Első elnökségi üzenet
Figyelni a próféták hangjára
Micsoda öröm és kiváltság e világméretű egyház részének lenni úgy, hogy próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanítanak és emelnek fel minket! Eme egyház tagjaként rengeteg nyelvet beszélünk, sokféle kultúrát képviselünk, de az evangélium ugyanazon áldásain osztozunk.
Ez valóban egy egyetemes egyház, melynek tagjai világszerte nyelvre, fajra vagy etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkinek hirdetik Jézus Krisztus evangéliumának egyetemes üzenetét. Mi mindannyian egy szerető Isten, a mi Mennyei Atyánk lélekgyermekei vagyunk, és Ő azt akarja, hogy sikeresen visszatérhessünk Hozzá.
Jósága miatt prófétákat adott, hogy megtanítsa nekünk örök igazságait és vezessen bennünket az evangéliuma szerinti életben. Idén búcsút kellett vennünk szeretett prófétánktól, Gordon B. Hinckley elnöktől (1910–2008), aki sok éven át vezetett bennünket, míg az Úr haza nem szólította. Most pedig Thomas S. Monson elnök, az Úr által elhívott új prófétánk vezetése alatt haladunk tovább. Mennyei Atyánk irántunk érzett hatalmas szeretete miatt prófétákat adott nekünk a mi időnkre, hogy az utódlás megszakadása nélkül tovább vezethessen bennünket azután is, hogy e nagyszerű munkát az 1800-as évek elején visszaállította Joseph Smith prófétán keresztül. Mindig őrizni fogjuk szívünkben a korai szentek drága emlékét: áldozatukat, fájdalmukat és könnyeiket, de bátorságukat, valamint az Úrba vetett hitüket és bizalmukat is, hogy a maguk idejében ők is követték a prófétájukat.
Nincsenek elődeim a tizenkilencedik századi pionírok között. Azonban egyháztagságom kezdetétől fogva erős kötődést éreztem azon korai pionírok iránt, akik átkeltek a síkságon. Ők az én lelki elődeim, csakúgy, mint az egyház minden egyes tagjának, nemzetiségre, nyelvre és kultúrára való tekintet nélkül. Nem csupán egy biztonságos helyet hoztak létre nyugaton, hanem lelkileg is megalapozták a királyság felépülését a világ minden nemzete között.
Mindannyian pionírok vagyunk
Amint az egész világ kezdi befogadni Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét, mindannyian pioníroknak számítunk saját környezetünkben és viszonyainkban. A második világháború utáni zavargásokkal teli Németországban hallott a családom először Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról. George Albert Smith (1870–1951) volt akkor az egyház elnöke. Én még csak kisgyerek voltam, és addigra hét év alatt már kétszer is elveszítettük minden vagyonunkat. Menekültek voltunk; jövőnk bizonytalan volt. Ugyanebben a hét évben viszont több mindent szereztünk, mint amit pénzzel valaha is meg lehet vásárolni. Találtunk egy mennyei menedéket, védelmet a csüggedés elől – Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát és az Ő igaz és élő prófétája által vezetett egyházát.
A gyógyító erő, mely reményt és békét adott az életembe, az a Jó Hír volt, hogy Jézus Krisztus tökéletes engesztelést végzett az emberiségért: mindenkit megvált a sírból, és minden embert saját cselekedetei szerint ítél meg.
Bármilyen megpróbáltatás legyen is az életünkben, terhünk könnyebb lesz, ha nem csak Krisztusban hiszünk, hanem az Ő azon képességében és hatalmában is, amely megtisztít és vigaszt hoz életünkbe. Gyógyulást hoz életünkre, ha elfogadjuk az Ő békéjét.
Tizenéves koromban David O. McKay elnök (1873–1970) volt a próféta. Mintha személyesen ismertem volna: éreztem szeretetét, a kedvességét és az isteni természetét; magabiztosságot és bátorságot öntött ifjú lényembe. Bár több ezer mérföldnyire, Európában nőttem fel, úgy éreztem, hogy bízik bennem, és nem akartam csalódást okozni neki.
Erőm másik forrása egy Pál apostoltól származó levél volt, amit a börtönben írt legbizalmasabb társának és barátjának, Timótheusnak. Ezt írta:
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét” (2 Timótheus 1:7–8).
A Szabadító egyik ősi apostolának e szavai nagy fontossággal bírtak a számomra a háború utáni időben, sőt még ma is. Mégis hányan hagyjuk, hogy félelmeink uralják életünket a mai nemzetközi feszültség, a gazdasági és politikai bizonytalanságok és a személyes kihívások közepette!
Egy megmásíthatatlan hang
Isten megmásíthatatlan hangon szól hozzánk. Egyenlően fog bánni minden emberi családdal. Tartozhatunk egy nagy egyházközséghez vagy egy kis gyülekezethez, különbözhet az éghajlatunk és a növényvilágunk, a kulturális hátterünk és nyelvünk és bőrszínünk is lehet teljesen más, de a visszaállított evangélium egyetemes ereje és áldásai mindannyiunk számára elérhetők kultúrától, nemzetiségtől, politikai rendszertől, hagyományoktól, nyelvtől, gazdasági helyzettől és iskolázottságtól függetlenül.
