A megfelelő sorrendet követő rend háza

A munkám során és az egyházban nyújtott szolgálatomban is sokszor beszéltem közönség előtt, de a közvetlenül mögöttem helyet foglaló 15 férfi előtt még sohasem. Érzem az imáitokat és az övékét is.

Fivérek és nővérek! A dél-csendes-óceáni Tongai Királyságból származom, de Észak-Amerikában nőttem fel. A világjárvány több száz – talán több ezer – világszerte szolgáló fiatal tongai misszionáriust gátolt meg abban, hogy hazatérjenek szeretett szülőföldjükre, amelynek a határai le vannak zárva. Néhány tongai elder már három éve van misszióban, néhány tongai nővér pedig már több mint két éve! Türelmesen várakoznak azzal a hittel, amely népünk ismérve. Mindeközben ne csodálkozzatok, ha közülük néhányan, akik az egyházközségetekben és cöveketekben szolgálnak, egyre inkább úgy néznek ki, mint én: arcuk ráncosodni kezd, hajuk őszbe csavarodik. Hálásak vagyunk a misszionáriusoknak mindenütt az odaadó szolgálatukért, még ha a világjárvány miatt az hosszabb vagy rövidebb is a tervezettnél.

Egy vasárnap, még diakónus koromban, kint voltam az előtérben egy tálca vízzel; az úrvacsorát osztottam, amikor egy nő belépett az épületbe. Kötelességtudóan odamentem hozzá, és odanyújtottam neki a tálcát. A nő bólintott, elmosolyodott, és elvett egy pohárka vizet. Túl későn ért oda ahhoz, hogy kapjon a kenyérből. Nem sokkal ezen élményem után a házitanítóm, Ned Brimley, arról tanított engem, hogy Jézus Krisztus evangéliumának sok eleme és áldása bizonyos sorrend szerint adatik meg nekünk.

Ugyanazon a héten Ned és a társa ellátogattak az otthonunkba, és emlékezetes leckét hoztak nekünk. Ned emlékeztetett minket arra, hogy Isten adott rend szerint teremtette a földet. Az Úr gondosan elmagyarázta Mózesnek, milyen sorrendben alkotta meg a földet. Először is szétválasztotta a világosságot és a sötétséget, azután pedig a vizet és a szárazföldet. Növényi életet és állatokat helyezett rá, mielőtt az újonnan alkotott bolygóra letette volna legnagyszerűbb teremtményét, az embert – kezdve Ádámmal és Évával.

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. […]

És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” (1 Mózes 1:27, 31).

Az Úr elégedett volt. A hetedik napon pedig megpihent.

A föld teremtésének az egymást követő sorrendje nemcsak abba enged bepillantást, hogy mi a legfontosabb Istennek, hanem abba is, hogy miért és kinek alkotta a földet.

Kép

Ned Brimley és családja

Ned Brimley egyszerű kijelentéssel zárta sugalmazott tanítását: „Vai, Isten háza a rend háza. Elvárja, hogy rendben éld az életedet. A megfelelő sorrendben. Azt szeretné, ha először missziót szolgálnál, mielőtt megházasodsz.” Jelenleg az egyházi vezetők azt tanítják, hogy „az Úr minden arra képes fiatal férfitől elvárja a misszionáriusi szolgálatra való felkészülést… A fiatal nők…, akik szolgálni vágynak, szintén készüljenek fel” (Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában, 24.0, JezusKrisztusEgyhaza.org). Brimley fivér így folytatta: „Isten azt szeretné, hogy először köss házasságot, mielőtt gyermekeid születnének. És azt szeretné, hogy folyamatosan fejleszd a tehetségeidet, miközben végzettséget szerzel.” Ha úgy döntötök, hogy nem a megfelelő sorrendben élitek az életeteket, az életet nehezebbnek és zavarosabbnak fogjátok találni.

Brimley fivér arról is tanított nekünk, hogy engesztelő áldozata révén a Szabadító segít visszaállítani a rendet a kaotikussá vált, illetve a saját vagy mások rossz döntései miatt nem a helyes sorrendiséget követő életünkbe.

Attól fogva lenyűgözve tekintek a megfelelő sorrendiségre. Szokásommá vált sorrendi mintákat keresni az életben és az evangéliumban.

David A. Bednar elder a következő tantételt tanította: „Jézus Krisztus evangéliumának a tanulmányozása, elsajátítása és életünkbe ültetése folyamán a sorrendiségnek gyakorta tanulságos szerepe van. Gondoljatok csak bele például, milyen leckéket tanulhatunk a lelki fontossági sorrendről abból, amilyen sorrendben követték egymást azok a fő események, melyek a Szabadító evangéliuma teljességének eme utolsó napokban történő visszaállítását jelezték.”

Bednar elder felsorolta az első látomást és Moróni első megjelenését Joseph Smithnek, mely során először Isten természetéről és jelleméről tanították az ifjú prófétát, majd azt követte a Mormon könyve és Illés szerepének a megismerése Izráel egybegyűjtésében a fátyol mindkét oldalán ebben az utolsó adományozási korszakban.

