Jézus megbocsát egy béna férfinak és meggyógyítja őt, majd elhívja Mátét, hogy kövesse Őt. Az írástudókat és a farizeusokat a sabbat napjáról tanítja. A Szabadító továbbra is sokakat meggyógyít, elküldi prédikálni apostolait, és int a Szentlélek elleni káromlással kapcsolatban.
Jézus megbocsát egy béna férfinak és meggyógyítja őt
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy az egyik szerettük egy különleges kezelést igénylő súlyos betegséggel küzd.
Kihez fordulnátok, hogy segítsen a szeretteteken? Miért?
Mit lennétek hajlandóak megtenni, ha csupán egyetlen orvos lenne, aki segíthetne, tőle azonban csak nagyon nehezen lehetne időpontot kapni?
A Márk 2:1–4 összegzéseként mondd el, hogy Galileában, Kapernaum falujában volt egy gutaütött (lásd 3. vers), vagyis egy férfi, aki lebénult. Négy másik férfi elvitte őt a házhoz, ahol Jézus tartózkodott. Amikor meglátták, hogy annyira tele van a ház, hogy nem tudnak bejutni, akkor megbontották a tető egy részét, és a lebénult férfit felülről eresztették a Szabadító elé.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 2:5-öt, az osztály pedig keresse meg, mit mondott Jézus a bénának. Mondják el, mit találtak.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Márk 2:6–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi történt ezután.
A 6–7. vers szerint hogyan reagáltak „némely írástudók” a Szabadító szavaira? (Feldühítette őket Jézus azon állítása, hogy megbocsáthatja a bűnöket.)
Mit kérdezett Jézus az írástudóktól?
Mit mutatott meg és tanított Jézus azzal, hogy meggyógyította ezt a férfit? (Miután a tanulók válaszoltak, segíts nekik felismerni a következő igazságot: Jézus Krisztusnak hatalmában áll, hogy lelkileg és fizikailag is meggyógyítson bennünket.)
Mutass rá, hogy amikor az írástudók látták, hogy a béna ember felkel az ágyáról és jár, megcáfolhatatlan bizonyítékot kaptak arról, hogy Jézus Krisztusnak hatalmában áll a betegek gyógyítása, és azt is hallották, amint tanúbizonyságot tesz arról, hogy képes megbocsátani a bűnöket. Nincs azonban semmilyen utalás sem arra, hogy ezek a férfiak később megkeresték volna Jézust, hogy bocsássa meg saját bűneiket.
(Megjegyzés: A Márk 2:1–12-ben feljegyzett eseményeket mélyebben majd a Lukács 5-ről szóló leckében tárgyaljuk.)
Jézus elhívja Mátét, hogy kövesse Őt, majd a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik
Oszd párokra az osztályt, és minden párnak adj egy papírt. Kérd meg a tanulókat, hogy beszéljék meg a társukkal a következő kérdést, és sorolják fel a válaszaikat a papírlapon.
Milyen okai lehetnek annak, hogy egyesek nem törekednek az Úr bűneikre vonatkozó bocsánatának elnyerésére?
Kérj meg néhány tanulót, hogy számoljanak be válaszaikról, melyek tartalmazhatják a következőket: egyesek lehet, hogy nem akarnak felhagyni a bűneikkel; lehetnek olyanok, akik a kevélység vagy a szégyenérzet miatt nem akarják elismerni vagy megvallani a bűneiket; mások talán abban reménykednek, hogy az Úr akkor is megbocsát nekik, ha nem bánják meg a bűneiket; egyesek pedig hihetik ugyan, hogy az Úrnak hatalmában áll megbocsátani, azonban kétségeik lehetnek afelől, hogy Ő az általuk elkövetett konkrét bűnöket is megbocsáthatja.
Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek olyan igazságokat a Márk 2:13–22-ben, amelyek arra ösztönözhetnek bennünket, hogy törekedjünk az Úr bocsánatára.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 2:13–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett a Szabadító, miután meggyógyította a béna férfit.
Mit tett a Szabadító, miután meggyógyította ezt az embert?
Hogyan reagált Lévi a Szabadító hívására?