Ma is vannak apostolaink, látnokaink és kinyilatkoztatóink, akik toronyőrök – a mennyei, gyógyító igazság küldöttei. Isten általuk szól hozzánk. Ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nekünk, egyháztagoknak, különböző-ek a körülményeink. Ők is ebben a világban élnek, de nem világiasak. Megmutatják az utat, és segítséget ajánlanak a nehézségeinkhez, nem e világ bölcsességét, hanem olyat, amely egy örökkévaló Forrásból származik.
Néhány évvel ezelőtt Thomas S. Monson elnök ezt mondta egy első elnökségi üzenetében: „Napjaink problémái baljóslatúan derengenek előttünk. A modern élet kényelmével körülvéve, a menny felé tekintünk azért a megbízható útmutatásért, amellyel egy bölcs és helyes útirányt térképezhetünk fel és követhetünk. Ő, akit Mennyei Atyánknak hívunk, nem hagyja megválaszolatlanul őszinte fohászunkat.”1
Ismét van egy élő prófétánk a föld színén, mégpedig Thomas S. Monson elnök. Ő ismeri a megpróbáltatásainkat és a félelmeinket. Neki sugalmazott válaszai vannak. Nincs okunk a félelemre. Béke lehet a szívünkben és az otthonunkban. Jó hatással lehetünk másokra ezen a világon, ha követjük Isten parancsolatait és a valódi bűnbánatra, az engesztelés hatalmára, és a megbocsátás csodájára bízzuk magunkat.
A próféták az Úr nevében és isteni őszinteséggel szólnak hozzánk. Ahogy azt a Mormon könyve is megerősíti: „Mert az Úristen megvilágosítja az értelmet; mert nyelvük szerint szól az emberekhez, hogy megértsék” (2 Nefi 31:3).
A mi felelősségünk, hogy ne csak meghallgassuk az Úr szavát, hanem ennek megfelelően cselekedjünk is azért, hogy kérhessük a visszaállított evangélium szertartásainak és szövetségeinek az áldásait. Ő ezt mondta: „Én, az Úr, meg vagyok kötve, amikor megteszitek, amit mondok; de amikor nem teszitek meg, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra” (T&Sz 82:10).
Van, amikor levertnek, megbántottnak, és a csüggedés határán érezhetjük magunkat, pedig annyira nagyon törekszünk, hogy az egyház tökéletes tagjai legyünk. Legyetek biztosak abban, hogy van balzsam Gileádban! Hallgassunk napjaink prófétáira, akik segítenek azokra a dolgokra összpontosítani, melyek a Teremtőnek gyermekei örökkévaló sorsával kapcsolatos tervében központi szerepet játszanak! Az Úr ismer és szeret minket. Ő sikerre akar vezetni minket, és így lelkesít: „És figyeljetek rá, hogy minde[nt] …bölcsen és rendben tegy[e]tek; mert nem szükséges, hogy [az] ember gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi… [Hanem az] szükséges, hogy szorgalmas legyen, hogy ezáltal elnyerhesse a díjat; minden dolgot rendben kell tehát megtenni” (Móziás 4:27).
Tanácsaikat követve
Igyekszünk-e Isten parancsolatai szerint élni anélkül, hogy gyorsabban futnánk, mint ahogy azt erőnk engedi? Vagy csak komótosan sétálgatunk előre? Bölcsen használjuk-e ki az időnket, a tehetségeinket és az erőforrásainkat? A legfontosabb dolgokra összpontosítunk? Követjük a próféták sugalmazott tanácsait?
Az emberiség számára az egyik legfontosabb dolog a saját családunk megerősítése. A családi est alapelve 1915-ben adatott meg nekünk. 1964-ben McKay elnök ismét arra emlékeztette a szülőket, hogy „semmilyen más siker nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot”2. 1995-ben napjaink prófétái felszólították a világot, hogy erősítsék meg a családot, a társadalom alapvető egységét.3 Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma 1999-ben szeretetteljesen kijelentette: „Azt tanácsoljuk a szülőknek és a gyermekeknek, hogy helyezzék az életükben a legelső helyre a családi imát, a családi esteket, az evangélium tanulmányozását és tanítását, valamint a tartalmas családi tevékenységeket. Bármennyire fontos és helyénvaló is egy másik igény vagy tevékenység, nem engedhetjük meg, hogy az Istentől kapott feladataink helyére kerüljön, amelyeket csak szülők és családok láthatnak el megfelelően.”4
Mutassuk ki alázattal és hittel a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók követése iránti szilárd elkötelezettségünket! Hallgassunk és tanuljunk azoktól, akik rendelkeznek a királyság minden kulcsával! És miközben hallgatjuk és követjük őket, változzon meg a szívünk, hatalmas vágyat érezve arra, hogy jót cselekedjünk (lásd Alma 19:33). Így pionírok leszünk abban, hogy lelkileg megalapozzuk az egyház létrejöttét a világ minden részén, hogy Jézus Krisztus evangéliuma Isten minden gyermekét megáldhassa, és hogy egyesíthesse és erősíthesse a családjainkat.