Egy különleges vezető

Soha nem fogom elfelejteni azt a különleges vezetőt, aki jobbá tette az életemet. Nem volt sok barátom, amikor először találkoztam vele. Nem voltam valami beszédes, és nem mosolyogtam az emberekre. Nem jártam szemináriumra, illetve az egyéb tevékenységekre. Valójában, kizárólag vasárnaponként jártam az egyházba. A Fiatal Nők óráján pedig még akkor is elkalandoztak a gondolataim. Néhány lány megpróbált bevonni engem, de én elzárkóztam előlük.

Amikor ez a vezető először próbált meg a közelembe férkőzni, nem járt sok sikerrel. Kezdetben még a nevét sem tudtam. Ekkor adott nekem egy feladatot, és számítani kezdett rám. Én csupán azért vállaltam el a feladatot, mert nem tudtam, hogyan mondjak nemet neki. Majd – még mielőtt észrevettem volna – kezdett a barátommá válni. Megpróbáltam egyre jobban és jobban betölteni az elhívásomat, és elkezdtem figyelni az órán. Még szemináriumra és egyéb egyházi tevékenységekre is elkezdtem járni. Összebarátkoztam az egyházközségemben lévő fiatalokkal is. Hamarosan az evangélium vált a legfontosabb dologgá az életemben.

Ki indította el mindezen változásokat az életemben? A vezetőm. Amikor ma a szemébe nézek, mérhetetlen szeretetet és hálát érzek. Hálás vagyok Mennyei Atyámnak azért a lehetőségért, hogy ilyen különleges vezetőm lehetett. Hálás vagyok azért, hogy felkészített engem, és ott volt velem azon a napon, amikor részesültem a felruházásomban a Brazília São Paulo templomban. Hálás vagyok a szeretetről mutatott példájáért – a szeretetért, melyet a saját életemben is próbálok alkalmazni.

Most, hogy én vagyok a Fiatal Nők vezetője az egyházközségemben, remélem, legalább egy részét meg tudom tenni a fiatal nőimért mindannak, amit ő tett értem.