16. fejezet

Házasság – egy örökkévaló társulás

„Az élet legnagyobb társulása a házasságban van – azon kapcsolatban, melynek jelentősége maradandó és örök.”

Howard W. Hunter életéből

Amikor Howard W. Hunter 20 éves volt, egy Los Angeles-i egyházi bálon találkozott Claire Jeffsszel, akit éppen az egyik barátja kísért el oda. A bál után néhány fiatal felnőtt kiment sétálni egyet az óceán partra futó hullámaiban. Howard elveszítette a nyakkendőjét, Claire pedig vállalkozott rá, hogy elsétál vele a part mentén és segít megkeresni. Howard később ezt mondta: „Amikor ismét elmentünk valahová, én Clairt vittem, [a barátom] pedig valaki mást hívott el”¹.

A rákövetkező évben komolyan randevúzni kezdtek, majd egy tavaszi estén, közel három évvel az első találkozásuk után, Howard kivitte Claire-t egy óceánra néző gyönyörű kilátóteraszra. „[A] telihold fényében néztük, ahogy a Csendes-óceán hullámai kifutnak és megtörnek a sziklákon” – írta Howard. Aznap este Howard megkérte Claire kezét, aki igent mondott. „Beszélgettünk a terveinkről – mondta Howard –, [és sok] döntést hoztunk azon az estén, és néhány erélyes elhatározást az életünket illetően”².

Howard és Claire 1931. június 10-én házasodott össze a Salt Lake templomban. A rákövetkező 52 évben szerelmük elmélyült, miközben nevelték a fiaikat, szolgáltak az egyházban, és hittel fogadták a nehézségeiket.

Házaspárként megélt boldogságuk nyilvánvaló volt a családjuk számára. A legidősebb unokájuk, Robert Hunter ezt mondta: „Amikor Hunter nagypapára gondolok, legfőképpen a szeretetteljes férj példájára gondolok. […] Valóban érezhető volt a kettejük közötti szeretetteljes kötelék”³.

Hunter elnöknek a felesége iránti szeretete különösen nyilvánvaló lett, amikor Claire komoly egészségügyi gondokkal küszködött, és élete utolsó évtizedében férje gondoskodására szorult. Amikor Claire 1983. október 9-én elhunyt, az „letaglózó csapás” volt Hunter elnöknek.⁴ Azt írta, hogy amikor felesége halálának napján hazaért, „a ház hidegnek tűnt, és amint körbesétáltam, minden őrá emlékeztetett”⁵.

Hét évnyi egyedüllét után Hunter elnök 1990. áprilisában elvette Inis Stantont. A szertartást Gordon B. Hinckley elnök végezte a Salt Lake templomban. Inis a vigasz és az erő nagy forrásának bizonyult Hunter elnök számára, amikor a Tizenkettek Kvóruma és az egyház élén szolgált. Sokszor tartott a férjével, amikor az a világszerte élő szentekhez utazott.

James E. Faust elder, a Tizenkettek Kvórumából így beszélt arról az áldásról, amit Inis jelentett Hunter elnöknek: „[Claire] elhunytát követően évekig tartó magányos idők következtek, mígnem feleségül vette Inist. Igen sok boldog emlékre és élményre tettek szert együtt.” Majd Hunter nőtestvérhez fordulva ezt mondta: „Kifejezhetetlenül hálásak vagyunk neked Inis a számára nyújtott társaságodért, illetve a róla való szerető és odaadó gondoskodásodért. Csillogást hoztál a szemébe és örömet az életét és szolgálatát megkoronázó évekbe”⁶.

„A templomban részesülünk a férfiak és nők számára elérhető legfőbb szertartásban, a férjek és feleségek örökkévalóságra szóló egymáshoz pecsételésben.”

Howard W. Hunter tanításai

A férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és szándéka szerint az örökkévaló.

