Dieter F. Uchtdorf elnök
Egy családközpontú, hithű és előre elrendelt férfi
El tudják képzelni, milyen félelem lehetett a 11 éves Dieter Uchtdorf szívében, mikor családja 1952-ben elhagyta kelet-németországi1 otthonát, hogy nyugaton keressen szabadságot? Dieter édesapjának élete politikai okokból hatalmas veszélyben volt. Egyedül kellett elmenekülnie, hogy feleségét és gyermekeit a lehető legkisebb kockázatnak tegye ki. A gyanú elkerülése végett a család többi tagja sem tudott együtt utazni. Külön kellett megtenniük az utat.
A tervet végrehajtották. Dieter két bátyja, Wolfgang és Karl-Heinz egy északi úton hagyták el zwickaui otthonukat. Nővérük, Christel, két másik lánnyal utazott egy olyan vonaton, mely egy rövid szakaszon átkelt Nyugat-Németországon, útban végállomása, egy kelet-németországi város felé. Miközben a vonat áthaladt Nyugat-Németországon, a lányok meggyőzték a kalauz, hogy nyissa ki nekik az ajtót, ők pedig kiugrottak a vonatból.
A legfiatalabb gyermek, a 11 éves Dieter és bátor édesanyja egy másik úton ment. Csak kevés élelmet és néhány családi fényképet vittek magukkal, melyet sikerült megmenteniük a második világháború pusztításától. Miután Dieter és édesanyja már hosszú órák óta gyalogolt, Uchtdorf nőtestvér lábai kezdtek elgyengülni. Dieter vitte a csomagjaikat, és segített édesanyjának megmászni a szabadsághoz vezető utolsó dombot. Ott aztán megálltak, hogy szerény ételüket elfogyasszák, mikor azonban meglátták az orosz határőröket, rádöbbentek, hogy még nem érték el a határt. Az anya és fia abbahagyták a pikniket, felkapták csomagjaikat, és még magasabbra másztak, hogy céljukat elérjék.
Dieter és édesanyja menekültként folytatták az utat. Autóstoppal és gyalog mentek egészen a Frankfurt külvárosában lévő végcéljukig. Sok hosszú és viszontagságos nap után, a szétvált család újra együtt lehetett. A fiúk értek oda először, majd édesapjuk követte őket. Ezután Dieter és édesanyja érkezett meg, végül pedig Dieter nővére. Újraegyesülésük örömteli volt.
Az a tény, hogy tulajdonképpen minden vagyonukat hátrahagyták, most kisebb jelentőséggel bírt.
Hét évvel korábban, a második világháború vége felé hagyták el otthonukat, mikor az idegen haderők közeledtek. Most újra menekültek voltak. Újra nem volt semmijük sem. Újra elölről kellett kezdeniük mindent. De ők ott voltak egymásnak. Rendelkeztek az Istenbe vetett mélyről fakadó hittel, és már mintegy öt éve tagjai voltak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának.
A család egyszobás frankfurti lakása kicsi volt és egerek lepték el. A fiatal Dietert a körülötte szaladgáló rágcsálók igen zavarták. A tömegközlekedés Frankfurtban viszonylag olcsó volt, a család azonban mégsem engedhette meg magának, hogy minden héten mindenki elutazzon az egyházi gyűlésekre. Így felváltva mentek.
Nem is csoda, hogy Uchtdorf elnök érzései oly szenvedélyesek a család szent intézménye iránt. Hatalmas őszinteséggel tesz bizonyságot arról, hogy a családot Isten rendelte el. Számára a család a legfontosabb. Saját családjában vetette el és nevelte hatalmas hitének magvait. Ott kezdett el felkészülni arra, hogy beteljesítse azt, amire előre elrendeltetett, hogy Isten egyházában papsági vezető legyen.
