Eljött az idő!

Oksana rendelkezett egy bizonysággal Jézus Krisztusról, és miután a barátaitól kapott egy példányt a Mormon könyvéből, bizonyságot nyert az Ő visszaállított evangéliumáról is.

– Miközben Jézus Krisztusról olvastam, amint a Nefitákhoz beszélt, egy erős érzés támadt bennem, és tudtam, hogy Ő szeret engem. Imádkoztam és bizonyságot kaptam arról, hogy Ő a Szabadítóm és hogy a Mormon könyve igaz – mondja Oksana.

– Tudtam, hogy ha Joseph Smith fordította le a Mormon könyvét, a Mormon könyve pedig igaz, akkor ő kétségtelenül Isten prófétája volt, aki visszaállította Jézus Krisztus evangéliumát – mondja.

A barátai többet tanítottak neki az evangéliumról, mert Hmelnickijben akkor még nem voltak misszionáriusok. Négy éven át tanulmányozta az evangéliumot, és amennyire csak tudott, a tantételek szerint élt, és közben imádkozott azért, hogy misszionáriusok jöjjenek.

Végül 2006 márciusában jöttek is. Oksana és a barátja, Szása Kubatov voltak az első két ember, akiket Hmelnickijben kereszteltek meg.

Szása csupán 14 éves volt, mikor kapott egy Mormon könyvét a nővéreitől, akik egy másik városban csatlakoztak az egyházhoz.

– Kihangsúlyozták, hogy én is 14 éves vagyok, ugyanannyi, mint Joseph Smith volt, amikor részesült az első látomásban. Nagyon áldott volt fiatalon, és én is az lehetek – mondja.

Így hát elkezdte olvasni a könyvet. Eljutott az ésaiási fejezetekhez 2 Nefi könyvében, de ott abbahagyta. Egy évvel később újra elolvasta a Mormon könyvét, de csak mint egy történelmi dokumentumot, nem pedig azzal a szándékkal, hogy megtudja, igaz-e.

Ám amikor harmadszorra olvasta, Szása kevesebbet foglalkozott a történelmi oldalával, és többet Isten munkájával, melyet feljegyeztek.

Miközben olvastam, gondoltam, hogy igaz, de még nem volt róla szilárd bizonyságom – ismeri be. – Beszélni akartam a misszionáriusokkal.

Mikor az elderek néhány évvel később megérkeztek, minden kérdésére válaszoltak, és segítettek neki felkészülni a keresztelkedésre és a konfirmációra.

– Ahogy beléptem a keresztelővízbe, minden kétségem megszűnt, és tudtam, hogy Joseph Smith egy próféta volt, és hogy az evangélium igaz – mondja. – Nem féltem, bár tudtam, hogy életem mostantól teljesen más lesz.

Az élete most valóban más. Szása házitanítóként tanulja felmagasztalni a papságot, melyet visel és az Úr királyságában való szolgálatot.

A keresztelője utáni egy éven belül Szása megkeresztelte az édesanyját és a nagyapját. Az egész családja csatlakozott az egyházhoz, Szása pedig lelkes, hogy másokkal is megossza az evangéliumot.

– Misszióra készülök, hogy hirdethessem az evangéliumot és valaki mást is elvezethessek Istenhez – mondja. – Az Ő munkájának haladnia kell.

Misa Sukonosov soha nem gondolta volna, hogy a misszionáriusok által Csernyihivben tartott angol órákon való részvétele Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának megismeréséhez vezet majd. De ez az órákon való néhány hónapnyi részvétel után megváltozott.

Misa szerette azt a lelkületet, melyet akkor érzett, miközben a misszionáriusok angolt tanítottak. És végül mikor elfogadta a meghívásukat, hogy elmenjen velük az egyházi gyűlésekre, meglepődött, hogy az egyházban is ugyanazt a lelkületet érezte.

Végül az egyik elder arra buzdította Misát, hogy tegye egyszerűen azt, amiről tudja, hogy helyes és keresztelkedjen meg.

Misa tudta, hogy nagy bátorságra lesz majd szüksége, hogy ellentmondjon a családi hagyományoknak. Ukrajnában a legtöbben egész életükben az ország legnagyobb egyházának a tagjai. Az ő családja sem volt kivétel.

Az édesanyja azt akarta, hogy várjon még néhány évet a keresztelkedéssel, ezért beleegyezett, hogy 16 éves koráig vár még. Eközben minden héten járt az egyházba, és gyülekezeti zongoristaként kezdett szolgálni.

– Ez segített, hogy minden vasárnap eljöjjek, mert muszáj volt jönnöm, különben nem lett volna senki, aki játsszon.

Mikor végre letelt a várakozási idő, Misa 2006. július 1-jén megkeresztelkedett a Gyeszna-folyóban. Akkor még nem tudta, hogy a családja milyen gyorsan követi majd a példáját.

Édesanyja, Olga, kezdett eljárni az egyházba, hogy jobban megismerje a fia új vallását. Olyan gyakran jött, hogy a gyülekezeti elnök megkérte őt, hogy játsszon az orgonán az úrvacsoragyűlésen, hogy Misát el tudják hívni zenei vezetőnek.

Hat hónappal azután, hogy hallotta az egyháztagok bizonyságát, köztük a fiáét is, Olga saját bizonyságot szerzett. Misa keresztelte meg az édesanyját 2006 decemberében.

Olga azóta is minden héten orgonál. Misa, aki már 17 éves, továbbra is szorgalmasan segít a gyülekezeti elnökségnek, gyülekezeti misszionáriusként szolgál, és vezényel az úrvacsoragyűléseken.

– Tudom, hogy az egyháznak szüksége van rám – mondja. – Nagyon hálás vagyok ezekért a szolgálati lehetőségekért. Az egyház segít nekem, miközben én másoknak segítek.

Lvivben, Ukrajna egyik nyugati városában, Jurij Vojnarovics és családja az igazság után kezdett kutatni, mikor ő még csak 10 éves volt. Éveken keresztül eljártak különböző egyházakba. Ezután a nagybátyja meghívta őket, hogy menjenek el Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik gyülekezetébe, Jurij szülei pedig hamarosan megkeresztelkedtek és konfirmáltak.

– Én először nem mentem el – mondja Jurij. – Továbbra is saját magam kerestem tovább.

De a szülei, akik tudták, hogy az egyház igaz, nem adták fel a fiukkal kapcsolatban. Elhívták Jurijt az angol órákra, a fiataloknak tartott tevékenységekre és a vasárnapi gyűlésekre. Végül maguk a misszionáriusok hívták meg őt az angol órákra.

– Nem tudtam nekik nemet mondani – meséli Jurij. Így hát elment. Aztán pedig elment az egyházba is. Végül ő is megkeresztelkedett.

– Attól a naptól kezdve rengeteg olyan élményben volt részem, melyek építették és formázták a bizonyságomat és a jellememet, és ezeknek köszönhetően lettem azzá, ami most vagyok – mondja.

– Gyakran látok embereket, akik a saját rossz döntéseiktől szenvednek – mondja. – Megértem, hogy néha a kísértések és a kortársak nyomása miatt nehéz, de nem szabad feladnunk. Később meglátjuk az engedelmességből származó áldásokat.

Jurij, aki most 17 éves, gyülekezeti misszióvezetőként és gyülekezeti írnokként szolgál Lvivben.

Nagyon hálás vagyok az egyházért, és mindazért, amit tett értem – mondja Jurij. – Szeretem ezt az egyházat. Mindenkit arra buzdítok, hogy ragadja meg a vasrudat, és soha ne engedje el!