Péter arra buzdítja a szenteket, hogy igyekezzenek Jézus Krisztushoz hasonlóvá válni. Biztosítja őket, hogy ez a lelki növekedés segíthet nekik „az elhívatás[ukat] és kiválasztatás[ukat] erőssé tenni” (2 Péter 1:10). Péter beszámol élményéről a színeváltozás hegyén, és hangsúlyozza, hogy a szentírásokat Isten sugalmazza.
Péter arról tanít, hogyan részesülhetünk Jézus Krisztus isteni természetében
Az óra előtt írd fel a táblára a következő idézetet (melynek forrása: “The Will Within,” Ensign, May 1987, 68):
„Az a feladatunk, hogy a tőlünk telhető legjobbak legyünk” (Thomas S. Monson elnök).
A tanulók alkossanak párokat. Kérd meg őket, hogy olvassák el a táblán szereplő idézetet, és beszéljék meg a társukkal a következő kérdéseket:
Szerintetek mit értett Monson elnök a „tőlünk telhető legjobbak legyünk” kifejezés alatt?
Szerintetek miért fontos a tőlünk telhető legjobbnak lennünk?
Mi gátol meg bennünket abban, hogy a lehető legjobbak lehessünk?
Kérd meg a tanulókat, hogy a 2 Péter 1 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely segíthet nekik megtudni, hogyan lehetnek a tőlük telhető legjobbak.
A 2 Péter 1:1–2 összegzéseként mondd el, hogy Péter azoknak az egyháztagoknak írt, akik már szert tettek a Jézus Krisztusba vetett hitre.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Péter 1:3–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított Péter, hogy segítsen a szenteknek igaznak maradni a Szabadítóról való bizonyságukhoz.
E versek szerint mit tanított Péter a szenteknek?
Mit jelent az „isteni természet részeseivé” lenni (4. vers)?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Péter 1:5–7-et, és keressék meg, hogy Jézus Krisztus mely tulajdonságainak kifejlesztésére kérte fel Péter a szenteket. Kérd meg őket, hogy írják fel a táblára a talált tulajdonságokat. Felkérheted a tanulókat, hogy egy értelmező szótárban keressék meg azokat a kifejezéseket, amelyeket jobban meg szeretnének érteni.
Kérd meg őket, hogy gondoljanak olyan példákra, amikor a Szabadító ezen isteni tulajdonságok egyikét mutatta. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az osztállyal.
(Írd fel a táblára a következő igazságot:Amikor isteni tulajdonságokat fejlesztünk ki magunkban, akkor…
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Péter 1:8–9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy áldást, amelyet elnyerhetünk, amikor kifejlesztjük a Szabadító isteni tulajdonságait.
Milyen áldást nyerhetünk el, amikor isteni tulajdonságokat fejlesztünk ki? (Miután a tanulók válaszoltak, egészítsd ki a táblán lévő kijelentést a következőképpen: Amikor isteni tulajdonságokat fejlesztünk ki magunkban, akkor megismerhetjük Jézus Krisztust.)
Szerintetek miért segít az isteni tulajdonságok kifejlesztése megismernünk Jézus Krisztust?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Péter 1:10–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen további áldást kaphatnak azok, akik szorgalmasak az isteni tulajdonságok kifejlesztése terén.
Milyen áldást kaphatnak azok, akik szorgalmasak Jézus Krisztus isteni tulajdonságainak kifejlesztésében? (Mondd el, hogy „a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni” [10. vers] kifejezés azt jelenti, hogy valaki már ebben az életben elnyeri az Istentől származó bizonyosságot arról, hogy örök életet kap majd. Péter úgy is utalt erre, mint a prófétálás biztosabb szava [lásd 2 Péter 1:19. Lásd még T&Sz 131:5].)
Milyen tantételt ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, miért kell szorgalmasnak lennünk isteni lehetőségeink kifejlesztésében? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha szorgalmasak vagyunk isteni lehetőségeink kifejlesztésében ebben az életben, akkor elnyerhetjük az örök élet Istentől származó bizonyosságát. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Megoszthatod a bizonyságodat arról, hogy az isteni tulajdonságok kifejlesztése segít nekünk megismerni Jézus Krisztust, és felkészít bennünket az örök élet elnyerésére.
Kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írják le, melyik isteni tulajdonságot szeretnék leginkább kifejleszteni, és írjanak le egy konkrét lépést is, amelyet megtehetnek e tulajdonság kifejlesztése érdekében.
