Szentírás-memoriter tevékenységek

A szentírás-memoriterek megjelölése segíthet a tanulóknak emlékezni ezekre a versekre és gyorsabban megtalálni őket. Biztathatod a tanulókat arra, hogy oly módon jelöljék meg a szentírásukban ezeket a kulcsfontosságú verseket, hogy kitűnjenek a többi megjelölt vers közül.

Az Újszövetségben álló könyvek nevének és sorrendjének megtanulása segíthet a tanulóknak gyorsabban megtalálni a szentírás-memoritereket. A következőkben olyan tevékenységekre találhatók példák, amelyek segíthetnek a tanulóknak megismerni az Újszövetség könyveit:

• A tartalomjegyzék fellapozása –Segíts a tanulóknak a Biblia tartalomjegyzékének megismerésében, mely segíteni fog nekik azoknak a könyveknek a kikeresésében, ahol a szentírás-memoriterek vannak.

• Éneklés –Helyettesítsd be egy ismerős himnusz vagy elemis ének szövegébe az Újszövetség könyveinek nevét. Tanítsd meg a dalt a tanulóknak. A tanulók rendszeresen énekeljék el ezt a dalt az év folyamán, hogy segítsen nekik megjegyezni az Újszövetség könyveit és azok sorrendjét.

• Kezdőbetűk használata –Írd fel a táblára az Újszövetség könyveinek kezdőbetűit (M, M, L, J, és így tovább). Gyakoroltasd a tanulókkal a kezdőbetűkhöz kapcsolódó könyvneveket. Ismételjétek addig ezt a tevékenységet, amíg a könyvek neveit fel nem tudják mondani emlékezetből.

• Könyvvadászat –Mondd ki egy olyan könyv nevét, amelyben szentírás-memoriter található, a tanulók pedig nyissák ki a szentírásaikat az adott könyv bármelyik oldalán. Mérd le, mennyi időbe telik, míg az egész osztály megtalálja az egyes könyveket. Ezt a tevékenységet ismételgethetitek, hogy segíts a tanulóknak gyakorlottabbá válni abban, hogy emlékezzenek az Újszövetség könyveire és megtalálják azokat.

Ha a tanulók megtanulják, hol vannak és mit tartalmaznak a szentírás-memoriterek, akkor a Szentlélek szükség esetén eszükbe juttathatja ezeket a szentírásutalásokat (lásd János 14:26). Az olyan kulcsszavak vagy kifejezések, mint például „víztől és Lélektől” született (János 3:5) vagy „a Léleknek gyümölcse” (Galátziabeliek 5:22–23), segíthetnek a tanulóknak emlékezni az egyes versek tartalmára és tanaira. A következő módszerek segíthetnek a tanulóknak összekapcsolni a szentírás-memoriter utalásokat azok tartalmával vagy kulcsszavaival. (Az olyan tevékenységeket, melyek versenyeztetnek vagy időre mennek, hagyd inkább későbbre, amikor látod, hogy a tanulók már tudják, hol vannak a szentírás-memoriter versek. Az ilyen tevékenységek akkor már segíthetnek megerősíteni a tanultakat.)

• Utalások és kulcsszavak –Buzdítsd a tanulókat, hogy memorizálják a szentírás-memoriter kártyákon felsorolt minden szentírás-memoriter utalását és kulcsszavait. (Szentírás-memoriter kártyák rendelhetők online a store.lds.org-on. A tanulók gyárthatnak saját szentírás-memoriter kártyákat is.) Adj időt a tanulóknak arra, hogy valakivel közösen tanulmányozzák a kártyákat, majd kérdezzék ki egymást. Buzdítsd a tanulókat, hogy legyenek kreatívak a közös tanulmányozás és egymás kikérdezése terén. Ahogy egyre jobban mennek nekik a szentírás-memoriterek, megkérheted őket, hogy mondjanak olyan rávezetéseket, amelyek a szövegkörnyezetről, illetve a versekben található tanok vagy tantételek alkalmazásáról szólnak. A kikérdezett személy szóban vagy írásban is válaszolhat.

