Könyvtár
1. lecke: Bevezetés az Újszövetségbe


1. lecke

Bevezetés az Újszövetségbe

Bevezetés

Az Újszövetség elsősorban Jézus Krisztus halandó életének, tanításainak és engesztelésének, egyháza megalapításának, valamint korai apostolai szolgálatának feljegyzése, amint továbbra is irányította őket mennybemenetele után. E lecke célja, hogy felkészítse és ösztönözze a tanulókat az Újszövetség tanulmányozására azáltal, hogy bemutatja nekik a Jézus Krisztus és az Ő ősi apostolai tanításaiban található két fő témát: a Szabadító ismétlődő hívását, hogy jöjjünk hozzá, valamint tanítványainak azon feladatát, hogy segítsenek másoknak is megtenni ezt.

Javaslatok a tanításhoz

Az Újszövetség segít nekünk Jézus Krisztushoz jönni

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Milyen nehéz terheket viselnek a fiatalok napjainkban?

Hozz az órára egy üres dobozt vagy hátizsákot, valamint néhány nehéz tárgyat (nagy köveket vagy könyveket). Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és fogja meg az üres dobozt, vagy vegye fel a hátizsákot. Az osztály válaszoljon a táblára írt kérdésre, míg valamelyikük felírja válaszaikat a táblára. Az egyes válaszok után mindig helyezz egy nehéz tárgyat a dobozba vagy hátizsákba, amíg meg nem telik.

  • Milyen érzés lenne, ha egész nap ezt a terhet kellene cipelnetek?

A tanulók magyarázzák el, hogy a táblán szereplő némelyik teher milyen kihívásokat vagy nehézségeket okozhat valakinek.

Mondd el, hogy az Újszövetség Jézus Krisztus halandó és feltámadását követő szolgálatáról tanít, s tartalmazza a tanításait, csodáit, engesztelő áldozatát, valamint a korai egyház tanítványai között tett látogatásait. Tanításaiban és másokkal való viselkedésében megnyilvánul az az ismétlődő igazság, mely segíthet nekünk a terheink hordozásában.

Mondd el, hogy a Máté 11-ben találunk egy példát erre a fő témára, amellyel a tanulók gyakran találkoznak majd az Újszövetség ez évi tanulmányozása során. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 11:28-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen felhívást intéz a Szabadító azokhoz, akik nehéz terheket cipelnek.

  • Szerintetek mit jelent az, hogy valaki megfáradt vagy megterheltetett?

  • Mit mondott a Szabadító, mit kell tennünk, hogy elnyerjük az Ő nyugalmát? (A tanulók szavaival írd fel a következő tantételt a táblára: Amikor Jézus Krisztushoz jövünk a terheinkkel, Ő nyugalmat ad nekünk.)

  • Szerintetek mit jelent Jézus Krisztushoz jönni?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent Krisztushoz jönni, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Máté 11:29–30-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen utasítást adott a Szabadító azoknak, akik Őhozzá szeretnének jönni.

  • E versek szerint mit kell tennünk ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjünk?

Rajzolj a táblára vagy mutass egy képet egy ökörnek való igáról.

Kép
wooden yoke

Mondd el, hogy az iga egy fagerenda, amely két ökör vagy más állat összekapcsolására szolgál, hogy együtt tudják húzni a terhet.

  • Mi az iga célja és előnye? (Bár az iga súlyos, vagyis terhet jelent, mégis lehetővé teszi, hogy a két állat összeadja erejét, így növelve a teljesítményüket.)

  • Szerintetek mit jelent magunkra venni a Szabadító igáját?

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg, hogyan vehetjük magunkra a Szabadító igáját, és milyen áldások származnak ebből.

Kép
Elder David A. Bednar

„Az iga egymás mellé helyezi az állatokat, hogy együtt tudjanak haladni a feladat elvégzése érdekében.

Figyeljétek meg, hogy az Úr egyedülálló módon mindannyiunkat így hív: »vegyétek föl magatokra az én igámat«. A szent szövetségek megkötése és betartása az Úr Jézus Krisztus igájába köt minket Őhozzá és Ővele. A Szabadító lényegében arra kér minket, hogy támaszkodjunk Őrá, húzzunk Vele együtt, noha még a legnagyobb erőfeszítéseink sem érnek fel az Övéivel. Amikor a halandóság utazása során az Úrba vetjük a bizalmunkat, és Vele együtt húzzuk a terhünket, akkor az Ő igája valóban gyönyörűséges, és a terhe könnyű.

Nem vagyunk és soha nem is kell egyedül lennünk. Mennyei segítséggel tudunk előretörekedni a mindennapos életünkben. A Szabadító engesztelése révén a sajátunkat meghaladó képességet és »erőt nyer[ünk] Általa…« (Lásd, követlek, Uram. Himnuszok, 140. sz.)” (Hogy könnyen el tudják viselni terheiket. Liahóna, 2014. máj. 88.).

