Könyvtár
94. lecke: Apostolok cselekedetei 17


94. lecke

Apostolok cselekedetei 17

Bevezetés

Miután Pál és Silás elhagyja Filippit, Thessalonikában és Béreában tanítják az evangéliumot. A hitetlenek részéről ezekben a városokban megnyilvánuló üldöztetés miatt Pál Athénba kényszerül menekülni, ahol a Mars-dombon Isten valódi természetéről tanítja az embereket.

Javaslatok a tanításhoz

Apostolok cselekedetei 17:1–15

Néhányan a thessalonikabeli zsidók közül megpróbálják megakadályozni, hogy Pál az evangéliumot prédikálja

Kérd meg a tanulókat, hogy néhányan fejtsék ki, milyen tanácsot adnának a következő helyzetekben lévő embereknek:

  1. Egy fiatal férfi, aki az egyház tagja, hallja a Tizenkét Apostol Kvórumának egyik tagját a házasság és a család fontosságáról beszélni Mennyei Atyánk tervében. A fiatalember néhány barátja kifejezésre juttatja, hogy nem ért egyet az apostol tanításaival. A fiatal férfi szeretné saját maga is megtudni, hogy az apostol tanításai igazak-e.

  2. Egy fiatal nő megkérdőjelezi a sabbat megszentelésének jelentőségét. A legtöbb barátja vásárlással és alvással tölti a vasárnapot, és nem foglalkoznak azzal, hogy az egyházba menjenek. Édesanyja elmondja neki, milyen áldások származnak abból, ha vasárnap megtiszteli az Urat, a fiatal nő azonban még mindig nehezen hiszi el, hogy a sabbat megszentelése fontos.

Kérd meg a tanulókat, hogy az Apostolok cselekedetei 17 tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek segítenek majd nekik saját maguk számára is megtudni, hogy az Úr szolgáitól kapott üzenetek igazak.

Mondd el, hogy Pál és Silás Thessalonikába utaztak, ahol a zsidók zsinagógájában tanítottak. (A tanulók megkereshetik Thessalonikát a 13. számú bibliai térképen, melynek címe: Pál apostol misszionáriusi utazásai.) Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 17:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit használt Pál a zsidók tanításához.

  • Mit használt Pál a zsidók tanításához?

Elmagyarázhatod, hogy a vetekedék kifejezés (2. vers) arra utal, hogy Pál evangéliumi témájú beszélgetéseket folytatott velük. Pál szentírásbeli részek felhasználásával jelentette ki és mutatta meg, hogy Jézus a Krisztus.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 17:4–5-öt, az osztály pedig figyelje meg, hogyan reagáltak a thessalonikabeliek Pál tanításaira.

  • Miben különbözött az emberek reakciója Pál tanításaira?

Az Apostolok cselekedetei 17:6–9 összegzéseként mondd el, hogy egy hitetlenekből álló csőcselék próbált Pál és Silás nyomára akadni. Amikor nem találták őket, akkor Thessalonika kormányzójához fordultak azt állítva, hogy Pál tanításai a császár hatalmát veszélyeztetik.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 17:10–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hová menekült Pál és Silás. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.

  • A 12. vers szerint hogyan reagáltak a béreai zsidók Pál tanításaira?

Másold fel a táblára a következő hiányos egyenletet:

__________________________ + _____________________________ = hit

  • A 11. vers szerint mit tettek az emberek először, ami oda vezetett, hogy hittek Pál tanításaiban? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő kijelentést a táblára, az egyenlet első részeként: Teljes készséggel befogadták Pál szavait.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent „az ígét teljes készséggel” befogadni, hozz egy labdát az órára, és kérj meg két tanulót, hogy jöjjenek ki előre. Az egyikük készüljön fel arra, hogy elkapja a labdát, a másik tanuló pedig dobja azt oda neki. Ezután kérdezd meg az osztályt, hogy miből tudták, hogy az első tanuló készen állt a labda elkapására.

Ezután kérd meg az első tanulót, hogy mutassa meg, milyen az, amikor nem áll készen a labda fogadására, és maradjon is ilyen helyzetben, amikor a másik tanuló megint odadobja a labdát. Kérd meg a másik tanulót, hogy dobja újra a labdát (óvatosan, nehogy sérülést okozzon), majd kérdezd meg az osztályt, hogy miből tudták, hogy az első tanuló nem állt készen a labda elkapására. A két tanuló menjen vissza a helyére.

Kérd meg az osztályt, mutassák meg, hogyan nézhet ki, amikor valaki kész befogadni Isten szolgáinak a szavait, majd mutassák meg, hogyan nézhet ki, amikor valaki nem kész befogadni Isten szolgáinak a szavait. (Például a tanulók becsukhatják a szentírásukat, beszélgethetnek a szomszédjukkal vagy lefoglalhatják magukat az elektronikus eszközeikkel.)

  • A külső megjelenésén kívül mi mehet végbe annak az embernek a szívében és elméjében, aki kész az evangélium üzenetének befogadására?