• Szentírás-memoriter kártyák –Ez a tevékenység felhasználható több szentírás-memoriter együttes bemutatására vagy áttekintésére is. Válassz ki pár szentírás-memoriter kártyát, és készülj fel rá, hogy kioszd ezeket a tanulóid között. (Legyen nálad minden kártyából több, hogy ne csak egy tanuló kapja ugyanazt a szentírás-memoriter kártyát. Célszerű lehet annyi kártyát előkészítened, hogy minden tanulónak jusson két vagy három különböző rész.) Oszd ki őket az osztálynak. Adj időt a tanulóknak az egyes kártyákon található szentírás-memoriter rész, utalás, kulcsszavak, szövegkörnyezet-meghatározás, tan vagy tantétel, valamint alkalmazási ötletek tanulmányozására. Mondj a kártyákkal kapcsolatos néhány rávezetést (például szavakat a szentírás-memoriterből vagy a kulcsszavak közül; utalást a szövegkörnyezetre, a tanra vagy tantételre, illetve az alkalmazásra). Álljanak fel és mondják fel a szentírás-memoriter utalását azok, akiknél van ehhez tartozó kártya.

• Szentírás-fogócska –Rávezető utalásokat használva segíts a tanulóknak gyorsan kikeresni egy-egy részt a szentírásukban. A rávezetés lehet egy kulcsszó, a szövegkörnyezet meghatározása, tan vagy tantétel, illetve alkalmazási ötlet a szentírás-memoriter kártyáról. Kitalálhatsz saját rávezető meghatározásokat is. Az olyan szentírás-fogócska tevékenységek, melyek során a tanulók egymással versenyezve igyekeznek megtalálni bizonyos verseket, tevékenyen bevonják őket a szentírás-memoriterek megtanulásába. Ha a szentírás-memoriterek alaposabb elsajátításához használsz szentírás-fogócskát, akkor figyelj rá oda, hogy ez senkit ne sértsen meg, a Lelket sem. Segítsd a tanulókat abban, hogy ne használják tiszteletlenül a szentírásukat, és ne kapja el őket túlságosan a versenyláz. Azt is megteheted, hogy a tanulók valamihez képest, ne pedig egymás ellen versenyezzenek. Például versenyezhetnek az oktatóval, vagy nézzétek meg, hogy az osztály bizonyos százaléka megtalálja-e meghatározott idő alatt az adott verset.

• Történet-fogócska –Rávezetésként találj ki olyan helyzeteket, melyek szemléltetik egy bizonyos szentírás-memoriter alkalmazhatóságát a mindennapi életben. A Máté 28:19–20 vagy a Filippibeliek 4:13 rávezetéseként például mondhatod ezt: „Dani már elmehetne misszióba, és ezt papsági kötelességének is érzi, de aggódik, hogy nincs elegendő tudása az evangélium jó tanításához. Amiatt is aggódik, hogy nem lesz könnyű számára idegenekkel beszélgetni. Amikor megerősítésért imádkozik, eszébe jut, hogy Jézus Krisztus feltámadása után ezt a megbízást adta az apostolainak: »Elmenvén… tegyetek tanítványokká minden népeket«, és azt ígérte nekik, hogy mindig velük lesz. Daninak Pál szavai is eszébe jutottak: »Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.«” Miközben a tanulók a helyzetleírást hallgatják, keressék ki a szentírásukban az ide tartozó szentírás-memoritereket.

• Röpdolgozatok és tesztek –Adj lehetőséget a tanulóknak, hogy próbára tegyék, mennyire emlékeznek a szentírás-memoriterekre. Rávezetésként mondhatsz kulcsszavakat vagy szentírás-utalásokat, idézhetsz a versekből, vagy leírhatsz az általuk tanított igazságokat szemléltető helyzeteket. A röpdolgozatokra és tesztekre szóban, a táblára felírva vagy papíron is sor kerülhet. Miután a tanulók végeztek egy-egy röpdolgozattal vagy teszttel, megteheted, hogy a magas pontszámot elért tanulókat párba állítod az alacsony pontszámot elérőkkel. A magasabb pontszámot elérő tanuló oktatói szerepkörben segíthet az alacsonyabb pontszámot elérőnek a tanulásban és a fejlődésben. Ezen erőfeszítés részeként a páros kitűzheti célként, hogy a következő teszt alkalmával összetett pontjaik magasabbak lesznek az előzőeknél. Készíthetsz egy táblázatot is, melyen figyelemmel kíséred a tanulók céljait és feltünteted a fejlődésüket.

