Hit a kéréshez, majd pedig a cselekvéshez

Szeretett fivéreim és nővéreim! Hálás vagyok a lehetőségért, hogy szólhatok hozzátok az általános konferencia e szombat esti ülésén. Bevezető gondolataiban ma délelőtt Russell M. Nelson elnök elmondta, hogy „a szívetekben lévő kérdésekre érkező tiszta kinyilatkoztatás kielégítővé és feledhetetlenné fogja tenni ezt a konferenciát. Ha még nem kértétek a Szentlélek szolgálattételét, hogy segítsen nektek meghallani, amit az Úr szeretne, hogy e két nap során meghalljatok, akkor én felhívást intézek hozzátok, hogy tegyétek ezt meg most.”¹ Én magam is erre az áldásra törekedtem, miközben felkészültem a kinyilatkoztatás elnyerésére a mai találkozásunkhoz. Buzgón imádkozom azért, hogy kapjatok kinyilatkoztatást Istentől.

Az Istentől származó kinyilatkoztatás elnyerésének a módja nem változott Ádám és Éva napjai óta. Ugyanaz maradt az Úr minden elhívott szolgája számára a kezdetektől napjainkig. Ugyanaz számotokra és számomra is. Mindig a hit gyakorlása révén kerül rá sor.²

A tizenéves Joseph Smith elegendő hittel rendelkezett ahhoz, hogy feltegyen egy kérdést Istennek, híve abban, hogy Isten választ ad szívből jövő szükségletére. A válasz, amely érkezett, megváltoztatta a világot. Joseph szerette volna tudni, melyik egyházhoz csatlakozzon, hogy megtisztuljon a bűntől. A kapott válasz arra ösztönözte, hogy egyre jobb kérdéseket tegyen fel, valamint a kinyilatkozatatás éppen elindult folyamatos áradása szerint cselekedjen.³

A ti saját tapasztalatotok is lehet ehhez hasonló ezen a konferencián. Vannak kérdéseitek, amelyekre választ kerestek. Van legalább ahhoz a reményhez elegendő hitetek, hogy válaszokat fogtok kapni az Úrtól az Ő szolgáin keresztül.⁴ Arra nem lesz lehetőségetek, hogy hangosan tegyetek fel kérdéseket a beszélőknek, azonban imában megkérdezhetitek szerető Atyátokat.

Tapasztalatból tudom, hogy megérkeznek majd a szükségleteiteknek és a lelki felkészültségeteknek megfelelő válaszok. Amennyiben saját vagy mások örökkévaló jólléte szempontjából fontos kérdésre kerestek választ, akkor az nagyobb valószínűséggel érkezik meg. Azonban még ebben az esetben is előfordulhat, hogy – Joseph Smithhez hasonlóan – a válasz az lesz, hogy legyetek türelmesek.⁵

Amennyiben a Jézus Krisztusba vetett hitetek az Ő engesztelésének hatásai révén meglágyította a szíveteket, akkor könnyebben érzitek majd a Lélek suttogásait az imáitokra érkező válaszként. Személyes tapasztalatom az, hogy a halk és szelíd hang – amely valóságos – akkor tiszta és jól felismerhető az elmémben, amikor belső csendességet érzek, illetve alávetem magam az Úr akaratának. Az alázat eme érzését leginkább a „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen”⁶ kifejezés érzékelteti.

A kinyilatkoztatás e folyamata miatt halljátok majd, hogy a beszélők e konferencián azt tanítják, amit Krisztus tanának nevezünk.⁷ A kinyilatkoztatás olyan mértékben érkezik hozzánk, amilyen mértékben igyekszünk Krisztus tanát elültetni a szívünkben, és foganatosítani azt az életünkben.

Emlékeztek, amikor a Mormon könyvében Nefi azt tanítja nekünk, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit jelenti a kulcsot az igazságról való kinyilatkoztatások elnyeréséhez, valamint ahhoz a meggyőződéshez, hogy a Szabadító útmutatását követjük. Nefi a következő szavakat évszázadokkal Jézus Krisztus halandóságba történő születését megelőzően jegyezte le:

„Az angyalok a Szentlélek hatalma által szólnak, tehát Krisztus szavait mondják. Azért mondtam tehát nektek: Lakmározzatok Krisztus szavain; mert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek.

Most tehát, miután elmondtam ezeket a szavakat, ha most nem tudjátok megérteni őket, az azért lesz, mert nem kértek, se nem kopogtat[tok]; tehát nem hoznak benneteket a világosságra, hanem a sötétségben kell elvesznetek.

Mert íme, ismét azt mondom nektek, hogy ha ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek.

Íme, ez Krisztus tana, és nem is adatik több tan addig, amíg ki nem nyilvánítja magát nektek a testben. És amikor kinyilvánítja magát nektek a testben, a dolgokat, amiket mond nektek, azokat teljesítsétek.”⁸

Az Úr mondani fog dolgokat nektek és nekem ma és az előttünk álló napok során. Meg fogja mondani, mit kell tennünk.⁹ A Szabadító sem nektek, sem nekem nem kiált parancsokat. Amiként azt Illésnek tanította:

„És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.

És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.”¹⁰

E hang meghallása az Őbelé vetett hitünkből ered. Ha elegendő hitünk van, akkor olyan szándékkal kérünk majd iránymutatást, hogy megyünk és megtesszük, bármit is kér.¹¹ Már elegendő hitünk lesz ahhoz, hogy tudjuk, bármit is kérjen, az áldást hoz másokra, mi pedig megtisztulhatunk a folyamat során az Ő irántunk táplált szeretete révén.

