EGY KOMOLY FELELŐSSÉG: SZERETNI ÉS TÖRŐDNI

„Régóta érzem, hogy a házasságbeli boldogság nem annyira romantika kérdése, mint az ember társának kényelme iránti aggódásé – mondta Gordon B. Hinckley elnök. – Ebben benne van az, hogy elnézzük a gyengeségeket és hibákat.”²

„A boldog házasság titka Isten és egymás szolgálata – tanította Ezra Taft Benson elnök (1899–1994). – A házasság célja az egység és egyezés, valamint az önfejlesztés. Paradox módon minél többet szolgáljuk egymást, annál fokozottabb a lelki és érzelmi fejlődésünk.”³

A házasságban az egység nem automatikusan vagy erőfeszítések nélkül adódik. A romantikus szerelemnek azon kötelezettséggé kell érnie, hogy a lelki összhangra és annak megtartására törekszünk a házasságban. „A házasságbeli egység elérése óriási türelmet és kitartást, valamint annak tiszta meglátását igényli, hogy mi fontos számunkra ebben az életben – mondja Victor B. Cline házassági tanácsadó. – A házastársi szeretet csodás ajándék, azonban meg kell tanulnunk azt teljes mértékben adni, hogy teljes mértékben megkapjuk.”⁴

1831-ben az Úr kijelentette: „Szeresd feleségedet teljes szívedből, őhozzá ragaszkodj és senki máshoz!” (T&Sz 42:22) Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) ezt tanította erről a parancsolatról: „A senki mást szavak kizárnak mindenkit és mindent. Így a házastárs kerül első helyre a férj vagy feleség életében, és sem a társadalmi élet, sem a foglalkozásbeli élet, sem a politikai élet, sem bármely más érdeklődési kör, illetve dolog nem előzi meg fontosság tekintetében a házastársat.”⁵ Az a férj vagy feleség, aki a gyermekeket, barátokat, karriert, hobbikat vagy egyházi elhívásokat a házastársi kapcsolat elé helyezi, egyenesen megszegi a „senki mást” parancsolatát.

Sátán eltökélt szándéka, hogy a viszály ékét verje a házas felek közé. Ha meg tudja győzni az egyik vagy másik felet arról, hogy valaminek elsőbbséget kell élveznie ezzel az időben és örökkévalóságban központi szerepet játszó kapcsolatban, akkor megnyert egy csatát a család ellen, valamint Isten terve ellen. Ezért különös gondot kell fordítanunk a házastársi kapcsolat építésére, táplálására és elmélyítésére.

Odaadó házas félnek, valamint szerető, kötelességtudó szülőnek lenni érzékeny kötéltáncot jelent. A szülők isteni megbízatást kaptak, hogy gyermekeiket világosságban és igazságban neveljék fel (lásd T&Sz 93:40). Ez a felelősség azonban oly időigényes és érzelmileg megterhelő lehet időnként, hogy ha az apák és anyák nem ügyelnek, meghaladhatja vagy akár hátráltathatja is házastársi kapcsolatukat. A családi fontossági sorrend megtartásához segítségképpen a házastársaknak David O. McKay elnök (1873–1970) és egyéb egyházi vezetők idézték ezt a bölcs tanácsot Theodore Hesburgh-től, a Notre Dame Egyetem elnökétől: „A legfontosabb dolog, amit egy apa a gyermekiért tehet az, hogy szereti az anyjukat.”⁶ Azok a gyerekek, akik egy szeretetteljes házasság ragyogó fényében nőnek fel, egyfajta biztonságot élveznek, amely gyakran hiányzik, amikor hagyjuk, hogy más dolgok elhomályosítsák ezt az elsődleges kapcsolatot. „Azok a férjek és feleségek, akik szeretik egymást – mondta Benson elnök –, látni fogják, hogy a szeretet és a hűség viszonozza egymást. Ez a szeretet tápláló légkört fog biztosítani a gyermekek érzelmi fejlődéséhez.”⁷

„Fiataljainknak szeretetre és figyelemre van szükségük, nem engedékenységre – tanította Benson elnök. – Együttérzésre és megértésre van szükségük, nem érdektelenségre az anyáktól és az apáktól. A szülők idejére van szükségük. Az anya kedves tanításai, szeretete és tizenéves fiába vagy lányába vetett bizalma szó szerint megmentheti őket a gonosz világtól.”⁸ „Többet dicsérjétek őket, mint amennyit kijavítjátok – tanácsolta. – A legkisebb eredményért is dicsérjétek meg őket … Bátorítsátok őket, hogy hozzátok forduljanak … a problémáikkal és kérdéseikkel, meghallgatva őket mindennap.”⁹

„Könyörgésem … a gyermekek megmentéséért szóló könyörgés – mondta Hinckley elnök. – Túl sokuknak társa a fájdalom és a félelem, a magány és az elkeseredettség. A gyermekeknek napfényre van szükségük. … Kedvességre, felfrissülésre és érzelmek kifejezésére van szükségük. A ház árától függetlenül minden otthon gondoskodhat a szeretet légköréről, amely az üdvözülés légkörévé válik.”¹⁰