Családapa
Dieter Friedrich Uchtdorf 1940. november 6-án, jóságos szülők, Karl Albert és Hildegard Else Opelt Uchtdorf gyermekeként született a csehszlovákiai Morvaosztravában. A család 1944-ben hagyta el Csehszlovákiát, hogy a németországi Zwickauba költözzön. 1949 és 1990 között Zwickau Kelet-Németországhoz tartozott, és a szénbányászat központja volt. Mivel ez a hely a második világháborúban stratégiai fontossággal bírt, a szövetséges bombázók elsőszámú célpontjává vált. A négyéves Dietert megrémítették, de ugyanakkor lenyűgözték a felette szálló repülők fényei. Emlékszik rá, mikor biztonságuk érdekében az édesanyja egy légvédelmi óvóhelyre vitte. Édesapját behívták a német hadseregbe, Uchtdorf nőtestvér pedig bátran gondoskodott a családról a körülöttük dúló háború forgatagában.
Dieter édesapja a háború után zwickaui szén- és uránium bányákban dolgozott, ahol olyan környezeti hatásoknak volt kitéve, melyek daganatos megbetegedést okoztak nála, ami pedig 62 éves korában az életét követelte Németországban. Uchtdorf elnök kedves, szerető, erős és gyengéd apaként emlékszik édesapjára. Édesapja mindig becsben tartotta a diakónusként, tanítóként, papként és elderként betöltött papsági felelősségeit.
Édesanyja, Hildegard, aki 1991-ben hunyt el, nemcsak bátor volt, hanem igazi megtért, és olyan elkötelezett tanítvány, aki az egyházban számos elhívásban is szolgált.
A családot 1956-ban pecsételték egymáshoz a svájci templomban. Azóta fivérei, Wolfgang és Karl-Heinz is meghaltak. Nővére, Christel Uchtdorf, aki Németországban szolgált missziót, jelenleg az Egyesült Államok déli részén fekvő Texas államban él.
Uchtdorf elnök jövőbeli feleségével, Harriet Reichhel az egyház Közös Fejlesztési Társaságának gyűlésein találkozott. Harriet 13 éves korában keresztelkedett meg édesanyjával és lánytestvérével együtt, miután a misszionáriusok hozzájuk is bekopogtak és tanították nekik az evangéliumot. Harriet édesapja csupán nyolc hónappal korábban hunyt el rákban. Édesanyja és nővére azóta már szintén meghaltak.
Gary Jenkins elder, az egyik misszionárius, aki a Reich családot tanította, rendkívüli jutalomban részesült. Mily örömteli nap volt számára, mikor évtizedekkel később, 2008. február 16-án unokáját, Crystalt a Salt Lake templomban az Első Elnökség egyik tagja, Dieter F. Uchtdorf elnök pecsételte hozzá férjéhez, Stevenhez.
Harriet és Dieter 1962. december 14-én kötött örökkévaló házasságot a Svájc Bern templomban. Harrietet élete napsugarának nevezi. Támogatása az erő folyamatos forrása. Ő élete szerelme. Harriet szerint férjének hatalmas szíve van. „Ő nagyon kedves. Jóságos és könyörületes vezető. Sok volt munkatársától és az egyházban lévő barátoktól is ezt halljuk. Ő csodálatos férj, aki mindig keresi a módját annak, hogy miként támogasson engem. Nagyszerű humorérzékkel és bölcsességgel rendelkezik. Nagyon áldott vagyok, hogy a felesége lehetek.”
Uchtdorfék két gyermek szülei. Antje lányuk David A. Evansszel kötött házasságot. Antjének és Davidnek három fia van: A 19 éves ikrek, Daniel és Patrick, valamint a 8 éves Eric. Németországban, Darmstadtban élnek.
Uchtdorfék fia, Guido a Washington D.C. Dél Misszióban szolgált. Ő Carolyn Waldnert vette feleségül a svájci Baselből. Guido és Carolyn most Zürich mellett élnek, ahol Guido a Svájc St. Gallen Cövek Wetzikon Egyházközségének püspökeként szolgál. Három gyermekük van: a hétéves Jasmin, az ötéves Robin és az egyéves Niklas Ivan.
Mikor Antjét édesapjáról és új elhívásáról kérdezték, ezt válaszolta: – Áldottak vagyunk, hogy ilyen csodálatos szüleink lehetnek. Mikor fiatalabbak voltunk, észre sem vettem, hogy édesapánk milyen elfoglalt, mivel mindig volt ideje ránk. Soha nem kerültünk a második helyre. Amikor valamilyen problémánk van, az ő segítségét kérjük. Gyermekeink is érzik, hogy bármi legyen is a kérdés, Nagyapa tudja a választ. Most, hogy az Első Elnökségben van, még nagyobb felelősséget érzünk aziránt, hogy a tőlünk telhető legjobbat tegyük.