Irányítsd a tanulók figyelmét az egyenlet másik üres tagjára.

  • A 11. vers szerint mit tettek még az emberek, ami oda vezetett, hogy hittek Pál tanításaiban? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő kijelentést a táblára, az egyenlet második részeként: Naponta kutatták a szentírásokat, hogy megértsék Pál szavait.)

  • Milyen tantételt ismerhetünk meg az Apostolok cselekedetei 17:10–12-ből, amely megerősítheti a hitünket Isten szolgáinak szavaiban? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ha teljes készséggel fogadjuk Isten szolgáinak szavait, és naponta kutatjuk a szentírásokat, akkor a szavaikba vetett hitünk megerősödik.)

Nézzétek át a lecke elején szereplő helyzeteket.

  • Hogyan segíthet ez a tantétel az e helyzetekben szereplő embereknek?

  • Hogyan befolyásolhatja a napi szentírás-tanulmányozás azon képességünket, hogy elhiggyük az igazságot?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el olyan alkalmakon, amikor tanúi voltak e tantétel igaz voltának. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg az élményeiket.

Buzdítsd a tanulókat, hogy készségesen fogadják a próféták, a vezetőik, a tanítóik és a szüleik szavait, valamint hogy olvassák naponta a szentírásokat.

Az Apostolok cselekedetei 17:13–15 összegzéseként mondd el, hogy amikor a zsidók Thessalonikában hallották, hogy Pál Béreában prédikál, odamentek, hogy felhergeljék a béreaiakat. Pálnak így ismét menekülnie kellett, ezért Athénba utazott.

Apostolok cselekedetei 17:16–34

Pál a Mars-dombon prédikál

Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak a 29. számú bibliai fényképhez Athén címmel a szentírásuk függelékében. Mutass rá arra, hogy ez a fénykép a hamis istenek hódolatára szolgáló számos egykori athéni templom egyikét ábrázolja. E templomok belsejében a görögök isteneinek ember alkotta szobrai álltak, kívül pedig oltárokat helyeztek el, amelyeken áldozatokat mutattak be a hamis isteneknek.

Az Apostolok cselekedetei 17:16–21 összegzéseként mondd el, hogy Pált mélyen aggasztotta az athéniek bálványimádása, így tanított az ottani zsinagógákban és piacokon is. Ezt követően a filozófusok megkérték Pált, hogy fejtse ki az „új tudomány[át]” (19. vers) a bírói tanács előtt, amely a Mars-dombon ülésezett.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 17:22–23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit vett észre Pál az egyik athéni oltáron.

  • Mit látott Pál az egyik athéni oltáron?

Mondd el, hogy a 22. vers feljegyzi, hogy Pál megdicsérte az athénieket, mondván, hogy „nagyon istenfélőknek” látta őket (Apostolok cselekedetei 17:22). Az „Ismeretlen Istennek” (23. vers) ajánlott oltárral az athéniek igyekeztek a kedvére tenni egy olyan istennek is, aki nem ismerhető meg, vagy akit ők nem ismertek név szerint. Szemmel láthatóan nem szerettek volna megsérteni vagy figyelmen kívül hagyni egyetlen istent sem.

Mutass rá az Apostolok cselekedetei 17:23 utolsó mondatára, majd kérdezd meg:

  • Miért utalt Pál erre az ismeretlen istennek szánt oltárra? (Ennek segítségével mutatta be az igaz Istent, Mennyei Atyánkat, azt az Istent, akit ők nem ismertek.)

Oszd a tanulókat kis csoportokra vagy párokra. Kérj meg minden csoportot, hogy keressenek az Apostolok cselekedetei 17:24–31-ben annyi igazságot, amennyit csak tudnak arról az Istenről, aki ismeretlen volt az athéni nép számára. Miközben tanulmányozzák e szakaszt, írd fel egyesével a versszámokat a táblára (24-től 31-ig). Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjenek a táblához, és írjanak fel egy igazságot a mellé a szám mellé, amelyik versben azt megtalálták. (Hogy segíts a tanulóknak rátalálni egy igazságra az Apostolok cselekedetei 17:27-ben, mondd el nekik, hogy e vers Joseph Smith fordítása így szól: „Hogy keressék az Urat, ha hajlandóak megtalálni őt, mert ő nincs messze egyikőnktől sem”.)

Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket az igazságokat a szentírásukban. A táblára írt igazságok között lehetnek a következők:

  • 24. vers: Isten teremtette a világot.

  • 25. vers: Isten ad életet mindennek.

  • 26. vers: Isten kormányoz minden életet.

  • 27. vers: Ha hajlandóak vagyunk Istent keresni, akkor ráébredünk, hogy Ő nincs messze tőlünk.

  • 28. vers: Isten leszármazottai vagyunk.

  • 29. vers: Isten képmására teremtettünk.

  • 30. vers: Isten mindenkinek azt parancsolja, hogy tartson bűnbánatot.