A szentírás-memoriterek szavainak és kifejezéseinek meghatározása (vagy a tanulók hozzásegítése azok meghatározásához) segíteni fog a tanulóknak, hogy jobban megértsék az adott szentírásrész egészének jelentését. Amikor a definíciók elengedhetetlenek a szakaszban álló tanok és tantételek megértéséhez, javasolhatod, hogy a tanulók írják be azokat a szentírásukba. A szentírás-memoriterek áttekintésekor nézzétek át a szavak és kifejezések jelentését is.

A szentírás-memoriterek szövegkörnyezetének meghatározása segíthet a tanulóknak, hogy jobban megértsék az adott rész jelentését. A szövegkörnyezet meghatározásához a következő információk is hozzátartoznak: ki beszél, kihez és miért; mi a háttér (történelmi, kulturális, földrajzi); és milyen kérdés vagy helyzet kapcsán merült fel az, ami az adott szentírásrészben áll. A János 3:5-ben például az Úr tanításai egy olyan beszélgetés részét képezik, mely Jézus Krisztus, valamint egy Nikodémus nevű, vele szimpatizáló farizeus között folyt, amikor az illető az egyik éjjel eljött a Szabadítóhoz, hogy a tanáról kérdezze Őt. Azt Úr azt mondta Nikodémusnak: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (János 3:3). Nikodémus összezavarodva megkérdezte, hogy mi módon születhet újjá egy idős ember. A János 3:5 tartalmazza az Úr válaszát Nikodémus kérdésére. Ezek ismerete segíthet a tanulóknak még jobban érteni, hogy milyen kérdésekre reagált az Úr, amikor azt mondta: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Amikor szentírás-memoritert is tartalmazó leckét tanítasz, akkor hangsúlyozd ki ezen részek szövegkörnyezetét. A következőhöz hasonló további tevékenységek is segíthetnek a tanulóknak a kulcsfontosságú részek megértésében:

• Szövegkörnyezet meghatározása –Írd fel a tábla felső részébe a következő szavakat: beszélő, hallgatóság, cél és egyéb hasznos meglátások. Oszd csoportokra az osztályt, és mindegyik csoportnak adj egy szentírás-memoritert. Kérd meg őket, hogy a táblán lévő meghatározásokhoz társuló információk kikeresésével fedezzék fel a nekik kiadott versek szövegkörnyezetét, majd írják fel a táblára, amit találtak. Azután kérd meg az egyes csoportokat, hogy magyarázzák el a nekik kiadott versek szövegkörnyezetét, és mondják el, ez az információ milyen hatással van arra, hogy mennyire értik meg az adott rész igazságait. Ezt a tevékenységet megtoldhatod azzal, ha felhívást intézel az osztályhoz, hogy a táblán található leírások alapján találják ki, melyik szentírás-memoriterről van szó, még mielőtt az adott csoport elárulná.

Az elemzéshez hozzátartozik a szentírásrészekben található tanok és tantételek beazonosítása, valamint hogy segítesz a tanulóknak megérteni, hogyan vonatkoznak rájuk ezek az igazságok. Ez elvezethet oda, hogy még teljesebb mértékben alkalmazzák életükben a tanokat és tantételeket. A következő tevékenység segíthet a tanulóknak a szentírás-memoriterek elemzésében:

• Rávezető meghatározások írása –Amint a tanulók jobban megismerik a szentírás-memoritereket, kérd meg őket, hogy alkossanak olyan kérdéseket, helyzeteket vagy más rávezetéseket, amelyek szemléltetik az egyes szakaszokban tanított tanokat és tantételeket. Ezek aztán felhasználhatók az osztály kikérdezéséhez.

Ha a tanulók magyarázhatnak el szentírásrészeket, az elmélyíti azok megértését, és fejleszti a szentírásokban található tanok és tantételek tanításának készségét. A következőkben leírunk két módszert, melyek segíthetnek a tanulóknak a szentírás-memoriterek elmagyarázásának megtanulásában:

• Kulcsszavak és kifejezések –Kérd meg az összes tanulót, hogy magukban olvassák el ugyanazt a szentírás-memoritert, és keressenek egy olyan szót vagy kifejezést, mely szerintük különösen fontos az adott rész jelentése szempontjából. Azután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a szentírásrészt az osztálynak, és hangsúlyozza ki benne az általa kiválasztott szót vagy kifejezést. Kérd meg a tanulót, hogy magyarázza el, miért fontos az adott rész megértéséhez ez a szó vagy kifejezés. Még néhány másik tanulót is kérj fel erre. Előfordulhat, hogy a tanulók ugyanazon részből más-más szavakat vagy kifejezéseket választanak. Amikor az osztály tagjai hallják ezeket a különböző véleményeket, mélyebben megérthetik ezáltal az adott szentírásrészt.