Guido hasonlóan emlékezik vissza. Elmesélte, mikor évekkel ezelőtt egy alkalommal ő, a nővére, édesanyja és az apja síelni tanultak. Az együtt síelés egy élvezetes családi hagyomány kezdete volt. Guido megértette, hogy mivel édesapja pilótaként dolgozott, hosszabb időkre is távol kellett lennie otthonról. – Mikor azonban apa hazatért, együtt játszottunk, beszélgettünk és nevettünk – tette hozzá Guido. – Jól kihasználtuk az időt!
Guido és Antje megtanulták szüleiktől a családként együtt töltött idő fontosságát. Akár tanulmányi, akár szabadidős kiránduláson voltak, megerősítette a családi kötelékeket. Az Uchtdorf család a szülői és nagyszülői feladatoknak a távolból most a modern technológia segítségével tesz eleget. Az e-maileket és telefonhívásokat az interneten küldött videofelvételek és fényképek is kiegészítik.
Az együtt töltött időt azonban nagy becsben tartják. Guido számára különösen sokat jelentett, hogy részt vehetett a 2008. áprilisi általános konferencián, és jelen lehetett akkor, amikor édesapja a Konferencia-központ emelvényénél állt.
A családjával való beszélgetés során, Uchtdorf elnök mindig kihangsúlyozza az alapvető tantételeket. Ahogy Guido magyarázta: – Apa az imából eredő áldásokról, a szentírás-tanulmányozásról, a parancsolatoknak való engedelmességről és a pozitív hozzáállásról tanít minket. E dolgok sokkal fontosabbak számára, mint hogy azon tűnődjön, hol van pontosan Kolob.
Uchtdorf elnök és felesége 40. házassági évfordulóján gyermekeikkel, az ő házastársukkal, és idősebb unokáikkal a Svájc Bern templomban gyűltek össze, hogy együtt szent szertartásokat végezzenek. Ez a templom igen kedves Harriet és Dieter számára, mivel szüleik, ők és az ő gyermekeik is ott lettek egymáshoz pecsételve.
A hit embere
Nem tanulmányozhatjuk e nagyszerű férfi életét anélkül, hogy érzékelnénk egyedülálló és megingathatatlan hitét. Istenbe, az Úr Jézus Krisztusba és az egyházba vetett tökéletes hittel rendelkezik, valamint hisz abban, hogy amikor szüksége van rá, mennyei segítségben fog részesülni.
Szülei szabadságuk és hitük miatt kockáztatták életüket. Édesapja tisztelte a rá bízott papságot. Édesanyjától megtanulta – különösen a Kelet-Németországból történő menekülésük során –, hogy imádkozzon és bízzon az Úrban.
Uchtdorf elnök szerint édesanyja ragyogó elmével rendelkezett. Elmondta, hogy képes volt fejben számolni és erre őt is megtanította. Bár háborús menekültként családja kétszer is földönfutóvá vált, a tized törvénye szerint éltek. Tudták, hogy az Úr kinyitja majd a mennyek ablakait és áldásokkal árasztja el azokat, akik hithűen engedelmeskednek e törvénynek.2
Uchtdorf elnök különös szeretettel gondol a néhai Theodore M. Burtonre (1907–89), aki a Nyugat-Német Misszió elnökeként szolgált. Abban az időben, amikor sok jó német utolsó napi szent elhagyta szülőföldjét, az Uchtdorf család megszívlelte Burton elder tanácsát, és Németországban maradt, hogy felépítse az egyházat. Burton elder rendelte el Dieter F. Uchtdorfot az elderi hivatalba, és olyan emlékezetes utasítást adott Dieternek, melyet pontosan megszívlelt. Harriet Uchtdorf nőtestvér megértette Burton eldernek az Uchtdorf család számára adott tanácsát, hogy maradjon Európában, és ott erősítse az egyházat. Ez kötelességgé vált számukra. Gyermekeik szintén engedelmeskedtek e tanácsnak. Most gyermekeik tréfásan dorgálják szüleiket, hogy az Egyesült Államokba költöztek, míg ők Európában maradtak.
