Ő majd megnyugoszt téged

Misszionáriusként szolgáltam, amikor megismertem Susie-t (a nevet megváltoztattuk). Neki és a családjának két olyan misszionárius tanította az evangéliumot, akik velem együtt a misszióirodában dolgoztak. Meghallgatták az összes leckét, és elfogadták a felhívást, hogy megkeresztelkedjenek és konfirmáljanak. Az én kiváltságom volt interjút készíteni e csodálatos négytagú családdal: az édesanyával, az édesapával, a fiatalabb fivérrel és Susie-val.

Megtartottam az interjút a másik három családtaggal, akik csodálatosan felkészültek voltak, és lelkesen várták, hogy az Úr királyságának részei legyenek. Amikor azonban Susie besétált az ajtón, csendes volt, és úgy tűnt, valamelyest vonakodik attól, hogy találkozzon velem.

Elkezdtem feltenni neki kérdéseket arról, hogy mit tanítottak neki. Ismerte Joseph Smith próféta történetét, és hitt is benne; elolvasta a Mormon könyvét, és tudta, hogy az igaz; továbbá elfogadta az egyházat mint az egyetlen igaz és élő egyházat a földön, és a tagja szeretett volna lenni. Megkérdeztem Susie-t, hogy hajlandó-e a tized törvénye, a Bölcsesség szava és egyéb parancsolatok szerint élni. Azt mondta, érti őket, és hajlandó egész életén át azok szerint élni. Az interjú valójában nagyon hasonlóan zajlott a család többi tagjával folytatott interjúkhoz.

Ekkor megkérdeztem: „El tudod nekem mondani, mit jelent az erkölcsi tisztaság törvénye?” Az arckifejezése azonnal megváltozott. Rögtön rájöttem, hogy valószínűleg ezért vonakodott attól, hogy találkozzon velem. Mielőtt bármit is mondhattam volna, kezeibe temette az arcát, az ölébe hajtotta a fejét, és hangosan zokogni kezdett.

Jó néhány percig ültünk ott szótlanul. Nem tudtam, mit mondjak, Susie pedig nem tudta abbahagyni a sírást. Az Úr segítségéért imádkoztam, és megkérdeztem Susie-t, hogy mi a baj. Végre felnézett, és elmondta, hogy néhány héttel azelőtt, hogy találkozott a misszionáriusokkal, ő és a barátja olyan dolgokat tettek, melyekről a misszionáriusok azt tanították, hogy helytelenek az Úr törvénye szerint. Elmondta a barátjának azokat a dolgokat, amiket tanult, és megmondta neki, hogy többet nem vesz részt ilyesfajta kapcsolatban. Még azt is javasolta neki, hogy találkozzon a misszionáriusokkal, és hallgassa meg azt az üzenetet, melyről most már tudta, hogy igaz. Ám a korábbi tettei felett érzett bűntudata súlyosan nehezedett a lelkére.

Vele együtt szenvedtem. Oly nagyon szerettem volna segíteni neki, mert éreztem, hogy bűntudata és azon vágya, hogy jót cselekedjen és megkeresztelkedjen, őszinte volt. Abban a pillanatban világosan láttam az imámra érkezett választ. Ezt kérdeztem tőle: „Susie, szeretnél megszabadulni e bűn miatt érzett bűntudattól és fájdalomtól?” Ismét kezébe temette az arcát, és lehajtotta a fejét. Csupán egyetlen szóval válaszolt: „Igen.” Még szabadabban folytak a könnyei, én pedig azzal vigasztaltam őt, hogy az engesztelésről beszéltem neki, és arról, hogy azt hogyan tudja az életében alkalmazni. Elmagyaráztam, hogy a keresztelés és konfirmálás egyik célja az, hogy meggyógyítsa az őszinte bűnbánók lelkét, és én őt kétségtelenül őszintének találom.

Az interjút egy imával zártuk. Az Úr Lelke nyilvánvalóan jelen volt, erőteljesebben, mint azt valaha is éreztem egy interjú során.

A társam és én röviddel a keresztelő előtt érkeztünk meg a kápolnába. Nem volt időm Susie-val vagy a családjával beszélni a szertartás előtt. Az ének és a beszédek után megkeresztelkedtek: először az édesanyja, utána az édesapja, majd a fivére, végül pedig Susie. A mosolya mindent elárult, miközben lesétált a medencébe: a Mester gyógyító balzsama kifejtette hatását a szívében. Amikor kijött a vízből, könnyek szöktek a szemébe, és az enyémbe is. A mosolya még nagyobb volt, mint azelőtt, az arca pedig csak úgy ragyogott. Abban a pillanatban megértettem, miért tanította a Szabadító, hogy „jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik… megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28).

Csak röviden tudtunk beszélni a szertartás után. Üdvözöltem a családját mint az Úr királyságának új tagjait. Amikor kezet fogtam Susie-val, szerettem volna elmondani neki, milyen sokat jelentett nekem ez az élmény. Tartottam már bűnbánatot az életem során, és éreztem az engesztelés hatalmát, de hálás voltam azért, hogy erősebben érezhettem azt, mint valaha, a vele történt találkozásomnak köszönhetően.

Az egyházhoz való csatlakozás önmagában is kihívást jelent. Ilyen gondterhes személyes körülmények között csatlakozni pedig még nagyobb kihívást jelenthetett Susie-nak, ahogyan számos más új egyháztagnak is. Jézus Krisztus engesztelése azonban leküzdhetővé tette a kihívást, és Isten e csodálatos leányát elvezette a megtéréshez és a lélek gyógyulásához. Továbbá fontos leckét tanított egy fogékony fiatal misszionáriusnak arról, hogy miként alkalmazza az engesztelést a saját életében.