50 éves a szeretett himnusz

Az „Úr gyermeke vagyok” című himnuszt (Egyházi énekek, 96. o.) a földön mindenhol éneklik, zenéjét játsszák, szövegét felnőttek és az elemis gyermekek egyaránt éneklik 1957 óta világszerte.

Az 50. évfordulójához közeledve ez az ének – melyet több mint 90 nyelven adtak ki – továbbra is rengeteg ember szívét érinti meg.

A három versszakos himnusz üzenete evangéliumi igazságokat tanít, miszerint minden ember Isten fia vagy leánya, akiket örökkévaló adottságokkal küldtek a világra. A szülőket és a tanárokat arra kérték, hogy minden gyermeknek segítsenek olyan igazlelkű döntéseket hozni a halandóságban, amelyek majd örök élethez és boldogsághoz vezetik őket.

A himnusz így szól:

Naomi W. Randall – aki tagja volt az Elemi általános testületének, majd tanácsos volt az Elemi általános elnökségében – írta az „Úr gyermeke vagyok” című éneket az Elemi általános testületének felkérésére. Mildred T. Pettit, aki szintén szolgált az Elemi általános testületében, szerezte a zenéjét.

Randall nőtestvér így írta le a dal szövege keletkezésének körülményeit:

„Azon az estén letérdeltem és hangosan imádkoztam, azért könyörögtem, hogy Mennyei Atyánk tudassa velem a helyes szavakat. Hajnali kettő óra körül felébredtem és újra az énekre gondoltam. Szavak jelentek meg az elmémben… Azonnal felkeltem és úgy írtam le a szavakat, ahogy azok az eszembe jutottak. Hamarosan elkészült három versszak és a refrén. Hálásan néztem át a szavakat, magamba szívtam a szavak üzenetét, majd visszatértem a szobámba, ahol letérdeltem Mennyei Atyám előtt és megköszöntem neki” (Karen Lynn Davidson, Our Latter-day Hymns (1988), 303–304. o.).

Randall nőtestvér elküldte a szöveget Pettit nőtestvérnek, aki rengeteg órát áldozott a zene megírására.

A refrén egyik sora eredetileg így hangzott: „Taníts, mit kell megtudnom”. Miután elkészült az ének, Spencer W. Kimball elnök részt vett egy konferencián, ahol egy elemis kórus elénekelte az éneket. Később megkérdezte Randall nőtestvért, hogy hozzájárulna-e ahhoz, hogy a „Taníts, mit kell megtudnom” sorát megváltoztassák „Taníts, mit kell megtennem” sorra, és ma már ez az elfogadott változat.

„Nem elég csak tudni – mondta Kimball elnök. – Az ördögök is tudják és remegnek; az ördögök mindent tudnak. Nekünk tennünk is kell valamit” („New Verse Is Written for Popular Song”, Church News, 1978. ápr. 1., 16. o.).

Az ének utolsó versszakát egy elemis kórusnak írták, hogy énekelje el az 1957. évi Tavaszi Általános Konferencián. Amikor a jelenlegi himnuszos könyvet összeállították, az Általános Zenei Bizottság és az Egyeztető Részleg úgy határozott, hogy a új versszak eredetileg nem volt az ének része, ezért nem vették bele a könyvbe.

Később, amikor a Gyermekek énekeskönyvét szerkesztették, az Elemi általános testület úgy határozott, hogy beleveszik. A négy versszakos változatot lefordították a Gyermekek énekeskönyve nemzetközi kiadásának 20 nyelvére. A versszak így szól:

A himnuszt először 1969-ben a Sing with Me [Énekelj velem] című gyermeknek szóló énekeskönyvében adták ki, majd 1989-ben a Childrens’s Songbook [Gyermekek énekeskönyve] című kötetben, Darwin Wolford átdolgozásában.

Az „Úr gyermeke vagyok” az egyike azon 45 himnusznak és gyermekéneknek, amelyek benne vannak a Gospel Fundamentals és az Evangéliumi tantételek című kézikönyvekben. Ez azt jelenti, hogy amikor először jelennek meg anyagok egy új nyelven, az „Úr gyermeke vagyok” az egyik himnusz, mellyel az emberek már a folyamat elején találkoznak.

Szentírások; kézikönyvek; hangszeres, kórus, illetve más feldolgozások; CD-k; általános felhatalmazottak beszédei; „Úr gyermeke vagyok” matricák; és más anyagok mind hirdetik e szeretett himnusz szövegének és zenéjének üzenetét, amely átível a különféle kultúrákon, származáson és hagyományokon, hogy belenevelje minden emberbe azt az evangéliumi igazságot, hogy minden egyes ember Isten gyermeke.

Robert D. Hales, a Tizenkét Apostol Kvórumából, 1978-ban – akkor még a Hetvenek tagjaként – bővebben kifejtette az ének témáját: „Mennyei Atyánk sokkal mélyebben szeret minket, mint azt gondolnánk. Azt mondta, hogy »megszámlálja az ő népét« (Alma 26:37), és hogy mindannyian fontosak vagyunk a számára. Azt akarja, hogy újra visszatérjünk Hozzá és Jézushoz, és velük éljünk. Azt akarja, hogy beszélgessünk Vele imában, hogy fejezzük ki a szeretetünket, és mutassuk is azt ki azáltal, hogy betartjuk a parancsolatait. Az engedelmesség által egyre inkább hasonlóvá válunk Hozzá, mert kialakítjuk azokat a jellembeli tulajdonságokat, melyekkel szeretné, hogy a gyermekei rendelkezzenek” („I Am a Child of God”, Tambuli, 1978. nov., 21. o.; Friend, 1978. márc., 7. o.).