Eltűnt a pénztárcám

Sok áldást láttam a tized fizetése miatt, és megértettem, hogy amikor fizetjük a tizedet, legyen az sok vagy kevés, az Úr számára ugyanaz.

Egyszer, amikor megkaptam a fizetésemet a munkahelyemen, készpénzre váltottam a csekket, és hazaindultam, hogy kifizessek pár számlát, és segítsek a feleségemnek, aki első gyermekünket várta. Felszálltam a buszra, és a pénzt a pénztárcámba tettem. Majd a pénztárcát a válltáskám egyik zsebébe rejtettem, ahol biztonságosabb helye volt. Igencsak meglepődtem hazaérve, amikor a pénztárcámat kerestem, de nem találtam sehol. Nagyon aggódtam. A teljes kétheti fizetésem benne volt, és az elvesztése sok gondot okozna nekünk.

Szorgalmasan kerestem a tárcámat, és mikor nem találtam meg, úgy döntöttem, visszamegyek a buszhoz, ami hazahozott. De azt sem találtam meg.

Kis idő múlva hazamentem, nagyon tehetetlennek érezve magam. Bementem a szobámba, és letérdeltem imádkozni. Őszinte szívvel, könnyek között mondtam el imámat Istennek, és a segítségét kértem. Azt mondtam neki, hogy teljes tizedet fizetek, és most szükségem van a segítségére. Tudom, hogy az Úr nem mindig a mi vágyaink szerint válaszol az imákra, de ez alkalommal csodás módon áldott meg engem.

Később aznap este a püspökünk kopogtatott az ajtónkon, és megkérdezte, hogy van-e társadalombiztosítási kártyám. Mondtam neki, hogy volt, de aznap elvesztettem a pénztárcámmal együtt. Mutatott nekem egy pénztárcát, és megkérdezte, hogy az enyém-e. Láttam, hogy az enyém, és hogy az összes pénz benne volt még. A püspök elmondta, hogy egy barátja, aki nem tagja az egyháznak, a háza előtt találta. Amikor meglátta benne a templomi ajánlást, elvitte hozzá. Azt mondta, hogy ez bizony egy csoda, amely azért történt, mert hithűen fizettem a tizedemet.

Héctor Castellanos Turcios az Amatitlán egyházközség tagja a Guatemala Amatitlán cövekben.