Hegyen épült

Mindig emlékezni fogok azokra a nagyszerű élményekre, amelyekben a Washington D.C. Templom felszentelését megelőző nyitott napokon volt részem. A hét egyik részében a templom bejáratánál álltam, a különleges vendégek házigazdájaként. A vendégek között volt az Egyesült Államok elnökének felesége, a Legfelsőbb Bíróság bírái, szenátorok és kongresszusi képviselők, számos ország nagykövetei, egyházi személyek, tanárok és vezető üzletemberek.

Akik eljöttek, szinte kivétel nélkül elismerőek és tiszteletteljesek voltak. Sokan mélyen meghatódtak a szívükben. A templomból kilépve az Egyesült Államok elnökének felesége megjegyezte: „Ez egy igazán nagyszerű élmény számomra… Sugalmazást jelent mindenki számára.”

Egy nap, miközben Washington D.C.-ben autóztam, elcsodálkozva néztem az Úr házának szikrázó tornyait, melyek az ég felé nyúltak az erdőben lévő dombról. Szentírások szavai jutottak eszembe, szavak, melyeket az Úr mondott, amikor a népet tanította. Ő ezt mondta:

„Nem rejtethetik el a hegyen épített város.

Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:14–16; kiemelés hozzáadva.)

Az egész nép egy hegyen épült várossá vált, amelyet nem lehet elrejteni. A világ többet vár tőlünk! Nem mindig könnyű úgy élni a világban, hogy ne legyünk annak részei. Felelősségünk, hogy elfoglaljuk helyünket a világban. Lehetünk kegyesek. Elkerülhetjük a sértéseket. Elkerülhetjük az önmagasztalás bármely szellemét vagy beállítottságát. De fenntarthatjuk a normáinkat.

Amint az egyházban tanított normákat megtartjuk, a világban sokan tisztelni fognak minket, és erőt nyernek annak követéséhez, amiről ők is tudják, hogy helyes.

“A City Set upon a Hill,” Tambuli, 1990. nov., 2–8. o.