• Áhítat tartása –Adj a tanulóknak lehetőséget a szentírás-memoriterek használatára, hogy azokból készüljenek fel és azt adják elő az óra elején tartott áhítaton. Segíts nekik felkészülni a szövegkörnyezet összefoglalására, tanok és tantételek elmagyarázására, jelentőségteljes élmények vagy példák elmesélésére, illetve a szentírásrészekben található tanokról és tantételekről való bizonyságtételre. Azt is javasolhatod nekik, hogy valamilyen személtetést használva magyarázzák el a szentírásrész mondanivalóját.

Segíts a tanulóknak a szentírás-memoriterekben tanított tanok és tantételek megértésében, és abban, hogy lelki tanúbizonyságot kapjanak ezekről. Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt a magyarázatot fűzte ehhez: „Az igazi tanító, mihelyt megtanította [az evangélium] tényeit…, egy lépéssel tovább vezeti [a tanulókat], méghozzá a lelki tanúbizonyság és a szívbéli megértés elnyeréséhez, amely aztán előidézi a cselekvést és a tettet” (“Teaching by Faith” [address to CES religious educators, Feb. 1, 2002], 5, si.lds.org; lásd még Teaching Seminary: Preservice Readings [2004], 92). Amikor a tanulók a Szent Lélek hatására átérzik egy tan vagy tantétel igazságát, jelentőségét és sürgető voltát, fokozottan vágyni fognak az adott igazság életükben való alkalmazására. Az oktatók segíthetnek a tanulóknak meghívni és táplálni ezeket a Szentlélektől jövő érzéseket azáltal, hogy lehetőséget adnak nekik a szentírás-memoriterekben található evangéliumi tantételek megélésével kapcsolatos tapasztalataik megosztására. Ez segíteni fog a tanulóknak még jobban megérteni a szentírás-memoriterben tanított igazságokat, és biztosítani fogja azt, hogy ezek az igazságok a tanulók szívébe vésődjenek. A következő tevékenység segíthet a tanulóknak átérezni a szentírás-memoriterek által tanított tanok és tantételek fontosságát:

• Szentírásrészek keresése hallás után –Kérd a tanulókat, hogy figyeljenek oda, hallanak-e szentírás-memoritereket az egyházban elhangzó beszédekben és tanításokban, általános konferenciai beszédekben, illetve családtagokkal és barátokkal folytatott beszélgetésekben. Időről időre kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mely szentírásrészekkel találkoztak, hogyan használta ezeket a beszélő, milyen igazságokat tanítottak, és milyen élmények kapcsolódtak a tanított igazságokhoz. Keress lehetőséget a bizonyságtételre (és kérd meg a tanulókat is, hogy tegyenek bizonyságot) azon igazságokról, amelyeket a szentírás-memoriterek tanítanak.

A szentírás-memoriterek és az alapvető tanok összeállítására egymással párhuzamosan került sor; szándékosan úgy lettek összerendezve, hogy a tanulók javára váljanak. (A szentírás-memoritereket mindenhol feltünteti az Alapvető tanok dokumentuma.) Amikor a tanulók megismerik és kifejezésre juttatják a szentírás-memoriterekben található tanokat és tantételeket, azzal együtt az alapvető tanokat is megismerik és kifejezésre juttatják. És amint a tanulók igyekeznek saját szavaikkal kifejezni az alapvető tanokat, hagyatkozhatnak a kívülről megtanult szentírás-memoriterekre, hogy segítsenek nekik. Ha lehetőséget adsz a tanulóknak arra, hogy a szentírás-memoritereket használva tanítsanak evangéliumi tanokat és tantételeket, az növelheti az önbizalmukat és a szentírásokkal kapcsolatos ismereteiket. Amikor a tanulók tanítják a szentírás-memoriterekben található tanokat és tantételeket, valamint bizonyságot tesznek róluk, az egyúttal az ő bizonyságukat is megerősítheti. Buzdítsd a tanulókat a szentírás-memoriterek használatára, amikor az evangéliumról tanítanak vagy azt magyarázzák el az osztályban, valamint a barátaikkal, családtagjaikkal és másokkal folytatott beszélgetéseik során.