Mondd el, hogy Lévit Máté néven is ismerték, és ő volt az a Máté, aki Máté evangéliumát írta. „A vámszedő helyen ül vala” kifejezés (14. vers) azt jelenti, hogy Máté vámszedő volt „Kapernaumban, valószínűleg Heródes Antipás szolgálatában” (Kalauz a szentírásokhoz: Máté). Számos zsidó gyűlölte a vámszedőket, és árulókként tekintettek rájuk, akik saját népüktől szednek pénzt a rómaiaknak.
A 15. vers szerint mit tett Máté a Szabadítóért és az Ő tanítványaiért?
Ki volt jelen még ezen a lakomán?
Mondd el, hogy a Szabadító halandó szolgálata során a közös étkezés sokkal többet jelentett annál, mint hogy együtt esznek és isznak. Azt jelezte, hogy az összes jelenlévő között baráti és békés kötelék van.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 2:16-ot, az osztály pedig keresse meg, hogyan reagáltak az írástudók és a farizeusok, amikor látták, hogy a Szabadító vámszedőkkel eszik.
Mit mondtak az írástudók és a farizeusok?
Szerintetek miért kritizálták Jézust amiatt, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel evett?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 2:17-et, az osztály pedig keresse meg, hogyan válaszolt a Szabadító az írástudók és a farizeusok bírálatára.
Milyen szóval jellemezte magát a Szabadító? (Mutass rá, hogy az orvos szóval a Szabadító ismét megerősítette, hogy hatalmában áll a lelki és a testi gyógyítás.)
Hogyan segíthetett a Szabadító válasza az írástudóknak és a farizeusoknak megérteni, miért vállalt közösséget a vámszedőkkel és a bűnösökkel?
Mit tanulhatunk a 17. versből arról, miként reagál az Úr a bűneinkre? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő igazságot a táblára: A Szabadító segíteni kíván nekünk, hogy megbánjuk a bűneinket és meggyógyuljunk.)
Miért fontos hinni abban, hogy Jézus segíteni szeretne nekünk, hogy megbánjuk a bűneinket és meggyógyuljunk?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Craig A. Cardon eldertől a Hetvenektől:
Kép
Craig A. Cardon elder
„Az Úr szeret minket, és szeretné, ha megértenénk, mennyire meg akar bocsátani. […]
[M]indannyian – azok is, akik valamilyen függőségtől, például valamilyen szenvedélybetegségtől vagy a pornográfiától és hasonlóktól igyekeznek szabadulni – biztosak lehetünk abban, hogy az Úr elismeri igazlelkű erőfeszítéseinket, és szeretettel meg fog bocsátani, ha teljes a bűnbánatunk” (A Szabadító meg akar bocsátani.Liahóna, 2013. máj. 16.).
Honnan tudhatjuk, hogy az Úr segíteni szeretne nekünk a bűnbánatban és az Ő bocsánatának elnyerésében?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, vajon olyanok-e, mint a vámszedők és a bűnösök (akik elismerték, hogy szükségük van a Szabadítóra, és Őhozzá jöttek), vagy olyanok, mint az írástudók és a farizeusok (akik nem jöttek a Szabadítóhoz, hogy az Ő bocsánatára és gyógyító hatalmára törekedjenek).
Tegyél bizonyságot a Szabadító azon hatalmáról és vágyáról, hogy meggyógyítson bennünket, és buzdítsd a tanulókat, hogy a szükség szerint tartott bűnbánat révén törekedjenek az Ő bocsánatára.
A Márk 2:18–22 összegzéseként mondd el, hogy Jézus arról tanított, hogy tanítványai miért nem böjtölnek, amíg Ő velük van. Arról is szólt, miért olyan nehéz egyeseknek elfogadni az Ő evangéliumát. (Megjegyzés: Ezeket a tanításokat nagyobb mélységben tárgyaljuk majd a Lukács 5-nél.)
Kérdezd meg a tanulókat, hogy előfordult-e már velük, hogy úgy döntöttek, nem vesznek részt valamilyen tevékenységben a sabbat megszentelése érdekében. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg az élményeiket.
Írd fel a következő kérdést a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el rajta, miközben folytatják a Márk 2–3 tanulmányozását: Honnan tudjátok, hogy egy adott tevékenység helyénvaló-e a sabbaton?
