Személyes békesség a kihívások idején
Soha nem volt még fontosabb személyes békességre törekedni.
Nemrégiben azt a feladatot kaptam, hogy szenteljem fel a történelmi Nauvoo egy részét. A feladat részeként lehetőségem volt ellátogatni Liberty fogházába Missouriban. Miközben megnéztem a fogházat, elmerengtem azokon az eseményeken, amelyek az egyháztörténet oly fontos helyszínévé teszik azt. A szentek élete forgott kockán a Missouri kormányzója által kiadott megsemmisítési rendelet következtében. Ráadásul Joseph prófétát és néhány kiváló társát igazságtalanul börtönözték be Liberty fogházába. Az egyháztagjainkkal szembeni erőszakos ellenállás egyik oka az volt, hogy többségük ellenezte a rabszolgaságot.1 Joseph Smithnek és követőinek eme heves üldöztetése szélsőséges példája az önrendelkezés hamislelkű gyakorlásának, amely hatással lehet az igazlelkű emberekre. Joseph Liberty fogházában töltött ideje megmutatja, hogy a csapások nem az Úr nemtetszésének a bizonyítékai, ahogy nem jelentik az Ő áldásainak a visszavonását sem.
Mélyen megrendített, amikor elolvastam Joseph Smith kijelentését abból az időből, amikor Liberty fogházában raboskodott: „Ó Isten, hol vagy? És hol van a sátor, mely rejtekhelyedet fedi?”2 Joseph megkérdezte, meddig szenvedi el az Úr népe „ezeket a sérelmeket és ezt a törvénytelen elnyomást”3.
Liberty fogházában állva mélyen megérintett, amikor az Úr válaszát olvastam: „Fiam, békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak; és aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban”4. Nyilvánvaló, hogy az ellenállás finomíthat rajtunk egy örökkévaló, celesztiális rendeltetés céljából.5
A Szabadító e becses szavai: „Fiam, békesség lelkednek”6, személyesen megérintenek engem, és nagy jelentőséggel bírnak napjainkra. Emlékeztetnek az Ő tanítványainak adott tanításaira a halandó szolgálattétele során.
Krisztus a Gecsemáné kertjében és a kereszten való szenvedését megelőzően megparancsolta az apostolainak, hogy „egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket”7, majd e szavakkal vigasztalta őket: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”8
Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus egyik legbecsesebb megnevezése a Békesség Hercege.9 Az Ő királysága végül megalapíttatik, beleértve a békességet és a szeretetet is.10 Várakozással tekintünk a Messiás millenniumi uralkodására.
E millenniumi uralkodásról szóló látomás ellenére tudjuk, hogy a világban a béke és az összhang nem elterjedt jelenségek napjainkban.11 Életem során még soha nem tapasztaltam nagyobb mértékű általános modortalanságot. Dühös, viszálykodó nyelvezet, valamint provokatív, romboló tettek bombáznak minket, amelyek elpusztítják a békességet és a nyugalmat.
Nem kaptunk ígéretet a békességre a világban, és nem is biztosítanak minket afelől Jézus Krisztus második eljöveteléig. A Szabadító útmutatást adott az apostolainak arról, hogy földi küldetése nem fog egyetemes békességet eredményezni. Ezt tanította: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre”12. Az egyetemes béke nem volt a része a Szabadító első halandó szolgálattételének. Napjainkban sem létezik olyan, hogy egyetemes béke.
A személyes békességet azonban mindazon harag, viszály és megosztottság ellenére is el lehet érni, amely ma is gyötri és megrontja a világunkat. Soha nem volt még fontosabb személyes békességre törekedni. Nik Day fivér Békesség Krisztusban című gyönyörű és szeretett új himnusza, melyet napjaink fiataljai számára írt, kijelenti: „Ő menedéket nyújt, Vele béke vár”13. Közvetlenül a világméretű Covid19-járvány előtt áldattunk meg ezzel a dallal.
Ez a himnusz gyönyörű módon tükrözi a békesség iránti vágyat, továbbá megfelelő hangsúlyt fektet arra, hogy a békesség Jézus Krisztus életében és küldetésében gyökerezik. Joseph F. Smith elnök kijelentette, hogy „a békének az a szelleme… sosem jöhet el a világra, amíg az emberiség el nem fogadja Isten igazságát és Isten… üzenetét, amíg nem ismerik el az ő hatalmát és isteni felhatalmazását”14.