Amint a Jézus Krisztusba vetett hitünk arra vezet bennünket, hogy az Atyához forduljunk válaszokért, e hit elégséges mértékben hozza el a Szabadító meglágyító érintését is számunkra, hogy meghalljuk az Ő útmutatását, majd pedig eltökélten és lelkesen engedelmeskedjünk. Akkor majd örömmel zendül fej ajkunkról a himnusz, még ha oly nehéz is a feladat: „Mily jó dolog, én Istenem”¹².

Minél inkább megtalálható Krisztus tana az életünkben és a szívünkben, annál szeretetteljesebbek és együttérzőbbek leszünk azok iránt, akik sohasem tapasztalták meg a Jézus Krisztusba vetett hit áldásait, illetve akik küszködnek e hit megtartásával. Nehéz betartani az Úr parancsolatait az Őbelé vetett hit és bizalom nélkül. Amikor néhányan elveszítik a hitüket a Szabadítóban, még ellene is szegülhetnek az Ő tanácsának, a jót gonosznak, a gonoszt pedig jónak mondván.¹³ Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a végzetes tévedést, elengedhetetlen, hogy az általunk elnyert személyes kinyilatkoztatás egybecsengjen az Úr és az Ő prófétái tanításaival.

Fivérek és nővérek! Hit kell az Úr parancsolatainak való engedelmességhez. Jézus Krisztusba vetett hitre van szükség ahhoz, hogy Őérte másokat szolgáljunk. Hit kell ahhoz, hogy menjünk, és tanítsuk az Ő evangéliumát, illetve felkínáljuk azt olyan embereknek, akik talán nem érzik a Lélek hangját, sőt még esetleg az üzenet valóságát is tagadják. De miközben gyakoroljuk a Krisztusba vetett hitünket – és követjük az Ő élő prófétáját –, a hit gyarapodik majd a világban. A technikának köszönhetően lehet, hogy Isten több gyermeke hallja meg és ismeri fel Isten szavát e hétvégén, mint bármely más két nap során a történelemben.

Egyre növekvő hittel abban, hogy ez az Úr egyháza és királysága a földön, egyre több egyháztag fizet tizedet, és adakozik a szűkölködők megsegítésére, még akkor is, amikor ők maguk a saját kihívásaikkal szembesülnek. Hittel abban, hogy Jézus Krisztus hívta el őket, a misszionáriusok szerte a világon lehetőséget találtak a járvány okozta nehézségeken való felülemelkedésre – mindezt bátorsággal és bizakodóan téve. Többlet-erőfeszítésük során pedig a hitük megerősödött.

Az ellenállás és a megpróbáltatások már régóta a hit növekedésének táptalaját alkotják. Ez mindig is igaz volt, különösen a visszaállítás kezdete és az Úr egyházának megalapítása óta.¹⁴

Amit George Q. Cannon elnök régen mondott, ma is igaz, és az is marad, míg a Szabadító személyesen el nem jön, hogy maga vezesse egyházát és népét: „Az evangéliumnak való engedelmesség nagyon szoros és bensőséges kapcsolatba hozza [az embereket] az Úrral. Szoros köteléket alakít ki a földön lévő emberek és a mennyben lakozó Nagy Teremtő között. Az emberi elme számára a tökéletes bizonyosság érzetét adja a Mindenhatóban és az Ő arra való hajlandóságában, hogy meghallgassa és megválaszolja az Őbenne bízók fohászait. A megpróbáltatás és a nehézségek idején e bizonyosság felbecsülhetetlen értékkel bír. Érjen bár baj egyént vagy népet, fenyegessenek bár csapások, és látsszon bár elveszni minden emberi remény, mégis, ahol [az emberek] igénybe veszik az evangélium iránti engedelmesség által biztosított kiváltságokat, biztos alapra lelnek; lábuk olyan sziklán áll, amelyet nem lehet elmozdítani.”¹⁵

Bizonyságom az, hogy a szikla, amelyen állunk, az arról való tanúbizonyságunk, hogy Jézus a Krisztus, hogy ez az Ő egyháza, amelyet személyesen Ő vezet, valamint hogy Russell M. Nelson elnök az Ő ma élő prófétája.

Nelson elnök az Úr iránymutatását keresi, és meg is kapja azt. Számomra ő annak a példája, aki azzal az eltökéltséggel törekszik erre az iránymutatásra, hogy kövesse is azt. Ugyanez az eltökéltség az Úr útmutatása iránti engedelmességre megtalálható mindazok szívében, akik már szóltak, imádkoztak vagy énekeltek, illetve ezután teszik majd az Ő egyháza ezen általános konferenciáján.

Azért imádkozom, hogy mindazok, akik világszerte nézik vagy hallgatják e konferenciát, érezzék az Úr irántuk való szeretetét. Mennyei Atya megválaszolta az imámat, hogy érezhessem legalább egy apró részét a Szabadító irántatok, valamint Mennyei Atyja iránt táplált szeretetének, aki a mi Mennyei Atyánk is.

Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus él. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk. Ez az Ő egyháza. Ő áll annak élén. Ő és Mennyei Atyja személyesen jelentek meg Joseph Smithnek egy New York állambeli ligetben. Jézus Krisztus evangéliuma és az Ő papsága mennyei hírnökök révén visszaállíttatott.¹⁶ A Szentlélek ereje által tudom, hogy ez igaz.

Azért imádkozom, hogy ti is rendelkezzetek ugyanezen tanúbizonysággal. Imádkozom, hogy kérjétek Mennyei Atyától azt a hitet Jézus Krisztusban, amely szükséges számotokra olyan szövetségek megkötéséhez és megtartásához, amelyek lehetővé teszik, hogy a Szentlélek állandó társatok lehessen. Szeretetemet és biztos tanúbizonyságomat hagyom veletek, Jézus Krisztus nevében, ámen.