  • Mi köt bennünket igaként a Szabadító Jézus Krisztushoz?

  • Bednar elder szerint milyen áldások származnak abból, ha magunkra vesszük a Szabadító igáját?

Mutass rá, hogy a Szabadító nyugalmat ígérő szavai a Máté 11:28–29-ben nem jelentik azt, hogy Ő mindig elveszi a gondjainkat vagy a kihívásainkat. A Szabadító gyakran azt a békét és erőt biztosítja számunkra, mely a megpróbáltatások legyőzéséhez vagy átvészeléséhez szükséges, így könnyítve meg terheinket. Ha hithűek vagyunk a halandóság kihívásai során, akkor a végső nyugalom, melyet elnyerünk, az Istennel való felmagasztosulás lesz (lásd T&Sz 84:23–24).

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan adott nekik a Szabadító nyugalmat, amikor Őhozzá jöttek. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg élményét az osztállyal. Te is megoszthatod a saját tapasztalatodat.

Kérd meg a tanulókat, hogy állítsanak fel konkrét célokat annak kapcsán, hogyan jöhetnek Jézus Krisztushoz az Újszövetség idei tanulmányozása során. Buzdítsd őket, hogy e célok közé vegyék be a napi szentírás-tanulmányozást, valamint az Újszövetség végigolvasását.

Jézus Krisztus tanítványai felelősséggel tartoznak az iránt, hogy másokat is segítsenek Őhozzá jönni

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra az életük során, amikor már alig várták, hogy mesélhessenek valakinek egy élményükről, vagy valamiről, amit láttak, olvastak vagy hallottak. Kérd meg néhányukat, hogy mondják el, mi volt az, amiről már alig várták, hogy mesélhessenek.

Mondd el, hogy az Újszövetségben számos olyan személy példája megtalálható, akiket megerősített, tanított vagy megáldott az Úr, ők pedig vágyat éreztek arra, hogy másoknak is beszéljenek Őróla. Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a János 1:37–43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett Keresztelő János két tanítványa, miután hallották bizonyságát Jézusról.

  • Mit tudott meg András Jézusról, miközben beszélt Vele?

  • Mit tett András, miután megtudta, hogy Jézus a Messiás?

  • Szerintetek miért volt olyan lelkes, hogy megossza ezt a hírt a testvérével, Simon Péterrel?

A János 1:44–45 összegzéseként mondd el a tanulóknak, hogy a Szabadító felkért egy Filep nevű embert, hogy legyen a tanítványa. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 1:46–47-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett Filep, miután megtudta, hogy Jézus a Messiás.

  • Mit mondott Filep Nátánaelnek a názáreti Jézusról?

  • Hogyan reagált Nátánael Filep bizonyságára, hogy Jézus a Messiás?

  • Milyen felhívást intézett Filep Nátánaelhez?

Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Amint Jézus Krisztushoz jövünk,

  • Ezen újszövetségi példák alapján milyen vágy él majd bennünk, amint Jézus Krisztushoz jövünk? (Miközben a tanulók válaszolnak, egészítsd ki a táblán szereplő kijelentést, hogy az a következő tantételt tükrözze: Amint Jézus Krisztushoz jövünk, nagyobb vágy él majd bennünk arra, hogy másokat is Őhozzá hívjunk.)

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt a tantételt, másold fel a kapcsolódó ábrát a táblára:

Kép
arrow diagram
  • Szerintetek miért ébred bennünk nagyobb vágy arra, hogy másokat is Krisztushoz hívjunk, amint mi magunk Őhozzá jövünk?

Mondd el, hogy Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből egy olyan hatalmas áldásról tanított, amelyet akkor nyerünk el, ha másokat is hívunk, hogy jöjjenek Jézus Krisztushoz. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést:

Kép
President Henry B. Eyring

„Amikor teljes szívedből meghívod az embereket, hogy jöjjenek Krisztushoz, megváltozik a szíved. […] Azáltal, hogy segítesz másoknak Őhozzá jönni, rájössz majd, hogy te magad is Hozzá jöttél” (Jöjjetek Krisztushoz! Liahóna, 2008. már. 52.).

  • Mi történhet az életünkben, amint másokat is Jézus Krisztushoz hívunk?

Adj egy nyilat a táblán szereplő rajzhoz, hogy a kapcsolódó ábrához hasonlóan nézzen ki:

Kép
two arrows diagram
  • Szerintetek miért segít nekünk mások Krisztushoz hívása abban, hogy mi magunk is közelebb kerüljünk Őhozzá?

  • Titeket ki hívott, hogy jöjjetek a Szabadítóhoz és az Ő evangéliumához? Milyen áldásokat kaptatok ennek eredményeképpen?

Buzdítsd a tanulókat, hogy imádságos lélekkel fontolják meg, kit tudnának hívni, hogy jöjjön Jézus Krisztushoz.