Bár soha nem fogunk felhagyni az egyetemes béke elérésére irányuló erőfeszítésekkel, biztosítékot kaptunk arra, hogy Krisztus tanításának megfelelően személyes békességben lehet részünk. Ezt a tantételt a Tan és szövetségek rögzíti: „tanuljátok meg, hogy aki az igazlelkűség cselekedeteit teszi, elnyeri jutalmát, méghozzá békességet ebben a világban és örök életet az eljövendő világban”15.
Milyen „igazlelkű cselekedete[k]” segítenek majd nekünk megbirkózni a vitatkozásokkal, enyhíteni a viszálykodást, és békére lelni ebben a világban? Krisztus minden tanítása ebbe az irányba mutat. Megemlítek néhányat, amelyekről úgy vélem, különösen fontosak.
Első: Szeressük Istent, éljünk a parancsolatai szerint, és bocsássunk meg mindenkinek!
George Albert Smith elnök 1945-ben lett az egyház elnöke. Apostolként eltöltött évei alatt békeszerető vezetőként ismerték. Az elnöki elhívását megelőző 15 éves időszak az iszonyatos horderejű világválság kihívásaival és megpróbáltatásaival, majd a halált és pusztulást hozó II. világháborúval ezt követően minden volt, csak nem békés.
A második világháború végén, 1945 októberében, az első olyan általános konferenciáján, amelyen elnökként vett részt, Smith elnök emlékeztette a szenteket a Szabadító azon kérésére, hogy szeressék felebarátaikat és bocsássanak meg az ellenségeiknek, majd ezt tanította: „Ez az a lelkület, amelynek minden utolsó napi szent igyekezzen a birtokában lenni, ha azt remélik, hogy egy nap majd az Ő színe előtt állnak és Ő dicsőségesen köszönti őket otthon.”16
Második: Törekedjünk a Lélek gyümölcseire!
Pál apostol a Galátziabeliekhez írt levelében lefekteti, mi a különbség az igazlelkűség cselekedetei között, melyek jogosulttá tehetnek bennünket Isten királyságának az öröklésére, valamint az olyan cselekedetek között, amelyek bűnbánat nélkül megfosztanak minket e jogosultságtól. Jogosultságot szerezhetünk többek között a Lélek gyümölcseivel, melyek a „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”17. Pál idesorolja még egymás terheinek a viselését, továbbá hogy ne fáradjunk bele a jó cselekedetekbe.18 A nem igazlelkű cselekedetek között szerepel a gyűlölködés, a harag és a viszálykodás.19
Az ószövetségi időszak egyik nagyszerű leckéje Ábrahám atyához kapcsolódik. Ábrahám és az unokaöccse, Lót, gazdagok voltak, de rájöttek, hogy képtelenek együtt élni. A viszályt elkerülendő Ábrahám megengedte Lótnak, hogy válassza ki, melyik földet szeretné. Lót a Jordán melletti, jó vízellátású és gyönyörű síkságot választotta. Ábrahámé lett a kevésbé termékeny Mamré síksága. A szentírásokban azt olvashatjuk, hogy Ábrahám ezután sátrat vert, és „oltárt építe ott az Úrnak”20. Lót viszont Szodoma felé nézve állította fel a sátrát21. A lecke egyértelmű: a békés kapcsolatok érdekében hajlandónak kell lennünk engedni és elkerülni a viszályt az igazlelkűséghez nem kapcsolódó ügyekben. Amint azt Benjámin király tanította: „nem az jár majd eszetekben, hogy bántsátok egymást, hanem az, hogy békésen éljetek, és hogy minden embernek aszerint adjatok, ami jár neki”22. Az igazlelkűséggel és tanbéli követelményekkel kapcsolatos viselkedést illetően azonban szilárdnak és állhatatosnak kell maradnunk.
Ha azt a békességet akarjuk, amely az igazlelkűség cselekedeteinek a jutalma, akkor nem úgy állítjuk majd fel a sátrainkat, hogy azok a világ felé nézzenek. A sátrainkat a templom felé fordítjuk.