  • 31. vers: Isten megítél majd bennünket; Isten minden embert feltámaszt a halálból.

Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak egyet a táblán szereplő igazságok közül, amely komoly jelentőséggel bír számukra. Kérd meg néhányukat, hogy mondják el, melyik igazságot választották, és miért bír az jelentőséggel számukra.

Mutass rá a következő tanra: „Isten leszármazottai vagyunk.”

  • Mit jelent az, hogy Isten leszármazottai vagyunk? (Mennyei Atyánk lélekgyermekei vagyunk.)

  • Miért fontos megérteni ezt a tant? (Segíthet felismernünk végtelen értékünket Mennyei Atyánk szemében, valamint azon lehetőségünket, hogy olyanná váljunk, mint Ő.)

  • Milyen gondok vagy zavar származhat abból, ha valaki nem érti meg ezt a tant?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg, miért kell emlékeznünk arra, hogy mindenekelőtt Isten gyermekeiként tekintsünk magunkra.

Kép
Elder Dallin H. Oaks

„Legyetek óvatosak, amikor saját magatokat jellemzitek! Nem minősíthetitek vagy jellemezhetitek ugyanis magatokat valamilyen időleges tulajdonsággal! Az egyetlen és legfontosabb tulajdonság, amelynek meg kell határoznia bennünket, az az, hogy Isten fiai és leányai vagyunk. Ez a tény minden egyéb jellemzőn túlmutat, beleértve a fajt, a foglalkozást, a fizikai tulajdonságokat, a kitüntetéseket, sőt még a vallási hovatartozást is” (“How to Define Yourself,” New Era, June 2013, 48).

  • Miért fontos emlékeznünk arra, hogy elsősorban és mindenekelőtt Isten gyermekei vagyunk?

Utalj vissza arra a tantételre, mely szerint „ha hajlandóak vagyunk Istent keresni, akkor ráébredünk, hogy Ő nincs messze tőlünk”.

  • Hogyan törekedhetünk arra, hogy megismerjük Istent és közelebb kerüljünk Őhozzá?

  • Ha megértjük az Istenhez fűződő kapcsolatunkat, az milyen hatással lehet azon vágyunkra, hogy Őt keressük?

  • Milyen alkalommal éreztétek már Mennyei Atyát közel magatokhoz?

Az Apostolok cselekedetei 17:32–34 összegzéseként mondd el, hogy az athéniek vegyes érzelmekkel viseltettek, amikor Pál említést tett „a halottak feltámadásáról” (32. vers). Néhányan kigúnyolták Pált, mások szerettek volna többet hallani, míg megint mások hittek neki.

Bizonyságot tehetsz arról, hogy a tanulók képesek megismerni és megérteni Istent, annak ellenére, hogy Ő sokak számára ismeretlen. Kérd meg a tanulókat, hogy írják fel egy lapra vagy kártyára, hogy A megismerhető Istennek, és sorolják fel néhány módját annak, ahogyan az Istennel való kapcsolatuk fejlesztésére törekedhetnek. Buzdítsd őket, hogy tegyék ki ezt a papírt valahová, ahol emlékeztetheti őket a céljaikra.

Megjegyzések és háttér-információk

Apostolok cselekedetei 17:18. Epikureusok és sztoikusok

„Athénban Pál találkozott az epikuroszi és a sztoikus filozófia híveivel is (lásd Apostolok cselekedetei 17:18). Az epikureizmus Epikurosz görög filozófusról kapta nevét (Kr. e. 341–270). Filozófiája szerint a világ véletlenül keletkezett, és cél vagy terv nélkül való. Az epikureusok úgy vélték, hogy az istenek – ha léteznek is – nem ártják bele magukat az emberek életébe, a boldogság pedig a gondok és a fájdalom hiányában, valamint a mértékletes élvezetekben rejlik.

A sztoicizmus egy Zénón nevű férfi tanításaival kezdődött (Kr. e. 333–264), és úgy tartotta, hogy mindent az isteni értelem teremtett, rendezett össze és lendített mozgásba. A sztoikusok úgy hitték, hogy az ember felruháztatott az értelem szikrájával, és harmóniára kell törekednie a dolgok isteni rendjével, le kell győznie szenvedélyeit, valamint erkölcsös és tisztességes életet kell élnie” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 315–316.; lásd még Bible Dictionary, “Epicureans,” “Stoics”).

Apostolok cselekedetei 17:11. „Bevevék az ígét teljes készséggel”

Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből ezt mondta:

„Minél inkább Isten felé fordítjuk a szívünket és az elménket, annál több mennyei fény szivárog be a lelkünkbe. És minden alkalommal, amikor készségesen és őszintén keressük ezt a fényt, arról tanúskodunk Istennek, hogy készen állunk a további világosság befogadására. Fokozatosan mindaz, ami azelőtt homályosnak, sötétnek és távolinak tűnt, világossá, ragyogóvá és közelivé válik számunkra” (Bizonyságot kapni a világosságról és az igazságról. Liahóna, 2014. nov. 22.).