A rejtélyes telefonhívás

2004. február 7-én, szombaton, a feleségem és én éppen egy szállodában tartózkodtunk az észak-spanyolországi Gijónban, ahol a Spanyolország Bilbao Misszió elnökeként szolgáltam. Amikor befejeztük a vacsoránkat, megnéztem, hogy volt-e nem fogadott hívásom a mobiltelefonomon. Jelezte, hogy az egyik misszionárius telefonált. Megnéztem, ki volt az, és azonnal vissza is hívtam.

A misszionárius felvette a telefont, és rövid üdvözlés után megkérdeztem, mire lenne szüksége. Meglepődött, és azt válaszolta, hogy ő nem hívott engem. Tovább bizonygattam, hogy a telefonom kijelezte, hogy ő hívott, de ő ismételten azt mondta, hogy nem keresett.

Befejeztük a beszélgetést, de öt perc múlva visszahívott, és ezt mondta: „Elnök úr, van egy problémám, ami miatt nagyon kellemetlenül érzem magam, és nem tudom túltenni magam rajta. Imádkoztam, és kértem az Urat, hogy segítsen megtudnom, mit tegyek. Nem akartam felhívni önt, de miközben arról kérdeztem az Urat, hogy mit tegyek, ön hívott. Meglepődtem, mert én nem kerestem önt. Tudtam, hogy az Úr azt közli velem, hogy azonnal beszélnünk kell.”

Beszélgettünk egy ideig, és megoldottuk a problémáját.

Amikor két nappal később találkoztam vele, ismét megkérdeztem az eldert, hogy ő hívott-e fel telefonon. „Nem, elnök úr – válaszolta –, az az Úr munkája volt.” Megerősítette, hogy a telefonja nem jelezte, hogy akár még véletlenül is hívta volna az én számomat.

Az Úr azt mondta: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (T&Sz 112:10). Alma így szólt, miközben fiát, Hélamánt tanította: „Minden dolgodban tanácskozz az Úrral, és ő jóra fog vezetni” (Alma 37:37). Mennyei Atyánk akaratát kell cselekednünk ahhoz, hogy azt a békességet érezhessük, melyre folyamatosan szükségünk van. A rejtélyes telefonhívás kétségtelenül egy fiatal misszionárius imájára adott válasz volt.