2007
Ne félj!
2007. január


Közös foglalkozás

Ne félj!

„Ha hitetek van, akkor olyan dolgokat reméltek, melyek nem láthatók, de igazak” (Alma 32:21).

Nézd meg a bal oldali képet! Képzeld el, hogy te vagy az egyik gyermek! Félnél átmenni egy gyors sodrású patakon? Félnél, ha a Szabadító tartana meg téged?

Ennek a gyönyörű képnek a címe: Ne félj! A képen lévő gyermekeknek nem kell félniük, mert a Szabadító segít nekik átjutni a másik oldalra.

Greg Olsen testvér, a művész, aki ezt a képet festette, elmagyarázta, hogy a gyermekek mindannyiunkat jelképezik. „A folyam azokat a nehéz, próbát jelentő időszakokat jelképezi, melyeken mind átmegyünk – mondta. – Meg kell tennünk a mi részünket, olyan magasra nyújtózkodva, amennyire csak tudunk, a Szabadító pedig biztonságban át fog vezetni minket a másik oldalra.”

Amikor hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, megértjük, hogy nem vagyunk egyedül az életen át tartó utazásunk során. Ha alázatosak vagyunk és van hitünk, tudhatjuk, hogy az Úr kézen fogva vezet majd minket, és választ ad az imáinkra (lásd T&Sz 112:10). Ha hitünket Jézus Krisztusba vetjük, nem fogunk félni.

Tevékenység

Ragaszd a Cs4. oldalon található képet és képkeret darabkákat egy keményebb papírra! Vágd ki a képet és a keret darabjait, és ragasztóval vagy ragasztószalaggal óvatosan ragaszd össze a sarkokat, hogy egy keretet kapj! Tedd a keretet a képre, és erősítsd hozzá ragasztóval vagy ragasztószalaggal! Állítsd ki a Ne félj! című képet egy olyan helyre, ahol emlékeztetni fog arra, hogy higgy Jézus Krisztusban! Képzeld azt, hogy te vagy az a gyermek, aki azért nyújtózkodik, hogy belekapaszkodhasson a kezébe, vagy azt, hogy biztonságban a karjaiban tart téged.

Megjegyzés: Ha nem szeretnél kivenni lapot az újságból, le is másolhatod, illetve kinyomtathatod a www.lds.org honlapról. Az angol nyelvű cikket keresd a „Gospel Library” címszó alatt! Más nyelv eléréséhez kattints a világtérképre!

Ötletek a közös foglalkozáshoz

  1. 1. Magyarázd el, hogy amikor hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor megengedjük neki, hogy Ő vezessen bennünket, még akkor is, ha nem feltétlenül látjuk vagy értjük, hogy merre megyünk. Székek, asztalok és más tárgyak segítségével készíts egy ösvényt! Válassz ki egy gyermeket, aki végigmegy az ösvényen! Ezután válassz egy önként jelentkezőt, akinek bekötitek a szemét! Kérd meg, hogy menjen végig az ösvényen! Kérj fel egy újabb önként jelentkezőt, akinek beköthetitek a szemét, de magyarázd el, hogy át fogod rendezni az ösvényt! Kérd meg őt, hogy válasszon egy barátot kísérőnek, akinek nem lesz bekötve a szeme! Küldd ki a két gyermeket a teremből! Rendezd át az ösvényt! A barátja vezesse át a bekötött szemű gyermeket az ösvényen! A kísérő szóbeli utasításokat adhat, és gyengéden foghatja a gyermek karját. Addig ismételjétek a tevékenységet, ameddig az idő engedi, minden alkalommal megváltoztatva az útvonalat! Magyarázd el, hogy miközben az élet útját járjuk, szükségünk van egy kísérőre, aki segít nekünk! Olyan kísérőt kell választanunk, akiben megbízhatunk. Tégy bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus a legjobb kísérő!

  2. 2. Kérdezd meg a gyermekektől: „Mi történne, ha először a cipőbe bújnátok bele, és utána húznátok fel a zoknit?” „Mi történne, ha öt évesen mennétek egyetemre?” Beszéljétek meg a dolgok helyes sorrendben történő elvégzésének fontosságát! Kérdezd meg a gyermekeket, hogy mi az evangélium első tantétele! A választ keressék meg a Hittételekben! Magyarázd el, hogy az evangélium első tantétele, nem csupán a „hit”, hanem „az Úr Jézus Krisztusba vetett hit”! Kérdezd meg tőlük, hogy szerintük miért a Jézus Krisztusba vetett hit az első, és nem egy másik fontos hittétel, mint például a bűnbánat, a papság vagy a tized! Tedd ki a következő képeket: Evangéliumi Művészet Képcsomag 100 (Teremtés – élő teremtmények), 243 (Krisztus a vízen jár), 318 (Járed fivére meglátja az Úr ujját), 412 (Mary Fielding és Joseph F. Smith átkelnek a pusztán). Röviden vegyétek át mindegyik történetet! A történet után tegyél fel a gyermekeknek egy ehhez hasonló kérdést: „Mire volt szüksége Péternek, mielőtt a vízen járhatott volna?” A gyerekek erre azt válaszolják: ”Először is, az Úr Jézus Krisztusba vetett hitre.” Ismételjétek ezt meg minden történettel!