Hosszú távú támogatás segíti a cunami áldozatait a felépülés útján

A tragédiát követő hónapokban az egyház vészhelyzet-segélyezési erőfeszítései által az emberek ételhez, tisztasági csomagokhoz, gyógyszerekhez és ruházathoz jutottak. Az egyháztagok jelentős adományai által az egyház hozzálátott a hosszú távú segítségnyújtás megtervezéséhez. Ennek keretein belül halászok és ácsok kaptak munkát 130 új halászhajó építésénél. Férfiakat vettek fel, hogy nagy markológépekkel segítsenek visszaállítani a rákfarmok körüli gátakat. Varró- és szövőgépek, kézi ekék és egyéb szerszámok kerültek adományozásra, hogy ezzel is elősegítsék az önellátáshoz való visszatérést.

– Az egész első év a létfenntartás helyreállításával és azzal telt, hogy segítsenek az embereknek újra munkába állni – mondta Brett Bass, az egyház emberbaráti szolgáltatásainak igazgatója. – Azután megnéztük a forrásainkat, felmértük a legsürgetőbb szükségleteket, majd erőfeszítéseinket a tartós újjáépítésre összpontosítottuk.

Az egyház erőfeszítéseibe beletartozott a közösségi központok, otthonok, iskolák és kórházak építése, valamint tiszta vizet szolgáltató rendszerek kialakítása. Mindezeket pedig a bőkezű emberbaráti adományok tették lehetővé. A szükség idején egyháztagok szerte a világon hozzájárultak ezen erőfeszítések megvalósításához.

Az egyház nagyszabású munkálatai 2007 decemberében fejeződtek be Indonéziában. A nagyobb projektek között szerepelt 902 otthon, 3 közösségi központ, 15 iskola, 3 teljesen felszerelt rendelőintézet felépítése, egy kórház egyik szárnyának újjáépítése, valamint 24 faluban vízellátó rendszerek kialakítása.

Abdul Samad két és fél évig egy gyorsépítésű, barakkokból álló közösségben élt, mielőtt családjával együtt beköltözhettek volna új otthonukba. Az árvízben elvesztette feleségét és anyósát, mostanra azonban egy új élet reményével tekint előre maradék családjával: három lány- és egy fiúgyermekkel.

A felépített és adományozott 902 új otthon mindegyike 44 négyzetméteres. A sok száz ember, aki ezeket kapta, gyakran azt mondta, úgy vélik, hogy az övék a legjobban megépített otthon, és még gyermekeik és unokáik is megörökölhetik azt. Imádták a színeket és a padlóburkolatot, és hálájukat fejezték ki azért, hogy újra biztos alapokon állhat az életük.

– Amikor a földrengés utáni cunami lesújtott, mindenki azonnal kirohant a házából – mondta Jeff McMurdo a Nemzetközi Kivándorlási Szervezet munkatársa, amely összefogott az egyházzal az otthonok építése érdekében. – Az egész kezdetétől fogva csak menekültek. Így amikor kulcsot kaptak egy házhoz, valamilyen szinten le tudták magunkban zárni a cunami okozta tragédia élményét.

Az egyház az újjáépítési erőfeszítéseket azzal folytatta, hogy összefogott az Iszlám Segélyezési, valamint az Adventista Fejlesztési és Segélyezési Szervezettel 15 iskola megépítésében, új tanárok képzésében, valamint tananyagok és oktatást támogató rendszerek kifejlesztésében.

A területen lévő tanárok közül sokan meghaltak a cunami során, ami jelentős tanárhiányt okozott. Kamaruzzaman, egy Banda Aceh-i tanár egyike a csupán két túlélő tanárnak az iskolájából. Eme új iskolák megépítéséig az épületek, tanárok és gyermekek elvesztésével az oktatási rendszer igencsak rögtönzött módon működött.

– Egy ideiglenes épületbe jártak iskolába, egy közösségi csarnokba, ahol mintegy 40 tanuló volt a teremben – mondta Kamaruzzaman, aki most az újonnan épült iskola igazgatója. – A diákok most már egy jobb iskolába járhatnak, ahol sokkal jobban tudnak tanulni. Most már sokkal reménytelibb jövő tárul eléjük.

Mindegyik épületet iskolai padokkal, táblákkal és könyvtárakkal szerelték fel, mely minőségi tanulási környezetet biztosít a gyermekek számára. Ahogy egyre több tanár állt rendelkezésre, a hangsúlyt a képzésre és új tananyagok kifejlesztésére helyezték.

Herliana, az Iszlám Segélyszervezet egyik oktatási koordinátora azt mondta, nagyon büszke arra, hogy részese lehet ennek a projektnek. – Nem voltak iskolák; csak kevés képzett tanár maradt – mondta. – Egy hatalmas adomány volt ez a közösség számára. Együtt képesek vagyunk változást hozni a gyermekek, tanárok, szülők és családok életébe.

Fauziah, egy mosolygós és lendületes asszony, most az Aceh tartományhoz közeli Bireuen nevű kis falujukban lévő vízmű működtetője. E beosztásban feljegyzi és összegyűjti a vízhasználati díjat azoktól, akik a közösség új vízellátó rendszerét használják.

