A tánc szabadsága

„Amikor fiatal vagy, nem érted, milyen áldozattal jár mindez – mondja Mavi. – Amikor 10 évesen elkezdtem táncolni tanulni, a tanáraink elmondták, hogy az életünk felét táncolással fogjuk tölteni. Sok dologról kell majd lemondanunk.”

Olyan dolgokról, mint a szabadidő és bizonyos ételek. Mavinak rengeteg időt és energiát kell majd edzésre és gyakorlásra fordítania. Gondosan figyelnie kell, hogy mit eszik. Az iskola és a tánc mellett pedig nem sok ideje lesz a barátaira.

Mavi úgy döntött, hogy az álma elég fontos számára ahhoz, hogy megpróbálkozzon vele.

„A tinédzser évek időnként bonyolultak lehetnek – mondja. – A barátaim nem mindig értették meg, miért nem eszem bizonyos ételeket, vagy miért nem maradok velük késő estig.”

Mavi korán megtanulta, hogy amiről úgy tűnt, hogy korlátozza a szabadságát, az valójában az egyetlen módját jelentette annak, hogy megszabaduljon olyan dolgoktól, melyek akadályoznák őt célja elérésében.

„Úgy döntöttem, hogy nem maradok ki sokáig, és inkább gyakorlással töltöm az időmet ahelyett, hogy a barátaimmal a bevásárlóközpontba mennék – mondja Mavi. – Ha fáradt voltam, mert sokáig fennmaradtam, vagy ha nem tudtam a lépéseket, mert nem gyakoroltam, akkor nem tudtam táncolni.”

Nem könnyű az ilyesfajta önfegyelem, de Mavi azt mondja, megéri.

„Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor fel akarja adni – vallja be Mavi –, de hatalmadban áll választani. A fegyelem korlátozónak tűnhet, de az önfegyelem a te döntésed. Én pedig úgy döntöttem, hogy elfogadom ezt az életformát, hogy táncolhassak.”

Miközben balerinának készült, Mavi rájött, hogy nem a tánc az egyetlen célja, illetve az egyetlen olyan dolog az életében, amelyért érdemes áldozatot hozni.

Időközben vágyat érzett arra, hogy kövesse Jézus Krisztust, és rájött, hogy amit a balett tanított neki a fegyelemről, az evangéliumban való tanítványság során is alkalmazható. Ahogyan a barátai azon tűnődtek, miért teszi mindazt, amit tesz a táncért, arról is kérdezgették, miért él olyan szigorú evangéliumi tantételek szerint.

„Elmagyaráztam, hogy szabadon választhatunk, és én úgy döntöttem, hogy elfogadom ezt az életmódot, hogy megszabaduljak a bűntől és velem legyen a Szentlélek” – mondja.

Vagy ahogyan a Szabadító mondta, a tanítvány vegye fel a keresztjét, azaz tagadja meg magát minden istentelenségtől és minden világi vágyakozástól, és tartsa be Isten parancsolatait (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 16:26). Az ilyesfajta önfegyelem szabadságot és örök életet hoz a nagy Közbenjáró által, míg ha a parancsolatokon kívül próbálunk meg élni, az fogsághoz és halálhoz vezet, az ördög fogsága és hatalma szerint (lásd 2 Nefi 2:27).

„Az engedelmesség mindennél nagyobb szabadságot és békét hoz – mondja Mavi. – A céljaim nem csupán a földi életre korlátozódnak; az örökkévalóságot is magukba foglalják.”

Mavi átlibben a színpadon, mint egy árral tovasodort falevél, nyújtózik, és könnyeden suhan egyik lépésről a másikra – développé és pirouette, glissade és grand jeté.

Egy balerina olyan mozdulatokat tud tenni, amelyek a legtöbb embernek fájdalmat okoznának. A mozgás e szabadsága elengedhetetlen a közönséggel való kommunikációhoz. És bár egy jó balerina minden lépése könnyednek tűnik a színpadon, rengeteg energiát fektetett bele a kulisszák mögött.

Nyolcévnyi áldozathozatal és napi több órás edzés után végre valóra váltja az álmát a színpadon – és az evangéliumban.

„Az emberek szerint olyan gyönyörűnek és kecsesnek látszik – mondja Mavi. – A mozdulatok azonban nagyon is irányítva vannak. Sok erő kell ahhoz, hogy uralni tudd a mozdulataidat.”

Az evangéliummal vont párhuzam szintén nagyon fontos. Krisztus követéséhez erőre van szükség. A jutalom pedig édes.

„A sok áldozat jutalma az, hogy tudok táncolni – mondja Mavi. – Erősnek érzem magam, és érzem a Szentlélek irányítását minden egyes lépésemben – akár a színpadon, akár azon kívül.”

Nefi szerint, ha egyszer feléledt bennünk a vágy arra, hogy kövessük Krisztust, és megkeresztelkedtünk és konfirmáltunk, akkor mindvégig ki kell tartanunk (lásd 2 Nefi 31:19–20). Mavi számára a balett hasonló elkötelezettséget kíván.

Miután Praguayban táncolt, visszatért a chilei Viña del Marba, hogy tanítson néhány évig. Most szeretné a táncát eggyel magasabb szintre emelni. Új célokat tűzött ki, melyek elvitték őt Argentínába, Németországba, Írországba és Spanyolországba, ahol tovább tanult, és több különböző balett-társasághoz próbált felvételt nyerni.

Tudja, hogy tovább kell küzdenie – mind a színpadon, mind pedig az evangéliumban. Tovább kell fegyelmeznie magát, ha el szeretné nyerni a tánc szabadságát. És továbbra is hithűnek kell maradnia, ha el szeretné nyerni a tanítványsággal járó szabadságot. „Ha ti megmaradtok az én beszédemben – tanította az Úr –, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:31–32).

Mavi a kulisszák mögött rengeteg energiát fektetett abba, hogy egészséges legyen, és jó formában maradjon. Amellett, hogy figyel arra, hogy egészségesen étkezzen és eleget pihenjen, Mavi sokat edz, és majdnem minden nap legalább öt órát táncol. Ám nem csak azért figyel magára, mert táncos.

„Az egyház tagjaként megértem, hogy a testem a lelkem temploma. Művészként szükségem van rá, hogy a testem minden része jól működjön, így hát a tőlem telhető legjobb módon óvom azt. Egyháztagként azonban már korábban is tudtam, hogy ezt kell tennem.”

A balettben szerzett tapasztalatai megerősítették a Bölcsesség szavának sugalmazott természetéről való bizonyságát. „Látszik, hogy mikor gondoskodsz megfelelően a testedről” – mondja.

Figyelned kell magadra ahhoz, hogy balerina lehess, ám Mavi azt mondja: „Akkor is figyelnünk kell magunkra, ha nem vagyunk táncosok. Nem tudjuk megválasztani a testünket, de hálásnak kell lennünk azért, amit kaptunk, és gondoskodnunk kell róla. Ezek Isten ajándékai, és mindannyian valamilyen célból kaptuk a testünket.”