Oszd ketté az osztályt, majd kérd meg az osztály egyik felét, hogy olvassák el magukban a Márk 2:23–28-at. (Elmondhatod a tanulóknak hogy a Joseph Smith fordítás tisztázza a 27–28. vers jelentését, mert kijelenti, hogy a sabbat a pihenés napjaként adatott az embernek, és azért, hogy az ember dicsőítse Istent, nem pedig azért, hogy ne egyen; mert az embernek Fia adta a sabbatnapot, annak okáért az embernek Fia a sabbat Ura is.) Az osztály másik fele olvassa el magában a Márk 3:1–6-ot. Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg, mit tett a Szabadító és tanítványai, amiről a farizeusok úgy vélték, hogy az a sabbat megszentelésére vonatkozó parancsolat megszegése.
Elegendő idő után tedd fel a következő kérdéseket:
Miről vélték úgy a farizeusok, hogy törvényellenes volt a Szabadító és tanítványai részéről a sabbat napján? (Kalásztépés és gyógyítás.)
Miért tartották a farizeusok Isten parancsolatai megszegésének a kalásztépést vagy a gyógyítást a sabbaton?
Szükség esetén emlékeztesd a tanulókat, hogy a zsidó tanítók saját szabályokat és értelmezést rendeltek Mózes törvényéhez, melyet a szóbeli törvénynek vagy hagyománynak hívtak. Ezen hozzáadott törvényeknek az volt a célja, hogy meggátolják Isten törvényének megszegését, azonban azt is akadályozták, hogy egyesek megértsék bizonyos parancsolatok valódi célját, köztük a sabbat megszentelésének célját is.
Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Úgy szentelhetjük meg a sabbat napját, ha…
Hogyan egészítenétek ki ezt a parancsolatot a Szabadítónak a Márk 2–3-ban található tanításai alapján? (Miután a tanulók válaszoltak, egészítsd ki a táblán szereplő kijelentést, hogy az a következő igazságot tükrözze: Úgy szentelhetjük meg a sabbat napját, ha Istent dicsőítjük és jó cselekedeteket viszünk véghez.)
Hogyan dicsőíthetjük Istent az Ő szent napján?
Milyen példákat tudtok mondani arra, hogy jó cselekedeteket viszünk véghez a sabbaton?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan dönthetik el, mely tevékenységek helyénvalóak a sabbaton, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President James E. Faust
„Hol húzódik a határvonal a sabbaton elfogadott és nem elfogadott tevékenységek között? Az irányelvek keretein belül nekünk magunknak kell megválaszolnunk ezt a kérdést. Ezen irányelvek megtalálhatóak a szentírásokban és a modern kori próféták szavaiban, de a szívünkbe is be kell vésni azokat, illetve a lelkiismeretünknek kell irányítani őket. […] Elég valószínűtlen, hogy a sabbatnapi hódolat bármilyen komoly megszegésére sor kerülhet, ha alázattal az Úr elé járulunk, és neki ajánljuk teljes szívünket, lelkünket és elménket. (Lásd Máté 22:37.)
Hogy mi érdemleges és mi nem az a sabbat napján, ezt nekünk magunknak kell megítélni azáltal, hogy igyekszünk tisztességesnek lenni az Úrral szemben. A sabbaton meg kell tennünk, amit meg kell tennünk, azt pedig a hódolat lelkével kell tennünk, majd pedig minden más tevékenységünket korlátoznunk kell” (“The Lord’s Day,” Ensign, Nov. 1991, 35).
Milyen áldásokban részesültetek már, amikor igyekeztetek Istennek hódolni és jó cselekedeteket véghezvinni a sabbaton?
Buzdítsd a tanulókat, hogy gondoljanak ki egy módot arra, ahogyan megszentelhetik a sabbatot, és írják le célként ennek megvalósítását a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.
Jézus sokakat meggyógyít, elküldi prédikálni apostolait, és figyelmeztet másokat az istenkáromlásra
A Márk 3:7–35 összegzéseként mondd el, hogy Jézus a Galileai-tengerhez ment, ahol sokakat meggyógyított a követői közül, beleértve olyanokat is, akikben tisztátalan lelkek voltak. A tizenkét apostol kiválasztását követően Jézus elrendelte és elküldte őket, hogy prédikáljanak, gyógyítsanak és ördögöket űzzenek ki. Ezt követően figyelmeztette az írástudókat a Szentlélek elleni káromlásra, és azt tanította, hogy az Ő családját azok alkotják, akik Mennyei Atyánk akaratát cselekszik.