Az Úr meghatározta számunkra a házasságot. Ezt mondta: „Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté” (Máté 19:5).⁷

Az élet legnagyobb társulása a házasságban van – azon kapcsolatban, melynek jelentősége maradandó és örök.⁸

A szabadítás tervéről való tudásra alapozva a papságviselő férfi szent kiváltságként és kötelezettségként tekint a házasságra. Nem jó a férfinak sem a nőnek egyedül lenni. A férfi nem teljes nő nélkül. Egyik sem képes betölteni megalkotása célját a másik nélkül (lásd 1 Kor. 11:11; Mózes 3:18). A férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el (lásd T&Sz 49:15–17). Csak a házasság új és örök szövetsége révén valósíthatják meg az örökkévaló áldások teljességét (lásd T&Sz 131:1–4; 132:15–19).⁹

A házasságra gyakran utalnak az Istennel való társulásként is. Ez nem csupán egy szófordulat. Ha ez a társulás erős és tevékeny marad, akkor a férfi és a nő úgy fogják szeretni egymást, ahogyan Istent szeretik, és az otthonukba olyan gyengédség és ragaszkodás költözik, amely örökkévaló sikert eredményez.¹⁰

Az első házassági szertartást az Úr végezte. Örökkévaló házasság volt az, mivel az időlegesség még nem létezett, amikor az a szertartás lezajlott. A szertartás olyan pár részére lett elvégezve, akik nem voltak kitéve a halálnak; az adott körülmények között tehát a kapcsolat soha nem ért volna véget. A bukást követően első szüleink kiűzettek a kertből. Ezután már ki voltak téve a halálnak, de meg lett ígérve számukra a feltámadás. Soha nem volt olyan kijelentés, mely szerint az örökkévaló házasságuknak véget kell érnie.¹¹

A templomban részesülünk a férfiak és nők számára elérhető legfőbb szertartásban, a férjek és feleségek örökkévalóságra szóló egymáshoz pecsételésben. Reméljük, hogy a fiataljaink nem érik be a templomi házasságnál bármi kevesebbel.¹²

Pont úgy, ahogy a keresztelkedés is az Úr parancsolata, a templomi házasság is az. Ahogyan a keresztelkedés alapvető fontosságú az egyházba való belépéshez, oly alapvető fontosságú a templomi házasság az Isten színe előtti felmagasztosulásunkhoz. Része ez a mi rendeltetésünknek. Anélkül nem teljesíthetjük be legfőbb céljainkat. Ne elégedjetek meg semmivel, ami ennél kevesebb!

Nem fogadnátok el a keresztelés világi formáját, igaz? Isten meghatározta a keresztelés módját: alámerítéssel, egy felhatalmazással bíró személy által. Akkor hogyan fogadnátok el a házasság világi formáját? Ő meghatározta a házasság módját is: ez a templomi házasság.¹³

Azért imádkozom, hogy az Úr megáldjon minket létezésünk okának és annak megértésével, hogy mit kell tennünk a felmagasztosuláshoz és az örök élethez vezető utunk megtalálásáért. Az örökkévaló terv része a házasság is, melyet szentnek tartunk. Ha készek vagyunk engedelmeskedni, a szertartások örökre állandósulnak. Mily dicső dolog, hogy rendelkezünk e megértéssel, és hogy elnyertük az ezen igazságokról való kinyilatkoztatást!¹⁴

Amikor arról hoztok döntést, hogy kivel házasodjatok, legyetek türelmesek, és maradjatok méltók az isteni segítség elnyerésére.