De természetesen nem Burton elder volt az egyedüli vezető, aki nagy hatással volt Uchtdorf elnökre. Dieter emlékszik, mikor gyülekezeti elnöke elválasztotta őt a diakónusok kvóruma elnökévé. A gyülekezeti elnök alapos utasításokkal látta el az új kvórum elnök feladatait és kötelességeit illetően. Dieter emlékszik annak a tanításnak a jelentőségére, melyet egy gyengébb vezető lehet, hogy jelentéktelennek tartott volna, mivel a diakónusok kvórumába rajta kívül csak egy másik személy járt.
A család hite Uchtdorf elnök nagyanyjának hitében testesült meg. A második világháború végén ételért állt sorba, amikor egy idősebb, egyedülálló nő elhívta őt úrvacsoragyűlésre. Nagyanyja és szülei igent mondtak a meghívásra. Elmentek az istentiszteletre, érezték a Szentlelket, felemelte őket az egyháztagok kedvessége, és sokat tanultak a visszaállítás himnuszaiból.3 1947-ben Dieter szülei Zwickauban megkeresztelkedtek; Dieter közel két év múlva, 8 éves korában keresztelkedett meg. A család egyház iránti elkötelezettsége erős és kitartó lett.
Dieter hitbéli alapjai megerősítették a saját képességeibe vetett bizalmát. Pályafutását gépészeti tanulmányokkal kezdte, melyet a Német Légierőnél eltöltött hat év követett. Ezután a német és az amerikai légierő közötti kölcsönös kapcsolatnak köszönhetően bekerült a Texas állambeli Big Springs pilótaképző iskolájába, ahol mind a német, mind pedig az amerikai légierőt meghódította. Az osztály kiváló tanuló pilótájaként az irigylésre méltó parancsnoki kupát is elnyerte. 1970-ben, 29 éves korában Dieter F. Uchtdorf a Lufthansa légitársaságnál kapitányi rangot kapott. Végül pedig a Lufthansa főpilótája és a rangidős repülés-üzemeltetési alelnöke lett.
2004-ben, még a Tizenkettek Kvórumába történő elhívása előtt, véletlenül éppen együtt utaztam Uchtdorf elnökkel egy Európába tartó Lufthansa járaton. Nem szokatlan jelenség, hogy az utasok felismerik és üdvözlik a velük együtt utazó általános felhatalmazottakat. Az üdvözlés ez alkalommal azonban kicsit másképp alakult. A Lufthansa legénységének szinte mindegyik tagja izgatottan jött oda, hogy egykori főpilótájukat üdvözölje. Sorban álltak azon kiváltságért, hogy kezet rázhassanak vele. Az iránta érzett megérdemelt csodálatuk nyilvánvalóvá vált számomra. Megérezték hatalmas hitét és irántuk való gondoskodását.
Uchtdorf elnöknek az Úrba vetett hite nyilvánvaló volt, mikor elhívásokat fogadott el, hogy az Egyházban szolgáljon. 1985-ben elhívták, hogy a Németország Frankfurt Cövek elnökeként szolgáljon. Aztán pedig, a területhatárok változásával a Németország Mannheim Cövek elnökévé hívták el. 1994-ben, míg továbbra is Németországban lakott és a Lufthansának dolgozott, elhívták a Hetvenek Második Kvórumába. 1996-ban teljes idejű általános felhatalmazottá vált, hogy a Hetvenek első kvórumában szolgáljon. Három évvel később Uchtdorf elder és felesége Utah államba költöztek, amire azután csak úgy utaltak, hogy most rajtuk a sor a tengerentúli megbízatások terén.
Amikor Uchtdorf eldert 2004. októberében elhívták a szent apostoli hivatalba, a sajtó néhány képviselője a „német apostolként” utalt rá. Ezután illően megtanította, hogy azért hívták el, hogy az Urat képviselje az emberek felé, és nem fordítva. Szent elhívása valóban ez. Feladata az, hogy tanítson és bizonyságot tegyen Jézus Krisztusról „minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép között”4.
