Lelkem dolgai
Milyen dolgokon elmélkedünk? Mely dolgok számítanak nekünk igazán? Melyek a lelkünk dolgai?
Fivéreim és nővéreim! Amint újra a szeretett Konferencia-központunkban állok, Péter apostol szavai jutnak az eszembe: „Uram, jó nékünk itt lennünk.”1
Gondolataim középpontjában ma Nefi próféta szavai állnak, aki apja, Lehi halálát követően népének a feljegyzését vezette. Nefi ezt írta: „És ezekre lelkem dolgait írom”2.
Régebben átsiklottam e vers fölött, azt gondolva, hogy a dolgait nem valami elegáns vagy lelki kifejezés – nem elég magasztos, hogy a „lelkem” szóhoz társuljon. Azonban megtudtam, hogy a dolgok kifejezés 2354 alkalommal szerepel a szentírásokban.3 Például Mózes könyvében: „Én vagyok a kezdet és a vég, a Mindenható Isten; Egyszülöttem által teremtettem e dolgokat”4. Nefi szavaival pedig: „Íme, lelkem gyönyörködik az Úr dolgaiban, és szívem szüntelenül elgondolkozik azon dolgokon, amiket láttam és hallottam.”5
Nefi szavai nyomán felmerül a kérdés: Mely dolgokon gondolkozunk el? Mely dolgok számítanak nekünk igazán? Melyek a lelkünk dolgai?
A lelkünk dolgai gyakran kérdések feltevése útján válnak világossá és mélyülnek el.
A világjárvány alatt szerte a világból találkoztam fiatalokkal közvetítéseken és a közösségi médián keresztül lebonyolított kisebb-nagyobb áhítatok keretén belül, ahol megbeszéltük a kérdéseiket.
A 14 éves Joseph Smithnek egy, a lelkében mélyen gyökerező kérdése volt, amellyel ez Úr elé járult. Russell M. Nelson elnök kiemelte: „A kérdéseitekkel forduljatok az Úrhoz és más hű forrásokhoz. Tanulmányozzatok a hit vágyával, ne pedig annak reményével, hogy hibára leltek egy próféta életének szőttesében vagy ellentmondásra a szentírásokban. Ne gyarapítsátok a kételyeiteket azzal, hogy… kétkedőkkel együtt ismételgetitek azokat. Engedjétek meg az Úrnak, hogy vezessen benneteket a lelki felfedezésekhez vezető utatokon.”6
A fiatalok gyakran kérdezik tőlem, hogy miben hiszek és miért hiszek.
Emlékszem egy virtuális beszélgetésre egy fiatal nővel az otthonában. Megkérdeztem tőle, ez-e az első alkalom, hogy egy apostol látogat el az otthonába. Elmosolyodott, majd rávágta, hogy igen. Egy remek kérdést tett fel nekem: „Melyek a legfontosabb dolgok, amelyeket tudnom kell?”
A lelkem dolgaival válaszoltam – a dolgokkal, amelyek felkészítenek a késztetések meghallására, a világ útjainál magasabbra emelik a tekintetemet, és célt adnak az evangéliumi munkálkodásomnak és az egész életemnek.
Megoszthatok veletek néhányat a lelkem dolgai közül? Ezek a dolgok mindenkire vonatkoznak, akik Jézus Krisztus igaz tanítványaivá szeretnének válni. A tíz egy szép, kerek szám lenne. Ma hetet fogok megosztani veletek, annak a reményében, hogy kiegészítitek majd a nyolcadikkal, a kilencedikkel és a tizedikkel a saját élményeitek alapján.
Először: Szeressük az Atyaistent és Jézus Krisztust, a Szabadítónkat!
Jézus elrendelte az első nagy parancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”7
Nelson elnök kinyilvánította az elkötelezettségét Isten, a Mennyei Atyánk, valamint az Ő Fia, Jézus Krisztus iránt, amikor elhívást kapott az Úr egyházának a vezetésére: „Ismerem Őket, szeretem Őket, és megfogadom, hogy szolgálni fogom Őket – és benneteket – életem minden hátralévő leheletével.”8
Elsőként tehát szeressétek az Atyát és a Fiút.