Úgy vélem, a legnagyobb döntés, melyet meg kell hoznotok…, az az a döntés, amely az örökkévalóságra szólóan fogja alakítani az életeteket, ez pedig a házasságotok. Biztos vagyok benne, hogy egyetértetek velem abban, hogy ez sokkal fontosabb lesz, mint bármi más, amit az életetekben tesztek, mert a munkátok és a szakmátok, vagy akármi, amit csinálni fogtok, közel sem olyan fontos, mint az örök értékek. [A házasságról hozott döntés] az örökkévalóságra szólóan hatással lesz rátok; hatással lesz rátok akkor is, amikor itt a földön éltek.¹⁵

[N]e rohanjatok bele egy kapcsolatba a megfelelő előrelátás és sugalmazás nélkül. Imádságosan törekedjetek az Úr iránymutatására ebben az ügyben. Maradjatok méltók ezen isteni segítség elnyerésére.¹⁶

[S]okan közületek aggódnak az udvarlás, a házasság és a családalapítás miatt… Valószínűleg nem fogtok rálelni leendő házastársatok nevére Nefi látomásában vagy a Jelenések könyvében; valószínűleg nem fogja közölni veletek egy angyal, de még a püspökötök sem. Bizonyos dolgokat magatoknak kell megoldanotok. Legyen hitetek és legyetek engedelmesek, és az áldások jönni fognak. Igyekezzetek türelmesnek lenni. Igyekezzetek nem megengedni, hogy mindaz, amivel nem rendelkeztek, elvakítson az iránt, amivel viszont rendelkeztek. Ha túl sokat aggódtok a házasság miatt, az éppen annak lehetőségét pusztíthatja el. Éljetek teljes és hithű egyszemélyes életet, mielőtt feleslegesen idegeskednétek egy kétszemélyes élet miatt.¹⁷

Miközben a megígért áldásokra vártok, ne a percek számolgatásával töltsétek az időt, mert bizonyos mértékig az előrehaladás elmulasztása is visszafejlődés. Buzgón munkálkodjatok jó ügyekben, beleértve ebbe a saját fejlődéseteket is.¹⁸

„Miközben a megígért áldásokra vártok, [b]uzgón munkálkodjatok jó ügyekben, beleértve ebbe a saját fejlődéseteket is.”

Egyetlen áldás sem lesz megtagadva az arra érdemes, nem házas személyektől.

Ez Jézus Krisztus egyháza, nem pedig a házasok vagy az egyedülállók vagy bármely egyéb csoport vagy egyén egyháza. Az evangélium, melyet hirdetünk, Jézus Krisztus evangéliuma; ez magában foglalja az olyan összes szabadító szertartást és szövetséget, melyek elengedhetetlenek minden olyan egyén megváltásához és felmagasztosulásához, akik készek elfogadni Krisztust, és betartani az általa és Mennyei Atyánk által adott parancsolatokat.¹⁹

Nincs olyan áldás, beleértve ebbe az örökkévaló házasság és az örökkévaló család áldását is, amely meg lesz tagadva bármely érdemes egyéntől. Bár egyeseknél tovább tarthat ezen áldás elérése – talán még e halandó életen túl is –, az nem lesz megtagadva. […]

Most pedig a tanácsadás és a szeretet hangján szólnék hozzátok.

Azoknak, akik közöttetek egyedülálló férfiak: Ne halogassátok a házasságot, csupán mert nem tökéletes a szakmai és pénzügyi helyzetetek. […] Emlékezzetek rá, hogy papságviselőkként a ti kötelességetek kézbe venni az örökkévaló társ keresését.

Nektek, egyedülálló nők: Isten prófétáinak tanácsai mindig is arról szóltak, hogy az Úr gondol rátok; ha hithűek vagytok, minden áldás a tiétek lesz. Házasság és család nélkül lenni ebben az életben csupán ideiglenes állapot, és az örökkévalóság hosszú idő. Benson elnök emlékeztetett bennünket, hogy „csak az ember számszerűsíti az időt. Isten az örökkévaló kilátásaitokra gondol” (Ensign, Nov. 1988, p. 97.). Töltsétek meg életeteket értékes, jelentőségteljes tevékenységekkel.

Azoknak, akik közületek megtapasztalták a válást: Ne engedjétek, hogy a csalódás, vagy a kudarc érzése árnyalják a házasságról vagy az életről alkotott képeteket. Ne veszítsétek el a házasságba vetett hiteteket, sem azt ne engedjétek, hogy a keserűség megmételyezze a lelketeket, és elpusztítson benneteket, illetve azokat, akiket szerettek vagy szerettetek.²⁰

A sikeres házasság az evangélium tantételei szerint életre irányuló legnagyobb erőfeszítéseinket igényli.