• Üzenet megosztása –Bízd meg a tanulókat azzal, hogy készüljenek 3-5 perces beszéddel vagy tanítással a szentírás-memoriterek alapján. Az órán vagy otthon is készülhetnek. A szentírás-memoriterek mellett más forrásanyagokat is használhatnak a felkészüléshez, ilyenek a szentírás-memoriter kártyák, a Kalauz a szentírásokhoz, valamint a Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár. Minden beszédben vagy tanításban szerepeljen valamilyen bevezetés, a szentírás-memoriter, a tanított tantételhez kapcsolódó történet vagy egy példa rá, valamint a tanuló bizonyságtétele. A tanulók önként jelentkezve megoszthatják üzenetüket az órán, családi esten, illetve az Isten iránti kötelesség vagy a Személyes fejlődés program részeként a kvórumukban vagy az osztályukban. Ha a tanulók az órán kívül adják elő beszédüket vagy tanításukat, akkor megkérheted őket, hogy meséljenek az élményeikről.

• Misszionáriusi szerepjáték –Készíts kártyákat olyan kérdésekkel, amelyeket egy érdeklődő tehet fel, és amelyek a szentírás-memoriterek segítségével megválaszolhatók (például: „Mit hisznek a ti egyházatok tagjai Jézus Krisztusról?”). Kérj meg tanulópárokat, hogy jöjjenek ki az osztály elé, és válaszoljanak a kártyákról választott egyik kérdésre. Segíthetsz a tanulóknak jobban megérteni, hogy a misszionáriusok vajon hogyan válaszolnának hasonló kérdésekre, ha javasolsz néhány hatékony tanítási módszert, például: (1) a szentírásrész szövegkörnyezetének meghatározása, (2) egy tan vagy tantétel elmagyarázása, (3) kérdések feltevése, hogy kiderüljön, vajon érti vagy hiszi-e a tanítottakat az, akit tanítanak, (4) tapasztalatok és bizonyság megosztása, és (5) a tanított személy felkérése arra, hogy cselekedjen a tanított igazságnak megfelelően. Kérd meg az osztályt, hogy adjanak visszajelzést arról, mi tetszett nekik abban, ahogy a párok megválaszolták a kérdésüket.

• Bizonyságtétel –Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a szentírás-memoritereket, és válasszanak egyet, melyben van egy olyan tan vagy tantétel, amelyről bizonyságot tudnak tenni. Kérd meg őket, hogy tegyenek bizonyságot a kiválasztott igazságról, és meséljenek olyan élményekről, amelyek oda vezettek, hogy most bizonyságot tudnak tenni róla. Miközben a tanulók bizonyságot tesznek, a Szentlélek meg fogja erősíteni azon tan vagy tantétel igaz voltát, amelyről éppen bizonyságot tesznek. A bizonyságuk másokat is késztethet arra, hogy hittel cselekedjenek.

Megjegyzés: A tanulók számára mindig legyen önkéntes a bizonyságtétel lehetősége. Soha ne legyen kötelező számukra bizonyságot tenni, és soha ne érezzék úgy, hogy olyan tudásról kell beszélniük, amellyel érzésük szerint nem rendelkeznek. Az is előfordulhat, hogy vannak olyan tanulók, akik azért vonakodnak bizonyságot tenni, mert tévesen azt gondolják, hogy ezzel kell kezdeniük: „Szeretnék bizonyságot tenni arról, hogy…”, illetve hogy a bizonyságukat érzelmi megnyilvánulásnak kell kísérnie. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy amikor bizonyságot tesznek, megtehetik azt, hogy egyszerűen elmondják azokat a tanokat és tantételeket, amelyekről tudják, hogy igazak. A bizonyságtétel lehet olyan egyszerű, mint a következő kijelentések: „Tudom, hogy ez igaz” vagy „Teljes szívemből hiszem ezt”.

Ha teszel néhány javaslatot arra, hogyan alkalmazhatják a tanulók a szentírásrészekben lévő tanokat és tantételeket (illetve ha felkéred a tanulókat, hogy ők tegyenek javaslatokat), az lehetőséget nyújt számukra, hogy a hit gyakorlása által tanuljanak.

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta:

„Az a tanuló, aki a helyes tantételek szerint cselekedve gyakorolja önrendelkezését, kinyitja szívét a Szentlélek előtt, és meghívja annak tanítását, bizonyságtevő hatalmát és megerősítő tanúságtételét. A hit általi tanulás lelki, szellemi és fizikai erőfeszítést kíván, és nem csupán tétlen befogadást. Hittől vezérelt tetteink őszinteségével és következetességével mutatjuk ki Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy hajlandók vagyunk tanulni és utasításokat kapni a Szentlélektől” (“Seek Learning by Faith,” Ensign, Sept. 2007, 64).

