Szárnyai árnyékában

Az arizonai Phoenixben nemrég végeztem el az alapfokú repülési tanfolyamot, és néhány órányi magánrepülés után megszereztem a papírt róla, hogy átrepülhessek az államokon. Ez körülbelül egy kétórás út lett volna Phoenixből Tucsonig, majd vissza Phoenixbe.

Izgatottan vártam, hogy egyedül repülhetek majd 3000 méter magasan, és megcsodálhatom a felhők, a hegyek, a völgyek és a sivatag szépségét, ezért nemigen gondoltam a gyakorlatlanságomra és a rám leselkedő veszélyekre.

Megnéztem az időjárást, lejelentettem a repülési szándékomat, és összeszedtem egy rádiót, egy iránytűt, és a repüléshez szükséges alapvető felszereléseket. Ahogyan az lenni szokott a repülés oktatásnak ezen a szintjén, még nem értettem a fejlettebb műszerekhez. De hát azon a régebbi típusú repülőn, amellyel repülni készültem, nem voltak olyan finom műszerek, melyek lehetővé teszik, hogy a pilóta a látásviszonyok ismerete nélkül útnak induljon.

Egy kicsit ideges voltam, mikor egyedül elindultam a kis egymotoros egyfedelű gépemmel, de a Phoenixből Tucsonba vezető út jól ment. Fel voltam dobva új repülési képességeimtől.

Örömmámorban úszva és magabiztosan vágtam neki késő délután a 190 km-es távnak Tucsonból Phoenix felé. Azonban alig emelkedtem fel a földről, váratlanul erős széllökéseket tapasztaltam, ami megnehezítette a gépem magassági szabályozását. Hirtelen porviharba kerültem, és többé nem láttam semmit. Ide-oda dobált a szél, elvesztettem az irányítást, nem tudtam tájékozódni és rettenetesen féltem. Rájöttem, hogy vészesen közel vagyok a Catalina-hegységhez.

A pánik közepette lepergett előttem az életem. El voltam jegyezve és jövő hónapban lett volna az esküvőm az Arizona Mesa templomban. Becsületes teljes idejű missziót szolgáltam. Igyekeztem mindig engedelmeskedni a parancsolatoknak, és hallgatni a Szentlélek sugalmazására. Ha valaha is szükségem volt isteni útmutatásra, hát az most volt! Szinte kétségbeesve mondtam el egy csendes imát. A Lélek azonnal azt válaszolta: – Bízd magad a rádiódra, az iránytűdre és a műszerfalra, és ereszkedj lejjebb!

Azonnal néhány száz méterrel lejjebb ereszkedtem. Még mindig rosszak voltak a látási viszonyok, de alattam kivehetően látszott egy főútvonal és egy vasútvonal. Az eszközeim használatával és a jellegzetes tájékozódási pontok követésével, e kétórás ijesztő élmény után képes voltam leszállni a phoenixi repülőtéren.

Örökre hálás leszek a Szentlélek sugalmazásáért, és a Zsoltárokban található ígéretért: „Szárnyaid árnyékába menekülök” (Zsoltárok 57:2).