[A házasság] egy tanult viselkedésforma. Tudatos erőfeszítésünk határozza meg a sikert, nem az ösztöneink. A hajtóerő a kedvességből, az igaz vonzalomból, és az egymás boldogsága és jóléte iránti figyelmességből fakad.

A házasság előtt saját szemszögünkből szemléltük az életet, átlépve azonban azt a küszöböt, elkezdjük más szemszögéből is szemlélni azt. Szükséges az áldozathozatal és az igazodás a bizonyosság és a szeretet megnyilvánulásaiként.

Gyakran mondjuk, hogy a boldog és sikeres házasság általában nem attól függ, hogy a megfelelő emberrel kötünk-e házasságot, inkább attól, hogy mi magunk megfelelőek vagyunk-e. A magas válási arányokat mutató statisztikák talán a dőre párválasztási döntéseket jelzik. Ha mással házasodtak volna, talán elkerülhető lett volna az adott gond, de minden bizonnyal más gond jött volna helyette. A bölcs partnerválasztás nagyban hozzájárul a sikeres házassághoz, ám a sikert legjobban elősegítő alkotóelem az arra irányuló tudatos erőfeszítés, hogy az ember teljes mértékben megtegye a saját részét.²¹

Miközben az igaz, hogy az érdemes házaspárok felmagasztosulást nyernek a celesztiális királyságban, minden egyes férfi és nő, akiket örökkévaló kapcsolatra pecsételtek egybe, egyénileg is méltónak kell lennie arra az áldásra.

Az örökkévaló házasságokat érdemes férfi és érdemes nő alkotja, mindketten egyénileg megkeresztelve vízzel és a Lélekkel; akik egyénileg jártak a templomban a saját felruházásukért; akik egyénileg hűséget fogadtak Istennek és a társuknak a házassági szövetségben; és akik egyénileg megtartották a szövetségeiket, megtéve mindent, amit Isten elvárt tőlük.²²

Az evangélium tantételei szerinti élet boldog házasságot eredményez. […] Amikor két ember képes az evangélium tantételei szerint élni, a házasság édes lehet és boldog lehet.²³

A férjeknek és feleségeknek együtt kell dolgozniuk azon, hogy megerősítsék a házasság kötelékeit.

Jószívűség és türelem a tökéletlenségek iránt

A legtöbb társnak vannak tökéletlenségei. […] Richard L. Evans egyszer ezt mondta: „Talán bármelyikünk jól kijönne a tökéletes emberekkel, a feladatunk azonban az, hogy kijöjjünk a tökéletlen emberekkel” [Richard Evans’ Quote Book (1971), 165]. Tisztában vagyunk vele, hogy a házasságban nem tökéletes emberekkel van dolgunk; keressük a tökéletességet, és azon az útvonalon haladunk, amelyen reményeink szerint megtaláljuk a tökéletességet, ugyanakkor megértést kell tanúsítanunk, a tőlünk telhető legjobbat kell nyújtanunk, és széppé kell tennünk az életet. […]

A Biblia ezt mondja nekünk: „A szeretet hosszútűrő, kegyes” (lásd 1 Korinthusbeliek 13:4). Az ilyen fajta szeretet, az a fajta, amelyiket nem veszik félvállról, nem vetnek neki véget tetszés szerint és hajítják félre eldobható műanyagként, hanem amelyik kéz a kézben, egybefonódó lélekkel néz szembe az élet összes kisebb nehézségeivel – ez az emberi boldogság legfőbb megnyilvánulása.²⁴

Szívbéli egység

Egészen bizonyos, hogy a legboldogabb házasságok azok, ahol a te bánatod az én bánatom, az én fájdalmam a te fájdalmad, az én győzelmem a te győzelmed, az én aggodalmaim a te aggodalmaid. A szívbéli, lelki, testi egység minden korábbinál nagyobb kihívásnak tűnik abban a világban, ahol mintha csak ezt kérdeznék: „Mi ebben a jó nekem?” Túlontúl sok házastársból lett szívbéli kincs helyett egyszerű dísztárgy.²⁵

Amikor a férj és a feleség „szeret[ik] egymást, ahogyan Istent szeretik, …az otthonukba olyan gyengédség és ragaszkodás költözik, amely örökkévaló sikert eredményez.”