Bednar elder így fejezte be: „Ez a lélekemelő sorrend sokat tanít arról, hogy mely lelki kérdések a legfontosabbak az Istenség számára” (A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 24.).

Egy dolog, amit megállapítottam, az, hogy a sorrendiség egyszerű, természetes és hathatós módja annak, hogy az Úr fontos tantételeket tanítson meg nekünk, az Ő gyermekeinek.

Azért jöttünk a földre, hogy tanuljunk és tapasztalatot szerezzünk, úgy, ahogy semmilyen más módon nem tudnánk. Növekedésünk mindegyikünk esetében egyedi, és ez Mennyei Atya tervének a létfontosságú alkotóeleme. Testi és lelki gyarapodásunk fokozatosan következik be, és lassan alakul ki, miközben egymás után teszünk szert különböző tapasztalatokra.

Alma erőteljes prédikációt tart a hitről, melyben egy mag hasonlatával él, amelyet ha megfelelően ápolnak és gondoznak, a kicsiny hajtásból ízletes gyümölcsöt termő, kifejlett, érett fa sarjad (lásd Alma 32:28–43). A tanulság az, hogy a hitünk gyarapodni fog, amikor a szívünkben helyet adunk a magnak – Isten igéjének –, és gondozzuk azt. Hitünk gyarapodni fog, amikor Isten igéje „duzzadni kezd majd a kebl[ünk]ben” (28. vers). Az, hogy „megduzzad, és kihajt és növekedni kezd” (30. vers), egyszerre szemléletes és tanulságos. Egyben pedig sorrendiséget is mutat.

Az Úr egyenként tanít minket, a tanulásra való képességünk és a tanulásunk mikéntje alapján. Gyarapodásunk függ a hajlandóságunktól, a természetes kíváncsiságunktól, a hitünk szintjétől, valamint a megértésünktől.

Nefit arról tanították, amit több mint 2300 évvel később Joseph Smith az ohioi Kirtlandben tanult meg: „Mert íme, így szól az Úristen: Sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit adok az emberek gyermekeinek; és áldottak azok, akik hallgatnak előírásaimra, és meghallják tanácsomat, mert bölcsességet tanulnak” (2 Nefi 28:30).

Az, hogy „sor[ról] sorra, előírás[ról] előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit” tanulunk, szintén sorrendiséget mutat.

Gondoljatok csak ezekre a kijelentésekre, amelyeket egész életünkben hallunk: „Mindent a maga idejében.” Vagy: „Először tejet adj neki, csak azután húst!” Netán: „Járnunk kell, mielőtt futni kezdünk.” E mondások mindegyike egyfajta sorrendiséget tükröz.

A csodák bizonyos sorrend szerint történnek. Akkor következnek be csodák, amikor előbb hitet gyakorolunk. A hit megelőzi a csodát.

A fiatal férfiakat szintén adott sorrendben rendelik el az ároni papság hivatalaiba, az elrendelt személy életkora szerint: diakónussá, tanítóvá, majd azután pappá.

A szabadítás és felmagasztosulás szertartásai sorrendi természetűek. Megkeresztelkedünk, mielőtt részesülünk a Szentlélek ajándékában. A templomi szertartások hasonlóan sorrendet követnek. Természetesen – ahogy a barátom, Ned Brimley, oly bölcsen megtanította nekem – az úrvacsora is sorrendben történik: a kenyér az első, és azt követi a víz.

„Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Máté 26:26–28).

A Szabadító Jeruzsálemben és az amerikai földrészen is pontosan ugyanolyan sorrendben vezette be az úrvacsorát.

„Íme, az én házam a rend háza, mondja az Úristen, és nem a zűrzavar háza” (Tan és szövetségek 132:8).

A bűnbánat is sorrendben történik. Jézus Krisztusba vetett hittel kezdődik, még ha oly kicsinnyel is. A hit alázatot kíván, amely alapvető alkotóeleme a megtört szívnek és töredelmes léleknek (vö. 2 Nephi 2:7).

Sőt, az evangélium első négy tantétele is sorrendet követ. „Hisszük, hogy ezek az Evangélium első tantételei és szertartásai: első, az Úr Jézus Krisztusba vetett Hit; második, Bűnbánat; harmadik, alámerítéssel történő Keresztelés a bűnök bocsánatára; negyedik, Kézrátétel a Szentlélek ajándékáért” (Hittételek 1:4).

Benjámin király ezt a fontos igazságot tanította népének: „És figyeljetek rá, hogy mindezen dolgokat bölcsen és rendben tegyétek; mert nem szükséges, hogy egy ember gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi. Továbbá szükséges, hogy szorgalmas legyen, hogy ezáltal elnyerhesse a díjat; minden dolgot rendben kell tehát megtenni” (Móziás 4:27).

Éljük hát életünket rendben, és törekedjünk annak a sorrendnek a követésére, amelyet az Úr felvázolt számunkra. Áldottak leszünk, amikor keressük és követjük azokat a mintákat és sorrendet, amelyekről az Úr azt tanítja, hogy a legfontosabbak a számára. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.