Péter megosztja tanúbizonyságát Jézus Krisztusról, és a szentírásról tanít
Felírhatod a táblára a jelenleg élő legidősebb apostolok életkorát. Olvasd fel a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder M. Russell Ballard
„Mások azt mondják, hogy túl öregek vagyunk. Nos, igaz, hogy az apostolok közül 9-en már 80 évesek is elmúltak! Én 85 vagyok” (Legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok! [Egyházi Oktatási Szervezet áhítata, 2014. május 4.], broadcasts.lds.org).
Szerintetek miért kritikusak néhányan a próféták és apostolok korával kapcsolatosan?
Hogyan reagálnátok arra a bírálatra, hogy a modern kori próféták és apostolok túl idősek ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek?
Kérd meg a tanulókat, hogy a 2 Péter 1 további tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot a prófétákról és apostolokról, amely fontosabb, mint a koruk.
Mondd el, hogy a 2 Péter 1:12–19-ben Péter saját első kézből származó bizonyságát osztotta meg Jézus Krisztusról.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Péter 1:20–21-et, majd a felolvasás után mondd el, hogy a 2 Péter 1:20 Joseph Smith fordítása így szól: „Tudván először azt, hogy a szentírások egyetlen próféciája sem adatott az ember személyes akaratából.” Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított Péter „az Istennek szent emberei”, vagyis ebben az esetben a próféták szerepéről.
Mit tanított Péter a próféták szerepéről? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: A próféták a Szentlelken keresztül kapják a szentírásokat. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Hogy segíts az osztálynak megérteni, mik a szentírások, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az alábbi idézetet.
„[A szentírások] olyan leírt vagy kimondott szavak, amelyek Isten szent embereitől származnak, amikor a Szentlélek készteti őket” (Kalauz a szentírásokhoz: szentírások; scriptures.lds.org; lásd még T&Sz 68:2–4). Néhány szentírás kanonizált. A kánon „szent könyvek elismert, hiteles összeállítása. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában a kánon könyveit alapműveknek nevezzük, és ide tartozik az Ó- és az Újszövetség, a Mormon könyve, a Tan és a szövetségek, valamint a Nagyértékű gyöngy” (Kalauz a szentírásokhoz: kánon; scriptures.lds.org).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg a bizonyságát arról, hogy a próféták napjainkban is folyamatosan kapnak szentírásokat.
Kép
Elder Dallin H. Oaks
„[A próféták jelentik azt a csatornát, mely] által Isten a régi időkben a szentírásokon keresztül az Ő gyermekeihez [szólt]. Továbbá ez az a csatorna, melyen keresztül jelenleg is szól hozzánk az élő próféták, apostolok és más sugalmazott vezetők [tanácsa és] tanításai formájában” (A kommunikáció két csatornája.Liahóna, 2010. nov. 84.).
Szerintetek miért fontos tudni, hogy Isten ezt a mintát használja a szentírások biztosításához az Ő gyermekei számára?
E minta megértése miként ad nagyobb bizalmat nektek mind az ősi, mind a modern kori próféták szóbeli és írásos szavai iránt?
Olvasd fel a következő kérdéseket, és kérd meg a tanulókat, hogy írják le válaszaikat a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.
Milyen – akár ősi, akár mai prófétáktól származó – szentírásbeli részek voltak már hatással az életetekre? Mi módon részesültetek áldásokban e szentírásoknak köszönhetően?
Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg válaszát az osztállyal. Te is megoszthatsz egy példát arról, milyen áldásokat kaptál a szentírásoknak köszönhetően.
Utalj vissza Oaks elder előző kijelentésére, és kérd meg a tanulókat, hogy tegyenek bizonyságot másoknak a Lélek irányítása szerint a próféták és a szentírások valóságáról.
Megjegyzések és háttér-információk
2 Péter 1:10. „Igyekezzetek… a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni”
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „valaki elhívását és kiválasztását biztossá tenni az örök életre való elpecsételést jelenti; azt jelenti, hogy a celesztiális világ legmagasabb mennyébe való felmagasztosulás feltétel nélküli bizonyosságával rendelkezünk… még azon nap előtt, amikor a hithűek valóban belépnek a mennyei jelenlétbe, hogy helyet foglaljanak Krisztussal a trónján” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:330–31).