A Nemzetközi Fejlesztési és Segélyezési Szervezettel együttműködve az egyház 24 faluban vitt véghez vízügyi projekteket, melyek kutak felújításából, víztározók kialakításából, a fertőtlenítés és a vízellátó rendszerek fejlesztéséből álltak. Ezen erőfeszítések 20 000 ember számára biztosítanak tiszta vizet.

Fauziah, aki háláját fejezte ki azért, hogy most már közvetlenül a házuk mellett is van víz, ezt mondta: – Azelőtt nehéz volt jó vízhez hozzájutni és sokáig tartott a beszerzése. Most azonban a gyermekeink egészségesebbek lesznek és jobb jövő elé néznek.

A falvakban fürdő és mosodai létesítményeket is építettek, a lakosokat pedig megtanították, hogyan gondozzák, és hogyan tartsák tisztán ezeket.

Bár minden falu személyes tisztasági csomagokat is kapott, a komolyabb erőfeszítések az egészségügyi ellátás előremozdítására irányultak, mely által három teljesen felszerelt szakrendelőt építettek, egy kórházi szárnyat pedig újjáépítettek.

A Bireuen körzet, ahonnan előzőleg gyalog 15 kilométerre volt a legközelebbi orvosi létesítmény, egyik közösségi vezetője, Syarman ezt mondta: – Sok mindenre van szükség. Az emberek most már az otthonukhoz közel részesülhetnek orvosi ellátásban. Ez jobb, mint azelőtt, mi pedig hálásak vagyunk.

Az egyház az orvosok és ápolók számára továbbá képzést és szükséges orvosi felszereléseket biztosított.

Az alaszkai Anchorage városában élő Bill és Linda Hamm számára a munka egy személyes kihívást hozott: elhívták őket, hogy emberbaráti szolgálati misszionáriusként felügyeljék az indonéziai cunami-segélyezési erőfeszítéseket. – Felvillanyoztak a kihívások és elhalmoztak a lehetőségek – mondta Hamm testvér.

Ezt a lehetőséget a kaliforniai Thousand Oaksban élő Jim és Karen Greding is megkapta, akiket a Hamm házaspár 18 hónapos missziójának befejezése után hívtak el, hogy a projektek befejezését felügyeljék. A megbízatással, hogy jelen legyenek és ellenőrizzék a munka elvégzését, ők nem csak az egyházat képviselték, hanem mindazt a rengeteg embert, aki adományokkal hozzájárult ehhez.

– Nekünk kellett felügyelni az elvégzett munka minőségét, és meggyőződni arról, hogy a projektekre szánt pénzt megfelelő módon használták – mondta Greding nőtestvér. Az egyház képviselői a folyamat minden szakaszánál jelen voltak, mely cselekedet a finanszírozási módszerrel együtt megkülönböztette az egyházat a többi szervezettől.

Bill Reynolds, a cunami-segélyezési műveletek igazgatója ezt mondta: – A pénzalapokat szentként kezeltük, és minden erőfeszítést megtettünk, hogy azt hatékonyan és ne pazarló módon használják. Sok szervezet csak adja a pénzt, és nem túl gyakori jelentéseken keresztül várja, hogy mi történik majd. Mi folyamatos finanszírozást biztosítottunk, amely olyan kiszámított elvárásokra épült, melyet személyesen felügyeltek. Azok a szervezetek, akikkel együtt dolgoztunk tudták, hogy ha valamit egy bizonyos módon szerettünk volna elvégezni, akkor azoknak az elvárásoknak nekik is meg kell felelniük.

Az egyház segített Indonéziának és az ott élő embereknek egy egyszerű előrelépést tenni: egy lépést, mellyel eltávolodnak a tragédiától és a fájdalomtól, és mellyel közelebb kerülnek egy új élethez. Bár ezek az erőfeszítések csupán kis részét tették ki annak a sok embernek és szervezetnek, akik segítséget ajánlottak a cunami áldozatainak, a misszionáriusok meg tudták osztani szeretetüket, az egyháztagok szeretetét és Krisztus tiszta szeretetét.

– Tilos volt a hittérítés, mi azonban az Urat képviseltük, és bizonyságunkat azon munkánk által próbáltuk megosztani, hogy kedvesek, udvariasak voltunk, vagy egyszerűen csak mosolyogtunk – mondta Hamm nőtestvér. – Néha lehetőségünk volt elmagyarázni, hogy a pénzalapok honnan származnak, meséltünk nekik a prófétáról, és az általa kikiáltott 24 órás böjtről, valamint arról a pénzről, melyet így nem ételre költöttek, hanem egy különleges alapba fizettek be. Azt hiszem, a Lélek tanúbizonyságot tett, ők pedig megértették, hogy világszerte vannak olyan emberek, akik szeretik őket.

A cunami nyomai még mindig eléggé látványosak, az emberek azonban hálájukat fejezték ki minden erőfeszítésért, melyet az ő javukra végeztek.

– Ez egyszerűen felejthetetlen élmény volt. Ha valaki elutazik ezekre a területekre, látni fogja a pusztítás nyomait, ahol a földet már végleg víz borítja, és ahol oly sokan haltak meg és vesztették el szeretteiket – mondta Greding nőtestvér. – Azonban sokak szíve megváltozott, akik eleinte gyanakodva fogadták a keresztényeket. Páran csak bámultak minket, a legtöbben azonban csekély nyelvtudásukkal csak annyit mondtak: „Köszönöm, uram!” Ezt elég gyakran hallotuk.