Másodszor: Szeressük felebarátainkat!9
Ez nemcsak egy jó ötlet, hanem a második nagy parancsolat. A felebarátaitok a házastársatok és a családotok, az egyházközségetek tagjai, a munkatársaitok, lakótársaitok; azok, akik nem a mi hitünket vallják, akiknek segítő kézre van szükségük, valamint – őszintén szólva – mindenki. A „szeresd felebarátodat” tantétele a Mindenkit szeress!10 című himnuszban került összefoglalásra.
Nelson elnök emlékeztet bennünket: „Amikor teljes szívünkkel szeretjük Istent, Ő… mások jólléte felé fordítja a szívünket.”11
Harmadszor: Szeressük magunkat!
Ez az, amivel sokan küszködnek. Hát nem érdekes, hogy önmagunk szeretete látszólag nehezebb, mint másokat szeretni? Az Úr mégis azt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”12 Ő értékeli a bennünk rejlő isteniséget; és nekünk is így kell tennünk. Amikor a hibák, a szívfájdalmak, az elégtelenség érzése, a csalódás, a düh vagy a bűn nehéz terhei nyomják a vállunkat, a Szabadító engesztelésének a hatalma – az isteni terv szerint – az egyik olyan dolog, mely felemeli a lelket.
Negyedszer: Tartsuk be a parancsolatokat!
Az Úr világossá tette: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”13 Törekedjetek mindennap arra, hogy kicsit jobbá váljatok és jobban teljesítsetek, valamint igazlelkűségben haladjatok előre.
Ötödször: Legyünk érdemesek a templomba való belépésre!
Én úgy nevezem ezt, hogy az Úrnak ajánlva élni. Akár elérhető számotokra egy templom, akár nem, az érvényes templomi ajánlásra való érdemesség segít szilárdan azokra a dolgokra összpontosítanotok, amelyek igazán számítanak, vagyis a szövetség ösvényére.
Hatodszor: Legyünk örömteliek és vidámak!
„Bízzatok… és ne féljetek”14 – mondta az Úr. Miért is? És mégis hogyan, amikor minden sarkon kihívásokkal szembesülünk? Jézus Krisztus ígérete miatt, miszerint „én, az Úr, veletek vagyok, és mellettetek fogok állni”15.
Nelson elnök a visszaállított evangéliumot úgy írta le, mint az „öröm üzenete”16. Ezt mondta: „Az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket.”17
Hetedszer: Kövessük Isten élő prófétáját!
Bár ez a hetedik a listámon, az elmémben első helyen áll a tekintetben, hogy milyen fontos szerepe van napjainkban.
Isten egy prófétája ma is itt van a földön. Soha ne becsüljétek alá, mit is jelent ez a számotokra! Elmékezzetek a fiatal nőre, akit korábban említettem. Azt szerette volna tudni, mely dolgok számítanak a leginkább. „Az élő próféta követése” – mondtam akkor, és ma újra kihangsúlyozom.
Egyházként az különböztet meg minket, hogy Isten által erre az időszakra elhívott próféták, látnokok és kinyilatkoztatók vezetnek bennünket. Megígérem nektek, hogy amikor meghallgatjátok és követitek a tanácsukat, soha nem vezettettek tévútra. Soha!
Olyan időkben élünk, amikor „ide s tova hány[kódunk]”18; amikor a lelkiség, a tisztesség, a becsületesség és a tisztelet támadás alatt áll. Döntéseket kell hoznunk. Halljuk az Úr hangját az Ő prófétáján keresztül, amely lecsendesíti a félelmeinket és felemeli a tekintetünket, hiszen amikor Nelson elnök szól, azt az Úr nevében teszi.
Megáldattunk szentírásokkal és tanításokkal, amelyek emlékeztetnek minket arra, hogy „nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr”19.
Így volt ez Naámánnal, egy hatalmas katonai vezetővel Szíriából, akinek azt mondták, Elizeus próféta meg tudja gyógyítani őt. Elizeus elküldte a hírvivőjét, hogy mondja meg Naámánnak, mosakodjon meg hétszer a Jordán folyóban, és így megtisztul majd. Naámán kinevette. Bizonyára van hatalmasabb folyó a Jordánnál, és miért egy szolgát küldenek, amikor ő Elizeus prófétát várta, hogy személyesen gyógyítsa meg őt? Naámán sarkon fordult, ám végül a szolgái meggyőzték őt: „ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg?”20 Naámán végül megmerítkezett hétszer a Jordánban és meggyógyult.
