Egy lopás, egy könyv és egy bizonyság

Chilében élek, és nyolcéves korom óta vagyok az egyház tagja. Mindig tudtam, hogy az igaz egyházban vagyok, és éreztem, hogy van bizonyságom a Mormon könyvéről, ám ez csupán egy kölcsönvett bizonyság volt. Habár szerettem volna, mégsem olvastam el soha a Mormon könyvét elejétől a végéig. Soha nem jutottam tovább Nefi első könyvénél.

2002. július 4-én este a barátom és én egy Mormon könyve insztitút órán vettünk részt. Óra után ott maradtunk még beszélgetni, amíg észre nem vettük, hogy későre jár. Negyed 11 körül indultunk haza. Amikor elértünk arra a helyre, ahol szétváltunk volna, megálltunk és folytattuk a beszélgetést.

Két férfi haladt el mellettünk, és megkérdezték tőlünk, hogy mennyi az idő, de mi annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy alig hallottuk meg őket. Hirtelen visszafordultak. Az egyikőjük hátulról megragadott, és egy kést tartott a nyakamhoz. Ezután elengedett, és a barátomat fenyegette meg. A másik férfi pénzt kért tőlünk. Amikor mondtuk nekik, hogy nincs pénzünk, akkor dühösek lettek. A kabátunkat és a táskánkat követelték.

Már régóta vágytam erre a kabátra, és végül sikerült megvennem egy hónappal azelőtt. Szerettem a hátizsákomat is, amit a bátyámtól kaptam. A barátomnak benne volt a házi feladata, amit be kellett adnia. Nagyon féltem – szinte ledermedtem. Ez volt az első alkalom, hogy kiraboltak.

Minden tétovázás nélkül odaadtuk nekik a cuccainkat. De aztán hirtelen így szóltam: „Várjanak! Kérem, hadd vegyem ki a Mormon könyvemet! Ez az egyetlen értékes tulajdonom.” A rabló furcsán nézett rám, de engedte, hogy kivegyem. Ezután elszaladtak.

Magamhoz öleltem a könyvet, és már nem érdekelt semmi más. Békét éreztem, amiért megmentettem ezt az értékes könyvet a két bűnözőtől.

Azon az estén eldöntöttem, hogy jobban meg fogom becsülni ezt a kincset és mindazon emberek áldozatát, akik napvilágra hozták azt. Elkezdtem olvasni, és leírhatatlan békét és csodálatos örömet kezdtem érezni. Hirtelen sokkal nagyobb értékkel bírt számomra. Két hónappal később befejeztem a könyvet, és végre saját magam is bizonyságot szereztem róla.

Még mindig nem tudom, honnan volt bátorságom ahhoz, hogy visszakérjem a könyvet, de soha nem fogom megbánni, hogy megtettem. Nincs semmiféle rossz érzésem azok iránt a férfiak iránt, mert ezen az élményen keresztül elnyertem azt a bizonyságot, amelyre vágytam.

Ez a bizonyság pedig arra ösztönzött engem, hogy missziót szolgáljak. Most már visszatértem a szolgálatból, Argentínából, ahol beszélni tudtam az embereknek a Mormon könyvéről, és megoszthattam velük, milyen csodálatos is ez a mű.