David A. Bednar eldert Uchtdorf elderrel egyidőben hívták el a Tizenkét Apostol Kvórumába. Uchtdorf elnöknek az Első Elnökségbe történő elhívása kapcsán Bednar elder ezt mondta: – Nagy áldás volt az életemben, hogy Uchtdorf elnök mellett ülhettem, vele szolgálhattam és tanulhattam tőle. Tanításai és kellemes, szívélyes modora arra ösztönöz, hogy szorgalmasabban munkálkodjak és jobbá tegyem magam. Szeretem és támogatom Uchtdorf elnököt szent feladataiban.
Egy előre elrendelt ember
Ugyancsak nem tanulmányozhatjuk e nagyszerű ember életét anélkül, hogy megértenénk előre elrendelt mivoltát azon nagyszerű felelősségek tekintetében, melyeket most birtokol. E tantételt ősi és mai próféták is tanították. Alma azt tanította a papsági vezetőkről, hogy „elrendelték őket – rendkívüli hitük és jó cselekedeteik folytán a világ megalapítása óta elhívták és előkészítették őket”5.
Joseph F. Smith elnök (1838–1918) azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy a vezetők (mint például Uchtdorf elnök) „ott voltak azon nemesek és nagyok között, akik kezdetben kiválasztattak arra, hogy uralkodók legyenek Isten egyházában.
Még mielőtt megszülettek volna, sokan másokkal együtt részesültek első oktatásukban a lelkek világában, és felkészültek arra, hogy előjöjjenek az Úr által jónak látott időben, és dolgozzanak szőlőskertjében az emberek lelkének megszabadulásáért.”6
Hát nem lenne csodálatos, ha lehetőségünk lenne megkérdezni Uchtdorf elnök édesanyjától, hogy vajon gondolta-e volna, hogy legkisebb fiát egy napon majd elhívják, hogy az egyház Első Elnökségében szolgáljon? Ő vajon mit érzékelt ebből, miközben felnevelte legkisebb fiát, lehetővé tette a szabadságát és megmentette életét? Egy alkalommal gyermekeivel együtt egy nyilvános előadóteremben volt. Úgy érezte, hogy azonnal el kell hagyniuk az épületet. A siettető érzés miatt fogott egy kézikocsit, beletette a fiatal Dietert, és amilyen gyorsan csak lehetett, gyermekeivel együtt elsietett onnan. Röviddel utána az épület megsemmisült a harc következtében. Az előadóteremben lévők többsége meghalt. Uchtdorf nőtestvér és gyermekei megmenekültek.
A második világháború után felnőve, Uchtdorf elnök emlékszik, hogy gyermekként lebombázott házakban játszottak, és puskákat, lőszert és egyéb elhagyott fegyvereket találtak a közeli erdőben. Az évek során folyamatosan együtt kellett élnie a háború következményeivel, valamint azzal a tudattal, hogy saját országa szörnyű csapást mért másokra. Sőt még ő és a családja is áldozatául estek az elnyomó diktatúrának.
Később túlélt egy olyan eseményt, amikor egy repülőgépet vezetve a kormánymű meghibásodott. Ha nem javítják meg, a hiba miatt a repülőgép forogni kezd, majd pedig lezuhan. A beragadt kormányrúd kimozdítására irányuló számos kísérlet kudarcot vallott. Oktatója többször is kiadta a parancsot, hogy hagyják el a gépet. Végül azonban a hatalmas erejű pilóta, Dieter F. Uchtdorf, legyőzte a problémát és sikeres kényszerleszállást hajtott végre. Uchtdorf elnök elismeri, hogy az Úr keze engedte meg számára, hogy egy ilyen megpróbáltatást túléljen.
A matematikai valószínűsége annak, hogy egy Csehszlovákiában született, és egy ilyen veszélyekkel teli életet élt megtért család gyermekét elhívják, hogy az Első Elnökségben szolgáljon, igen csekély. Az Úr azonban már azelőtt ismerte és szerette ezt a különleges embert, mielőtt a világot megalkották. Igen, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik vezetőjeként betöltött feladataira előre elrendelték.
Most Thomas S. Monson elnök mellett áll e szent elhívásában. Henry B. Eyrig elnök és Dieter F. Uchtdorf elnök az Úr nagyszerű szolgái, akik hajlandóak és képesek arra, hogy az egyház elnökét tanácsokkal lássák el. E három elnöklő főpap kiegészíti egymást. Az egyház tagjai boldogan és hálásan követik sugalmazott vezetésüket.