Naámán története arra emlékeztet minket, milyen veszélyes a prófétai tanácsok közül azokat kiválogatni, amelyek illenek a gondolkodásunkhoz, elvárásainkhoz és napjaink mércéihez. A prófétánk folyamatosan a saját Jordán folyónkhoz irányít minket, hogy meggyógyuljunk.
Az élő prófétánkon keresztül kinyilatkoztatott szavak a legfontosabbak, amelyeket meghallhatunk, megfontolhatunk és követhetünk. Bizonyságot teszek arról, hogy vettem már részt Nelson elnökkel tanácsgyűléseken, hogy megbeszéljük az egyház és a világ súlyos ügyeit, és láttam a kinyilatkoztatás áradását rajta keresztül. Ismeri az Urat, ismeri az Ő útjait, és az a vágya, hogy Isten minden gyermeke meghallja Őt, az Úr Jézus Krisztust.
Sok éven át évente kétszer, az általános konferencián hallhattunk a prófétától. Azonban napjaink összetett gondjai miatt Nelson elnök sokkal gyakrabban szólal fel fórumokon21, a közösségi médiában22, áhítatokon23, sőt, még sajtótájékoztatókon is24. Figyeltem, amint mélyreható, kinyilatkoztató üzeneteket készített elő és mondott el, amelyek több hálára buzdítottak, a földön élő valamennyi fivérünk és nővérünk befogadására szólítottak, valamint gyarapították a békességet, reményt, örömöt, egészséget és gyógyulást a személyes életünkben.
Nelson elnök tehetséges a kommunikációban, de ami még ennél is fontosabb, ő Isten prófétája. Ha belegondolunk, ez egészen döbbenetes, de elengedhetetlen felismernünk, hogy az ő tiszta iránymutatása megvédelmez minket minden megtévesztéstől, ravaszságtól és világias úttól, amely napjainkban teret nyer a világban.25
A prófétai palást a kinyilatkoztatásról szól. A 2020. áprilisi általános konferencián bemutatott, Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítása: Bicentenáriumi kiáltvány a világhoz kihangsúlyozza, hogy az Úr irányítja ezt a munkát. Ebben a kiáltványban az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma azt mondja: „Örömmel jelentjük ki, hogy a megígért visszaállítás folyamatos kinyilatkoztatás által tovább halad előre. A föld már soha nem lesz ugyanolyan, mert Isten »egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban« (Efézusbeliek 1:10).”26
A „mindenek… a Krisztusban”27 és a „lelkem dolgai…”28 pontosan az, amiről ez az egyház, ez az evangélium és ez a közösség szól.
A beszédemet egy felkéréssel zárom mindegyikőtökhöz, hogy gondolkodjatok el lelkünk ama hét dolgán, amelyeket ma megoszottam veletek: szeressük az Atyaistent és Jézus Krisztust, a Szabadítónkat; szeressük a felebarátainkat; szeressük magunkat; tartsuk be a parancsolatokat; legyünk érdemesek a templomba való belépésre; legyünk örömteliek és vidámak; és kövessük Isten élő prófétáját. Arra hívlak benneteket, hogy azonosítsátok be a saját nyolcadik, kilencedik és tizedik pontotokat. Gondoljátok át, hogyan oszhatnátok meg a saját szívből jövő „dolgait[okat]” másokkal, és miként buzdíthatjátok őket az imára, az elmélkedésre és az Úr útmutatására való törekvésre.
Az én lelkem dolgai annyira becsesek számomra, mint a sajátjaitok számotokra. Ezek a dolgok megerősítik a szolgálatunkat az egyházban és az élet minden területén. Elköteleznek minket Jézus Krisztus mellett; emlékeztetnek a szövetségeinkre, és segítenek biztonságban éreznünk magunkat az Úr karjaiban. Bizonyságomat teszem arról, miszerint Ő arra vágyik, hogy a lelkünk „soha meg nem éhez[zen], se nem szomjaz[zon], hanem eltölte[ssen]”29 az Ő szeretetével, amint arra törekszünk, hogy az Ő igaz tanítványaivá váljunk, hogy eggyé váljunk Ővele, miként Ő is egy az Atyával. Jézus Krisztus nevében, ámen.