Harmadik: Az önrendelkezésünket gyakorolva válasszuk az igazlelkűséget!
A békesség és az önrendelkezés egybefonódnak a szabadítás terve alapvető alkotóelemeiként. Amint azt a Szentíráskalauz önrendelkezés című szócikkében olvashatjuk, az önrendelkezés „annak Istentől kapott képessége és kiváltsága, hogy az ember maga válasszon és cselekedjen”23. Az önrendelkezés áll tehát annak a személyes fejlődésnek és tapasztalatnak a középpontjában, amely megáld minket, amikor követjük a Szabadítót.24
A halandóság előtti mennyei tanács egyik alapvető témája az önrendelkezés volt, illetve az ellentét azok között, akik úgy döntöttek, hogy Krisztust követik, valamint Sátán követői között.25 Ha elengedjük a kevélységet és átadjuk az irányítást, illetve a Szabadítót választjuk, akkor velünk lehet az Ő világossága és békessége. Azonban a személyes békesség veszélybe kerül, amikor az emberek káros és bántó módokon gyakorolják az önrendelkezésüket.
Biztos vagyok benne, hogy a szívünkben érzett békés bizonyosságot megerősítette az arról való tudásunk, hogy mit fog véghez vinni értünk a világ Szabadítója. Ezt gyönyörűen leírja a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyv: „Amikor Jézus Krisztus engesztelésére támaszkodunk, Ő segíthet nekünk elviselni a próbatételeket, a betegségeket és a fájdalmat. Öröm, békesség és vigasz tölthet el bennünket. Az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által.”26
Negyedik: Építsük Siont a szívünkben és az otthonunkban!
Isten gyermekei vagyunk, az Ő családjának a részei. Annak a családnak is a része vagyunk, melybe születünk. A család intézménye a boldogság és a békesség alapja is. Russell M. Nelson elnök azt tanította nekünk, és a világjárvány során meg is tanultuk, hogy az otthonközpontú, egyház által támogatott vallásgyakorlás képes szabadjára engedni a családokban rejlő erőt, hogy otthonunkat a hit szentélyévé tegye.27 Ha az otthonunkban így gyakoroljuk a vallásunkat, akkor a Szabadító békessége is velünk lesz.28 Tisztában vagyunk vele, hogy sokatok nem részesül az igazlelkű otthonok áldásaiban, és rendszeres vitákba bonyolódtok azokkal, akik a hamislelkűséget választják. A Szabadító képes védelmet és békességet nyújtani, hogy végül biztonságba és menedékbe vezessen benneteket az élet viharai elől.
Biztosítalak benneteket arról, hogy a szerető, igazlelkű családokban megtapasztalt öröm, szeretet és beteljesedés békességet és boldogságot is eredményez. A szeretet és a kedvesség áll annak a középpontjában, hogy Sion a szívünkben és az otthonunkban legyen.29
Ötödik: Kövessük prófétánk legfrissebb intéseit!
Békességünk jócskán gyarapszik, amikor követjük az Úr prófétáját, Russell M. Nelson elnököt. Hamarosan lehetőségünk lesz meghallgatni őt. A világ megalapítása óta fel volt készítve erre az elhívásra. Személyes felkészülése is igen figyelemreméltó.30
Azt tanította nekünk, hogy „tartós békességet és örömöt érez[hetünk] még a viharos időkben is”31, amikor igyekszünk hasonlóbbá válni Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz. Azt tanácsolta, hogy naponta tartsunk bűnbánatot, és nyerjük el az Úr tisztító, gyógyító és megerősítő hatalmát.32 Személyes tanúja vagyok annak, hogy szeretett prófétánk a mennyből kapott és továbbra is kap kinyilatkoztatást.
Bár prófétánkként tiszteljük és támogatjuk őt, Mennyei Atyánknak és Szabadítónknak, Jézus Krisztusnak hódolunk. A Szentlélek nyújt szolgálattételt nekünk.
Bizonyságomat és személyes apostoli tanúságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus, a világ Szabadítója és Megváltója vezeti és irányítja az Ő visszaállított egyházát. Az Ő élete és engesztelő küldetése jelentik a békesség valódi forrását. Ő a Békesség Hercege. Biztos és ünnepélyes tanúságot teszek arról, hogy Ő él. Jézus Krisztus nevében, ámen.