(Megjegyzés: A Márk 3:7–35-ben feljegyzett események egy részét mélyebben tárgyaltuk a Máté 12:22–35-ről szóló leckében.)
Zárásként tanúbizonyságot tehetsz a leckében megfogalmazott igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Márk 2:7. Jézus lelkileg és fizikailag is meggyógyította a béna embert
Bruce R. McConkie elder azt tanította, hogy Jézus a béna ember meggyógyítása során tagadhatatlan bizonyítékát adta annak, hogy Ő a Messiás:
„Urunk életének ezen eseménye látható és cáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy Ő a Messiás; és ezt így ismerték fel azok is, akik között szolgált. Gyakran tett szóbeli tanúbizonyságot arról, hogy Isten az Ő Atyja, és ezt a személyes tanúságot páratlan prédikáló és gyógyító szolgálatával támasztotta alá. Most pedig az volt a célja, hogy kijelentse: olyat tett, amire Istent leszámítva senki sem volt képes; valamint hogy bebizonyítsa, hogy Atyja hatalmának további megnyilvánulása révén tette ezt.
Jézus és a jelenlévő törvénytudók is tudták, hogy Istenen kívül senki sem bocsáthatja meg a bűnöket. Ennek megfelelően közvetlen és drámai tanúságaként annak, hogy Isten hatalma Őbenne lakozott, Jézus megragadta (talán kereste is) ezt a helyénvaló alkalmat arra, hogy megbocsássa a bűnöket. Amikor aztán az írástudók – akik tudták (helyesen), hogy a bűnbocsánat hatalmának hamis feltételezése istenkáromlás volt – kérdőre vonták, Jézus olyat tett, amire egyetlen csaló se lett volna képes: isteni hatalmát azzal bizonyította, hogy meggyógyította a bűnbocsánatot nyert férfit. Kérdésére, miszerint »ahhoz kell-e nagyobb hatalom, hogy megbocsássuk a bűnöket, vagy ahhoz, hogy a betegek felkeljenek és járjanak?«, csupán egyetlen válasz létezett! E két dolog egy; aki képes megtenni az egyiket, megteheti a másikat is” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:177–78).
Mark E. Peterson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit közvetít Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus felé a sabbat megtartása:
„A sabbat megtartása vagy nem megtartása csalhatatlan mércéje annak, hogy milyen a hozzáállásunk az Úrhoz magához, valamint az Ő szenvedéséhez a Gecsemánéban, az Ő halálához a kereszten, valamint a halálból való feltámadásához” (“The Sabbath Day,” Ensign, May 1975, 49).
Márk 3:4. „Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni?”
Spencer W. Kimball elnök segített tisztábban látni, mit is jelent „jót tenni” a sabbat napján:
„A sabbat szent nap, amelyen érdemes és szent dolgokat kell tenni. A munkától és a szórakozástól való tartózkodás fontos, de nem elegendő. A sabbat építő gondolatokat és cselekedeteket kíván, ha pedig valaki csupán semmittevőn lézeng a sabbaton, az megszegi azt” (“The Sabbath—a Delight,” Ensign, Jan. 1978, 4).
Russell M. Nelson elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanácsolta a sabbat megtartásával kapcsolatosan:
„Amikor még sokkal fiatalabb voltam, azt tanulmányoztam, mit soroltak fel mások, mit tegyünk és mit ne tegyünk a sabbaton. Később azonban a szentírásokból megtanultam, hogy a sabbat napját illető viselkedésem és hozzáállásom egy jel köztem és Mennyei Atyám között [lásd 2 Mózes 31:13; Ezékiel 20:12, 20]. Ezt megértve már nem volt szükségem engedélyezett és tiltott tevékenységek listájára. Amikor el kellett döntenem, vajon egy tevékenység megfelel-e a sabbat napjának, egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést: »Milyen jelet küldök ezzel Istennek?« Ez a kérdés kristálytisztává tette a sabbat napjával kapcsolatos választási lehetőségeimet. […]
Milyen jelet fogtok küldeni az Úrnak, mely kifejezésre juttatja, hogy szeretitek?” (A sabbat gyönyörűség. Liahóna, 2015. máj. 130.).