  • Mit tehetünk azért, hogy másokat Őhozzá hívjunk?

Mondd el, hogy a barátok és osztálytársak elhívása az ifjúsági hitoktatásra az egyik lehetősége annak, ahogyan a tanulók hívhatnak másokat, hogy jöjjenek és lássák meg, ki Jézus Krisztus, és hogyan áldhatja meg az Ő evangéliuma az életüket.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 1:48–51-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tapasztalt Nátánael, amikor találkozott a Szabadítóval (mondd el, hogy az „a kiben hamisság nincsen” kifejezés azt jelenti, hogy egyenes és őszinte valaki).

  • Mit mondott a Szabadító, ami arra indította Nátánaelt, hogy kijelentse: Jézus az Isten Fia?

  • Az 51. vers szerint mit ígért a Szabadító Nátánaelnek a hite miatt?

Mondd el, hogy Andráshoz, Péterhez, Filephez és másokhoz hasonlóan Nátánael is Jézus egyik apostola lett. Mivel az apostolok megszívlelték a felhívást, hogy jöjjenek Jézus Krisztushoz, számos „nagyobb” dolognak (51. vers) lettek tanúi, köztük Jézus Krisztus csodáinak és tanításainak, valamint az Ő feltámadásának és mennybemenetelének.

Zárásként tedd bizonyságodat arról, hogy amint a tanulók az idei évben az Újszövetséget tanulmányozzák, érezni fogják majd a Szabadító folyamatos hívását, hogy jöjjenek Őhozzá. Amikor az év során alkalmazzák a megismert tanokat és tantételeket, elnyerik majd az Ő segítségét a terheik viselésében, valamint az ősi apostolokhoz hasonlóan eltelnek a vággyal, hogy segítsenek másoknak is Őhozzá jönni.

Megjegyzések és háttér-információk

Máté 11:29–30. „Vegyétek föl magatokra az én igámat”

Howard W. Hunter elnök e szavakkal tanított azokról az áldásokról, amelyeket akkor kapunk, ha Krisztus igáját magunkra vesszük:

„A bibliai időkben az iga egy nagyszerű segédeszköz volt azok számára, akik a mezőn szántottak. Lehetővé tette, hogy egyetlen állat erejéhez egy második állat erejét is hozzátoldják és kapcsolják, megosztva és csökkentve ezáltal az eke vagy a szekér húzásának kemény munkáját. Azt a terhet, amelyet egyedül talán lehetetlen lett volna elviselni vagy hordozni, közös igába fogva ketten már méltányosan és kényelmesen hordozhatták. Az Ő igája nagy és lelkiismeretes erőfeszítést igényel, de azoknak, akik valóban megtértek, az iga könnyű, és a teher is azzá válik.

Miért fogadnánk egyedül az élet terheit – kérdi Krisztus –, illetve miért fogadnánk azokat úgy, hogy csak egy gyorsan megbicsakló, időleges támaszunk van? A nehéz terheket viselőnek Krisztus igája – az Isten oldalán állásból fakadó hatalom és békesség – az, ami támaszt, egyensúlyt és erőt fog biztosítani ahhoz, hogy szembenézzünk a kihívásainkkal és elviseljük a feladatainkat a halandóság[ban]” (Az egyház elnökeinek tanításai: Howard W. Hunter. 70.; lásd még “Come unto Me,” Ensign, Nov. 1990, 18).

János 1:40, 47. „Jőjjetek és lássátok meg”

Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogyan követhetjük a Szabadító példáját az evangélium másokkal való megosztásában:

„A Szabadító megtanította nekünk, hogyan osszuk meg az evangéliumot. Szeretem András történetét, aki azt kérdezte: »Mester, hol lakol?« [János 1:39]. Jézus válaszként megadhatta volna lakhelye pontos címét is. Ehelyett azonban ezt mondta Andrásnak és a vele lévőknek: »Jőjjetek és lássátok meg« [János 1:40]. Úgy képzelem, a Szabadító tulajdonképpen azt mondta: »Gyertek, és ne csak azt nézzétek meg, hol élek, hanem azt is, hogyan élek. Gyertek, és lássátok meg, ki is vagyok. Gyertek, és érezzétek a Lelket.« […]

Azok esetében, akik érdeklődést mutatnak, amikor beszélgetünk velük, a Szabadító példáját követve mi is hívhatjuk őket: »Gyertek el és lássátok meg!« Lesznek, akik elfogadják a meghívást, és olyanok is, akik nem. Mindannyian ismerünk valakit, akit azelőtt már sokszor hívtak, mielőtt elfogadta volna a meghívást, hogy jöjjön el és lássa meg mindezt. Gondoljunk azokra is, akik egyszer már itt voltak velünk, de mostanában már csak ritkán látjuk őket, és hívjuk őket vissza, hogy újra lássanak” (Ez egy csoda! Liahóna, 2013. máj. 79.).