A Muchacho fillére

Misszionárius társammal éppen azt próbáltuk eldönteni, hová menjünk kopogtatni, mikor láttunk egy nőt belépni egy házba. Biztosak voltunk benne, hogy azért jön haza, hogy ebédet készítsen, mert az argentínai Buenos Aires peremváros sürgés-forgása kezdett csitulni a szieszta miatt. Mielőtt észbe kaptam volna, a társam már tanított is neki egy evangéliumi tantételt, én pedig bizonyságomat tettem annak igazságáról. Narda élvezte az üzenetünket és meghívott minket, hogy jöjjünk vissza a következő héten.

Amikor megérkeztünk Narda otthonába, mind az öt gyermeke ott ült az asztal körül és vártak ránk. Egyik szülőnek sem volt teljes idejű állása, és a szívünk szakadt meg, mikor rájöttünk, hogy éppen csak annyijuk volt, hogy életben maradjanak. Szerény otthonukban nem volt padló és folyóvíz, a falak pedig deszkákból voltak összetákolva. Az egyetlen fűtőeszközük egy kis egyégős tűzhely volt.

Bármilyen szegény is volt a család, gazdagok voltak azon vágyukban, hogy többet tudjanak meg Istenről. Narda szerette és olvasta a Bibliát, és azt akarta, hogy a gyermekei is rendelkezzenek hasonló alapokkal. Különösen a tizenkét éves Cristian szerette hallgatni a misszionáriusi leckéket. Miután otthagytunk a Mormon könyve egy példányát a családnak, mohón olvasta el az első néhány könyvet. Narda férje is érdeklődött, de ő félénk volt, és csak a hálószobából hallgatta.

Anyagi körülményeik miatt vonakodtunk attól, hogy a böjti felajánlásról és a tizedről tanítsunk nekik. Azt akartuk, hogy szilárd bizonyságot szerezzenek Jézus Krisztusról és a visszaállításról, mielőtt bemutatjuk nekik a legtöbb hitet igénylő tantételeket. De mivel az idősebb gyermekek már elkezdték olvasni a Mormon könyvét, és eljártak az egyházba, kérdéseik voltak, melyeket meg kellett válaszolnunk.

– Nővér – mondta Cristian – az egyházban és a Mormon könyvében mindenki a böjtről beszél. Mit jelent a böjt? Tanítottunk a böjt fontosságáról és bizonyságot tettünk róla, majd magunkban imádkoztunk, hogy a család elfogadja ezt a parancsolatot.

Cristian később megosztotta velünk a bizonyságát: – Valamelyik nap anyu adott egy kis aprópénzt, hogy vehessek magamnak cukorkát. Miközben a bolt felé mentem, eszembe jutott a leckétek a böjtről, és ki akartam próbálni. De csak 20 centavosom volt. Úgy döntöttem, hogy mégis böjtölök, és ez a 20 centavos lesz a felajánlásom.

Narda le akarta beszélni Cristiant arról, hogy ilyen kis összeget ajánljon fel, de ő elszánt volt. Isten minden parancsolatát be akarta tartani, és odaadni amit tudott. Néhány héttel később ő és két testvére megkeresztelkedett. A szülei a rá következő évben csatlakoztak az egyházhoz.

Most akármikor arra gondolok, hogy nem engedhetem meg magamnak a böjti felajánlást, eszembe jut Cristian és az ő hithűsége, és rájövök, hogy bőven van mit adnom. Felajánlása az özvegyasszony két fillérére emlékeztet (lásd Márk 12:42–44). Talán kevés volt, de Cristian odaadta, mert igazán szerette Istent és engedelmeskedni akart.