Hűség a gondolatokban, a szavakban és a tettekben.

A papságot birtokló férfi tökéletes erkölcsi hűséget tanúsít felesége iránt, és nem ad neki okot arra, hogy kételkedjen a hűségében. A férjnek teljes szívével kell szeretnie feleségét, és őhozzá ragaszkodnia és senki máshoz (lásd T&Sz 42:22–26). Spencer W. Kimball elnök így magyarázta ezt:

„A senki más szavak kizárnak mindenkit és mindent. Ekkor a házastárs kerül első helyre a férj vagy feleség életében, és sem a társasági élet, sem a szakmai élet, sem a politikai élet, sem bármilyen más érdeklődési kör, személy, illetve dolog nem előzi meg fontosság tekintetében a házastársat” (The Miracle of Forgiveness, Salt Lake City: Bookcraft, 1969, p. 250).

Az Úr tilt és az egyháza elítél bármely és minden intim kapcsolatot a házasság keretein kívül. A férfi hűtlensége összetöri felesége szívét, valamint elveszíti az ő és a gyermekei bizalmát (lásd Jákób 2:35).

Legyetek hűségesek házassági szövetségeitekben – gondolatban, szóban és tettben. A pornográfia, a flörtök és az ártalmas képzelgések elkoptatják az ember jellemét, és a boldog házasság alapjaira sújtanak le. Ezzel megsemmisül a házasságon belüli egység és bizalom. Aki nem uralja a gondolatait, és ezáltal házasságtörést követ el a szívében, ha ő nem tart bűnbánatot, akkor nem lesz vele a Lélek, hanem megtagadja a hitet és félni fog (lásd T&Sz 42:23; 63:16).²⁶

Gyengédség és tisztelet az intimitásban

Tartsátok magatokat távol bármiféle parancsolgató vagy méltatlan viselkedéstől a férj és feleség közti gyengéd, intim viszonyban. Mivel a házasságot Isten rendelte el, a férj és feleség közti intim kapcsolat jó és tiszteletre méltó Isten szemében. Azt parancsolta, hogy legyenek egy testté, és hogy sokasodjanak és töltsék be a földet (lásd Mózes 2:28; 3:24). Úgy kell szeretnetek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért (lásd Efézusbeliek 5:25–31).

A gyengédség és a tisztelet – soha ne az önzés – szolgáljon vezérelvként a férj és feleség közti intim viszonyban. Mindkét társ legyen figyelmes és fogékony a másik szükségletei és vágyai iránt. Az Úr elítél bármiféle parancsolgató, illetlen vagy indulatos viselkedést a férj és feleség közti intim viszonyban.

Bármelyik férfi, aki a feleségét testileg vagy lelkileg bántalmazza vagy lealacsonyítja, az súlyos bűnben vétkes, és őszinte és komoly bűnbánatra van szüksége. A különbségeket szeretettel és kedvességgel, illetve a kölcsönös kiegyezés lelkületével kell megoldani. A férfi mindig szeretettel és kedvesen beszéljen a feleségéhez, a legnagyobb tisztelettel viszonyulva hozzá. A házasság olyan, mint egy érzékeny virág…, és állandóan táplálni kell a szeretet és ragaszkodás megnyilvánulásaival.²⁷

