanítványává.

Az amerikai földrészen, a nefiták között végzett szolgálata vége felé Krisztus felment a mennybe. Később a tanítványai egybegyűltek, „és buzgón együtt imádkoztak és böjtöltek. És Jézus ismét megmutatta magát nekik, mert az ő nevében imádkoztak az Atyához”³. Miért mutatta meg magát Jézus ismét a tanítványainak? Azért, mert imádkoztak, mert kértek.

Majd így folytatta:

„És most elmegyek az Atyához. És bizony mondom nektek, hogy amely dolgot az én nevemben kértek az Atyától, az megadatik nektek.

Kérjetek tehát, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek; mert aki kér, az kap; és aki kopogtat, annak megnyittatik.”⁴

Hittel kell kérnünk, hogy tudhassuk az Úr akaratát, és el kell fogadnunk, hogy az Úr tudja, mi a jobb nekünk.

A cselekvés egy másik alapvető kulcsa annak, hogy Jézus Krisztus jobb tanítványává váljunk. Amikor cselekszünk, Ő vezetni és irányítani fog minket az úton. Biztos vagyok benne, hogy Nefi iránymutatást kért az Úrtól arra vonatkozóan, miként szerezzék meg Lábántól a rézlemezeket, ám fivéreivel két próbálkozásuk is sikertelennek bizonyult. Azonban cselekedtek, az Úr pedig irányította őket az úton. Nefi a harmadik alkalommal végül sikerrel járt. Így emlékezett vissza: „És engem akkor a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amiket tennem kell.”⁵

Így működik az Úr, amikor erőfeszítéseket teszünk és cselekszünk, még akkor is, ha nem értjük világosan, mit kell tennünk. Az Úr elmondta Nefinek, mit kell tennie: menj, és szerezd meg a lemezeket. De azt nem mondta el Nefinek, hogyan tegye ezt meg. Nefire hagyta, hogy rájöjjön és az Úr segítségét kérje – és az Úr gyakran teszi ezt a mi életünkben is. Amikor hittel cselekszünk, az Úr vezet és irányít minket.

A 3 Nefiben a tanítványok megemlítették a Szabadítónak, hogy szóváltások keletkeztek a nép között az egyház nevét illetően. Válaszul a Szabadító egy fontos tantételt tanított, amikor ezt kérdezte: „Nem olvasták talán a szentírásokat…?”⁶ A tanulás tehát egy másik alapvető kulcsa annak, hogy Jézus Krisztus jobb tanítványává váljunk. Az ima és a szentírás-tanulmányozás kéz a kézben járnak. Összefognak a javunkért. Ez az a folyamat, amelyet az Úr kijelölt. „Lakmározzatok Krisztus szavain; mert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek.”⁷

A Szabadító azt is tanította, hogy ne csak tanulmányozzuk a szentírásokat, hanem tanítsunk is belőlük, ahogy azt a nefitáknak is megmutatta: „És most lőn, hogy miután Jézus minden szentírást együtt kifejtett, melyet leírtak, megparancsolta nekik, hogy tanítsák azokat a dolgokat, melyeket kifejtett nekik.”⁸

Ez az egyik oka annak, amiért Nefinek vissza kellett mennie a rézlemezekért: a családjának szüksége volt a szentírásokra – nemcsak azért, hogy segítse őket a megígért földre vezető útjuk során, hanem hogy segítse őket a gyermekeik tanításában is. Nekünk is a szentírásokból kell iránymutatást keresnünk az utunkra vonatkozóan, és tanítanunk kell belőlük az otthonunkban és az egyházi elhívásainkban.

Gyakorta nem azonnal kapunk választ egy imára. Azonban hitre van szükségünk, hogy folytassuk, igazlekűségben cselekedjünk, és olyan kitartóak legyünk, mint Nefi, amikor próbálta megszerezni a rézlemezeket. Az Úr egyszerre csak keveset mutat meg nekünk; amikor tanulmányozzuk a szentírásokat, az Úr megadja nekünk a válaszokat vagy a szükséges erőt, hogy átvészeljünk még egy napot, még egy hetet, és még egyszer megpróbáljuk. Richard G. Scott elder ezt mondta: „Legyünk hálásak, amiért Isten hosszú ideig hagyja, hogy küszködjünk, mielőtt választ kapnánk. Ez növeli a hitünket és fejleszti a jellemünket.”⁹

Ima és szentírás-tanulmányozás által az Úr mindig erőt adott nekem arra, hogy cselekedjek és kibírjak még egy napot, még egy hetet, és megpróbáljam még egyszer. Gyakorta a válaszok nem azonnal jöttek. Vannak kérdéseim, amelyekre még nem kaptam választ, de folytatom a kérdezést és a tanulmányozást, és boldog vagyok, hogy az Úr továbbra is erőt ad nekem a cselekvéshez, amíg ezekre a válaszokra várok.

Richard G. Scott elder továbbá ezt mondta: „Amikor hitet gyakorolva elértek a tudásotok határához és beléptek a bizonytalanság homályába, akkor olyan megoldások megtalálásához lesztek elvezetve, amelyekre másképp nem lelnétek rá.”¹⁰

A Szabadító, Jézus Krisztus jobb követőjévé válni egy élethosszig tartó utazás, és mindannyian máshol tartunk, valamint más ütemben haladunk. Emlékeznünk kell arra, hogy ez nem egy verseny, és azért vagyunk itt, hogy szeressük és segítsük egymást. Cselekednünk kell ahhoz, hogy engedjük a Szabadítót velünk munkálkodni az életünkben.

Sidney Rigdonhoz szólva az Úr a következőket mondta: „Figyeltelek téged és a cselekedeteidet. Hallottam az imáidat, és nagyobb munkára készítettelek elő téged.”¹¹ Bizonyságot teszek arról, hogy az Úr hallja és megválaszolja az imáinkat, ismer minket, és nagy munkája van mindegyikünk számára. Az imán, a szentírás-tanulmányozáson és a cselekvésen keresztül megnyílnak számunkra a menny áldásai, és a Szabadító, Jézus Krisztus jobb követőivé válhatunk.

Dallin H. Oaks elnök ezt tanította: „A végső ítélet nem csupán a jó és a gonosz cselekedetek összességének kiértékelése – azé, amit tettünk. Tetteink és gondolataink végső hatásának az elismerése is ez – azé, akivé váltunk.”¹²

Hálás vagyok a prófétákért, látnokokért és kinyilatkoztatókért; ők az őrállók a tornyokon. Ők látnak olyan dolgokat, amelyeket mi nem. Bizonyságomat teszem, hogy a szavaik által a Szabadító, Jézus Krisztus jobb követőivé válhatunk, és elérhetjük a bennünk rejlő lehetőségeket. Bizonyságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus él, és mindannyiunkat egyénileg ismer. Ez az Ő egyháza. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.