Bevezetés Péter második közönséges leveléhez

Joseph Smith próféta megjegyezte: „Az összes apostol közül Péter használta a legfennköltebb nyelvezetet” (in History of the Church, 5:392). A fennkölt azt jelenti, hogy magasztos gondolatban, kiemelkedő értékű és bámulatra méltó.

Jézus Krisztus színeváltozásának szemtanújaként (lásd 2 Péter 1:16–18) Péter arra buzdítja olvasóit, hogy gyarapodjanak a Jézus Krisztusról való tudásukban, és igyekezzenek isteni tulajdonságokra szert tenni, hogy az „isteni természet” (lásd 2 Péter 1:4–8) részesei lehessenek. Biztosítja őket, hogy ez a lelki növekedés segít majd nekik „az elhívatás[ukat] és kiválasztatás[ukat] erőssé tenni” (2 Péter 1:10). „Péter ismételten megerősíti, hogy az Úr eljön majd a mennyből a földre hatalmas dicsőségben és ítélettel” (Bible Dictionary, “Peter, Epistles of”). Péter második levelének tanulmányozása által a tanulók nagyobb hitet alakíthatnak ki Jézus Krisztusban, valamint olyan tanításban és sugalmazásban részesülhetnek, amely segítheti őket, hogy Hozzá hasonlóbbakká váljanak.

Péter második levelének szerzője Simon Péter, Jézus Krisztus fő apostola (lásd 2 Péter 1:1).

Nem tudjuk pontosan, mikor és hol íródott ez a levél. Közkeletű az a vélekedés, hogy Péter Rómában írta ezt a levelet, az 1 Péterként ismert levél után, amely valószínűleg Kr. u. 64 körül keletkezett (lásd Bible Dictionary, “Peter, Epistles of”).

Péter kijelentette, hogy azoknak ír, „a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek” (2 Péter 1:1). Ez jelezheti, hogy Péter közönségét ugyanazon nemzsidó keresztények alkották, akik az első levelét is kapták (lásd 2 Péter 3:1). A 2 Péter 1:12–15 tartalma azt mutatja, hogy Péter búcsúlevélnek szánta ezt az üzenetet az olvasói számára.

Péter első levelével ellentétben – mely a külső üldöztetéssel segített megbirkózni a szenteknek – e második levél az egyház jövőjét veszélyeztető belső hitehagyással foglalkozik. A hamis próféták és tanítók „veszedelmes eretnekségeket [hamis tanításokat]” terjesztettek, és még „az Urat, a ki megváltotta őket” is megtagadják (2 Péter 2:1). Péter azért írta a levelet, hogy bátorítsa a szenteket az Úrról való tudásuk növelésére, valamint elhívásuk és kiválasztásuk erőssé tételére (vö. 2 Péter 1:10).

„A második levél nyilvánvalóan ugyanazon gyülekezeteknek szólt, akiknek az első ([2 Péter] 3:1). A halál felé közeledve készült ([2 Péter] 1:14)” (Bible Dictionary, “Peter, Epistles of”). Péter legerőteljesebb szavait és végső bizonyságát tartalmazza.

A 2 Péter uralkodó témája az, milyen fontos, hogy tudást szerezzünk Jézus Krisztusról. Péter azt ígéri olvasóinak, hogy ha isteni tulajdonságokra törekednek, és isteni természetet fejlesztenek ki, akkor nem lesznek „gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve” (2 Péter 1:8), illetve megerősítik elhívásukat és kiválasztásukat (vö. 2 Péter 1:10).

Péter összevetette Jézus Krisztus igaz ismeretét a hitehagyottak által terjesztett hamis tudással és tanításokkal (lásd 2 Péter 2). Levelének zárásaként Péter végső felhívást intézett a szentekhez, hogy „növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (2 Péter 3:18).

2 Péter 1 Péter kifejti, hogy Jézus Krisztus ígéretei lehetővé teszik a szenteknek, hogy az „isteni természet részeseivé” (2 Péter 1:4) lehessenek. Buzdítja őket, hogy erősítsék meg elhívásukat és kiválasztásukat (vö. 2 Péter 1:10). Felidézi a színeváltozás hegyén átélteket, amikor tanúja volt a megdicsőült Krisztusnak, és hallotta az Atya hangját. Péter azt mondja, hogy rendelkezik a prófétálás biztosabb szavával (vö. 2 Péter 1:19).

2 Péter 2 Péter figyelmezteti az egyháztagokat a hamis prófétákra és tanítókra, akik közéjük jönnek, és igyekeznek félrevezetni a szenteket. A gonosz tanítók tagadják majd az Urat, és gonoszul szólnak az igazság útjáról (vö. 2 Péter 2:2). Azt tanítja, hogy jobb, ha nem fogadja el valaki az evangéliumot, mint ha szövetségeket köt, melyeket aztán nem tart be.

2 Péter 3 Péter megerősíti a bizonyosságot, hogy Krisztus eljön majd a saját idejében, megtisztítja a földet tűzzel, elpusztítja a gonoszokat, és megszabadítja a szorgalmasakat és a hithűeket. Arra biztatja a szenteket, hogy „növekedje[nek] a kegyelemben és [Jézus Krisztus] ismeretében” (2 Péter 3:18).