Érdeklődő figyelem

Sok gondra gyorsan választ lehetne találni, sok nehéz helyzetet pedig megoldani, ha megértenénk, hogy vannak pillanatok, amikor figyelnünk kell. Az iskolában akkor tanultuk meg az anyagot, ha odafigyeltünk, viszont kudarcot vallottunk, amikor nem voltunk hajlandóak figyelni. A házasságban teljes a megértés hiánya, ha nem vagyunk hajlandóak odafigyelni. […] Természetesen beszélnünk is kell, de muszáj odafigyelnünk a másik álláspontjára annak érdekében, hogy elégséges mértékben bővíthessük megértésünket egy értelmes döntés meghozatalához. Az érdeklődő fül gyakran sokat számít.²⁸

Önzetlenség

A barátságok nem lehetnek tartósak, ha az önzés homokjára épülnek. A házasságok nem tartósak, amikor a testi vonzalmon kívül nincs egyéb indokuk, és nem rendelkeznek a mélyebb szeretet és hűség alapjaival.²⁹

Reméljük, hogy ti, akik házasságban éltek, emlékezni fogtok a szeretet ama érzéseire, melyek az Úr házának oltára elé vezettek benneteket. Szívünk elszomorodik, amikor arról a sok emberről hallunk, akiknek kihűlt a szeretete, illetve akik az önzés és a vétkeik okán elfeledik vagy félvállról veszik a templomban kötött házassági szövetségeiket. Azért könyörgünk a férjekhez és feleségekhez, hogy szeretettel és tisztelettel legyenek egymás iránt. Mi több, az a legdédelgetettebb reményünk, hogy minden egyes család olyan anyával és apával áldatik meg, akik kifejezik egymás iránti szeretetüket, akik tiszteletteljesek egymás iránt, és akik közösen munkálkodnak a házasság kötelékeinek megerősítésén.³⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Az 1. szakaszban Hunter elnök kihangsúlyozza, hogy a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és szándéka szerint az örökkévaló. Hogyan befolyásolhatja ez a tudás a házastársaddal való kapcsolatodat? Mit jelent számodra az, hogy a házasság „Istennel való társulás”? Hogyan segíthetünk a gyermekeknek és a fiataloknak felkészülni arra, hogy templomi házasságot kössenek?
Milyen gondolataid és benyomásaid vannak, miközben Hunter elnöknek a leendő házastárs kiválasztására vonatkozó tanácsát tanulmányozod? (Lásd 2. szakasz.)
Hogyan segíthetnek Hunter elnöknek a 3. szakaszban olvasható ígéretei és tanácsa azoknak, akik nem házasok? Hogyan alkalmazhatjuk Hunter elnök azon üzenetét, mely szerint „ez Jézus Krisztus egyháza, nem pedig a házasok vagy az egyedülállók… egyháza”?
Szerintetek mit ért Hunter elnök az alatt, hogy a házasság „egy tanult viselkedésforma”? (Lásd 4. szakasz.) Láttál már olyat, hogy az evangélium tantételei szerinti élet boldoggá tett egy házasságot? Mikor? Ha van házastársad, gondold át, mit tehetnél annak érdekében, hogy még teljesebben juttasd kifejezésre az iránta való szeretetedet.
Elmélkedj Hunter elnöknek az 5. szakaszban lévő tanácsán. Hogyan fejleszthetnek ki a házastársak nagyobb türelmet egymás tökéletlenségei iránt? Hogyan fejleszthetnek ki a házastársak nagyobb „szívbéli egységet”? Miként tanúsíthatnak a házastársak hűséget a házasságban gondolatok, szavak és tettek révén?

Kapcsolódó szentírások

1 Mózes 2:18, 21–24; Jákób 2:27, 31–33; 4 Nefi 1:11; T&Sz 42:22; Mózes 3:19–24; lásd még A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.

Tanulmányi segédlet

„Az evangélium tanulása akkor a leghatékonyabb, amikor a Szentlélek tanít téged. Az evangélium tanulását mindig azzal kezdd, hogy a Szentlélekért imádkozol, hogy segítsen tanulni!” (Prédikáljátok evangéliumomat! [2008]. 18.).