McConkie elder a következőket is tanította:
„[A]z egyházban mindenki, aki a szoros és keskeny ösvényen jár, aki igyekszik azt tenni, ami helyes, küszködik ezért és erre vágyik, legyen bár ebben az életben messze a tökéletességtől; ha úgy távozik el ebből az életből, hogy az egyenes és keskeny ösvényen van, akkor továbbhaladva elnyeri örök jutalmát Atyja királyságában. […]
Ha ezen az ösvényen jártok, és előre törekedtek, majd pedig meghaltok, akkor sohasem tértek le az ösvényről. […] A feladatotok az, hogy hithűek maradjatok az egyházban, és egyenes derékkal, jóravaló emberekként éljetek az egyházban – betartva a parancsolatokat, fizetve a tizedeteket, szolgálva az egyház szervezeteiben, szeretve az Urat, valamint a szoros és keskeny ösvényen maradva. Ha ezen az ösvényen jártok, amikor eljő a halál – mivel ez a kijelölt idő és nap, ez a próbatételi állapot –, akkor sohasem tértek le arról, és minden gyakorlati szempontból biztossá tétetik az elhívásotok és kiválaszásotok. Nos, a kifejezés meghatározása ugyan nem ez, azonban a végeredmény ugyanaz lesz” (“The Probationary Test of Mortality,” Salt Lake Institute of Religion devotional, Jan. 10, 1982, 12–13).
A modern kori kinyilatkoztatás megerősíti és pontosítja a „biztos… prófétai beszéd” (2 Péter 1:19) kifejezés jelentését. A Tan és a szövetségek 131:5 kijelenti: „A prófétálás biztosabb szava azt jelenti, amikor az ember tudja, hogy örök életre pecsételték, kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke által, a szent papság hatalmán keresztül.”
Az egyház hithű női és férfi tagjai is éppúgy elnyerhetik az áldást, hogy elhívásuk és kiválasztásuk biztossá tétessen, vagyis elnyerhessék a prófétálás biztosabb szavát.
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Az egyház azon tagjai, akik teljes mértékben az igazlelkűségnek szentelik magukat, és minden olyan szó szerint élnek, mely Isten szájából előjön, biztossá teszik az elhívásukat és a kiválasztásukat. Vagyis elnyerik a prófétálás biztosabb szavát, ami azt jelenti, hogy az Úr még akkor megpecsételi rajtuk a felmagasztosulásukat, míg ebben az életben vannak. Péter összefoglalta, az igazlelkűségnek mely útját kell járniuk a szenteknek ahhoz, hogy biztossá tegyék az elhívásukat és a kiválasztásukat, majd (a színeváltozás hegyén Jakabbal és Jánossal együtt megtapasztalt élményére utalva) azt mondta, hogy ők hárman megkapták a prófétálás e biztosabb szavát. (2 Pét. 1.)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 109).
Joseph Smith próféta azt tanította:
„Ha már valakinek van hite Krisztusban, megbánta a bűneit, megkeresztelkedett bűnei bocsánatáért és (kézrátétel által) elnyerte a Szentlelket, mely az első Vigasztaló, akkor maradjon alázatos Isten előtt, éhezze és szomjúhozza az igazlelkűséget, és éljen Isten minden egyes szava szerint, és az Úr hamarosan azt fogja mondani neki: Fiam, te felmagasztaltatsz. Ha az Úr teljes mértékben próbára tette őt, és azt látja, hogy az illető eltökélt amellett, hogy minden körülmények közepette szolgálja Őt, akkor ennek az embernek biztossá lesz téve az elhívása és a kiválasztása, és kiváltságában áll majd a másik Vigasztaló elnyerése. […]
Ki ez a másik Vigasztaló? Nem több és nem is kevesebb, mint maga az Úr Jézus Krisztus; …amikor valaki megkapja ezt a végső Vigasztalót, akkor maga Jézus Krisztus személye szegődik kísérőjeként, illetve jelenik meg neki” (in History of the Church, 3:380–81).
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket fejtette ki arról, milyen előnnyel jár az, ha érett, tapasztalt vezetők állnak az egyház elnöklő tanácsai élén:
„[V]an valami a Fivérek saját és együttes bölcsességében, ami azért vigasztaló kellene hogy legyen. Mindent megtapasztaltunk már, beleértve a különböző törvények és jogszabályok következményeit, csalódásokat, tragédiákat és családtagok halálát is. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit éltek át az életben.
Még annyit hadd jegyezzek meg, hogy a Tizenkettek közül senki sem egy nebáncsvirág. Mindannyiunknak erős személyisége van. Így hát ha egy egységes döntéssel álltunk elő, biztosra vehetitek, hogy előtte megtanácskoztuk, és sok imádság és mélyreható beszélgetés után jutottunk arra a döntésre. […]
Szívünkben fiatalok vagyunk, és az Úr bámulatos módokon áld meg minket, hogy munkáját előrevigyük” (Legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok! [Egyházi Oktatási Szervezet áhítata, 2014. május 4.], broadcast.lds.org).