Adj lehetőséget a tanulóknak a tanok és tantételek alkalmazásával kapcsolatos élményeik megosztására és az ezekről való bizonyságtételre. A következő módon is buzdíthatod a tanulókat arra, hogy alkalmazzák életükben a szentírás-memoritereket:

• Célok kitűzése –Kérd fel a tanulókat, hogy a szentírás-memoriter kártyák alkalmazás részét használva tűzzenek ki konkrét célokat, melyeket követve még jobban tudnak a szentírás-memoriterekben található tantételek szerint élni. Írják fel céljaikat egy papírra, és ezt emlékeztetőként tartsák maguknál. Amikor helyénvalónak érzed, kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be a sikereikről.

A szentírásrészek memorizálása elmélyítheti a megértést, és fejlesztheti a tanuló evangéliumi tanítási képességét. Ha a tanulók memorizálják a szentírás egyes részeit, a Szentlélek szükség esetén konkrét kifejezéseket és fogalmakat tud az emlékezetükbe idézni (lásd János 14:26; T&Sz 11:21). A memorizálást ne felejtsd el a tanulók képességeihez igazítani!

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából e szavakkal buzdított a szentírások memorizálására:

„A szentírások memorizálása hatalmas erőt adhat. Amikor szentírást memorizálunk, új barátságot kovácsolunk. Olyan, mintha megismernénk valakit, aki segíthet a bajban, sugalmazást és vigaszt nyújthat, és rávehet minket szükséges változásokra” (A szentírások ereje. Liahóna, 2011. nov. 6.).

A következő tevékenységek mindegyike megismételhető több napon keresztül az óra elején vagy végén, hogy segítsen a tanulóknak hosszú távú sikert elérni a memorizálásban:

• Szavankénti száguldás –Add az osztálynak azt a feladatot, hogy tanulónként egy-egy szót mondva mondjanak fel egy szentírás-memoritert. Amikor például a Máté 5:14–16 memorizálásában segítesz a tanulóknak, az első tanuló azt mondja: Ti, a második tanuló azt: vagytok, a harmadik: a, és így tovább, míg a versek végéhez nem értek. Mérd le, mennyi idő alatt végez az osztály, és hagyd, hogy többször is megpróbáljanak elérni egy bizonyos kitűzött célt. A tevékenység ismétlésekor megváltoztathatod a tanulók sorrendjét, hogy mindig más szót kelljen mondaniuk.

• Kezdőbetűk –Írd fel a táblára egy bizonyos szentírás-memoriter szavainak kezdőbetűit. Mutass rá a kezdőbetűkre, miközben az osztály veled együtt felmondja a részt, szükség szerint használva a szentírásokat. Addig ismételjétek ezt a tevékenységet, amíg a tanulók elég magabiztosakká nem válnak ahhoz, hogy csak a kezdőbetűk segítségével fel tudják mondani azt a részt. Azt is megteheted, hogy minden ismétlés alkalmával letörölsz egy-egy betűt. Így egyre nagyobb lesz a kihívás, és a tanulók végül a kezdőbetűk segítsége nélkül is fel tudják mondani az adott részt.

• Szócsík-puzzle –Írd fel, vagy írasd fel a tanulókkal a szentírás-memoritert egy vonalas lapra. Vágd fel csíkokra a papírlapot, de a sorok maradjanak teljesek. Néhány csíkot vágj rövidebbre, hogy azokon csak néhány szó maradjon az adott részből. Keverd össze a papírcsíkokat, és add oda a tanulóknak párban vagy kis csoportokban. Add ki a tanulóknak feladatként, hogy a szentírásukat használva tegyék sorrendbe a papírcsíkokat. Gyakoroljanak addig, míg már nem is lesz szükségük a szentírásukra. Miután befejezték, kérd meg őket, hogy mondják fel a szentírásrészt. Az időt mérve meg is nézheted, hogy melyik csoport rakja leggyorsabban sorrendbe a papírcsíkokat. De az egész osztály idejét is mérheted, megnézve, hogy mennyi ideig tart, míg mindegyik csoport elkészíti a kirakóst (amikor az első csoportok végeznek, segítsenek a lassabb csoportoknak).