Tized: Az egek csatornáinak a megnyitása

Mindenünk, amink van, és minden, ami vagyunk, Istentől való. Krisztus tanítványaiként készségesen megosztjuk ezeket a körülöttünk lévőkkel.

Az Úr arra kér minket, hogy mindabból, amit Ő nekünk ad, adjuk vissza Neki és földi királyságának a gyarapodásunk 10 százalékát. Azt ígérte nekünk, hogy amennyiben becsületesek vagyunk a tizedünket illetően, ő megnyitja az egek csatornáit, és bőséges áldásokat áraszt ki reánk.² Azt ígérte, hogy meg fog óvni minket a gonosztól.³ Ezek az ígéretek annyira biztosak⁴, hogy az Úr így szól: „ezzel [tegyetek próbára] engem”⁵; ez a kifejezés sehol máshol nem található meg a szentírásokban, egyedül Malakiás könyvében.

Az egek csatornái sokféleképpen nyílnak meg. Van, hogy fizikailag, de sokszor inkább lelkileg. Néhány módja alig észrevehető, és könnyű elsiklani felette. Bízzunk az Úr időzítésében: az áldások mindig eljönnek!

Együtt bánkódunk azokkal, akiknek küzdelmes a létfontosságú dolgok előteremtése. Az egyház nemrég 54 millió dollárt adományozott védtelen gyermekek és anyák megsegítésére világszerte.⁶ A havi böjtötökből származó felajánlásokkal pedig jó püspökeink hetente sok ezer embernek segítenek, akiknek átmenetileg segítségre van szükségük, hogy legyen étel az asztalukon, ruha a testükön és fedél a fejük felett. Az e világon tapasztalható szegénység egyetlen tartós megoldását Jézus Krisztus evangéliuma jelenti.⁷

Pál apostol figyelmeztetett, hogy az emberek bölcsessége megérti ugyan az emberek dolgait, de nehezen érti Isten dolgait.⁸ A világ a pénzünk tekintetében beszél a tizedfizetésről, de a tizedfizetés szent törvénye elsősorban a hitünk kérdése. A tizedünkben való becsületesség az egyik módja annak, hogy kimutassuk: készek vagyunk az Urat az első helyre tenni az életünkben, saját aggályaink és érdekeink elé. Megígérem nektek, hogy ha bíztok az Úrban, a menny áldásai jönni fognak.

Jézus azt mondta, adjuk meg „a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek”⁹. A feltámadt Szabadító arra kérte a nefitákat, hogy írják bele a feljegyzésükbe az Ő Malakiásban található ígéreteit.¹⁰ Napjainkban az Úr megerősítette a tized isteni törvényét, kijelentve: „…ez lesz a kezdete népem tizedfizetésének. És… fizessenek évente egytized részt minden jövedelmükből; és legyen ez örökre állandó törvény nekik”¹¹.

Az Úr világos utasítást adott a tizedfizetés módját illetően. Így szólt: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba”¹², vagyis adjátok be a tizedet az Ő visszaállított királyságába, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába.¹³ Azt az utasítást adta, hogy e szent tizedpénzek felhasználását imádságosan irányítsa az Első Elnökségből, a Tizenkét Apostol Kvórumából és az Elnöklő Püspökségből álló tanács, „és az én nekik szóló hangom”¹⁴.

Ezek a szent pénzalapok nem az egyházi vezetőké. Az Úr tulajdonát képezik. Szolgái lelkiismeretesen tudatában vannak sáfárságuk szent természetének.

Gordon B. Hinckley elnök elmesélte egy gyermekkori emlékét: „Kisfiúkoromban feltettem egy kérdést édesapámnak… az egyházi pénzalapok kiadásait illetően. Emlékeztetett rá, hogy Istentől kapott kötelességem a tizedem és a felajánlásaim fizetése. Amikor így teszek – mondta apám –, az, amit adok, többé már nem az enyém. Az Úré, akinek odaszentelem.” Édesapja hozzátette: „Hogy az egyházi felhatalmazottak mihez kezdenek vele, az nem a [te dolgod, Gordon]. Az Úrnak felelnek ezzel, akinek elszámolással fognak tartozni.”¹⁵

Mélyen átérezzük az Úr előtti felelősség súlyát.

Az Úrnak szentelt nagylelkű tizedeitekből és felajánlásaitokból tavaly több mint egymilliárd dollár lett a szükséget szenvedők megáldására fordítva.¹⁶

Abban a hatalmas felelősségünkben, hogy a visszaállított evangéliumot elvigyük az egész világra, 414 misszióban több mint 71 000 misszionáriusunk szolgál.¹⁷ A tizedeteknek és a felajánlásaitoknak köszönhetően a misszionáriusok a családjuk anyagi helyzetétől függetlenül tudnak szolgálni.

Világszerte példátlan számban épülnek templomok. Jelenleg 177 templom működik, 59 áll építés vagy felújítás alatt, és további 79 van tervezési szakaszban.¹⁸ A tizedetek elérhetővé teszi a templom áldásait olyan helyeken is, amelyeket csak az Úr látott előre.

Több ezer kápolna és más létesítmény 195 országban és területen több mint 30 000 egyházközösségnek ad otthont.¹⁹ Hithű tizedeteknek köszönhetően az egyház olyan távoli helyeken kerül megalapításra, ahova talán soha nem fogtok ellátogatni, olyan igazlelkű szentek között, akiket talán soha nem fogtok megismerni.

Az egyház jelenleg öt felsőoktatási intézményt támogat,²⁰ amelyek több mint 145 000 hallgatót szolgálnak ki. Hetente száztízezer órát tanítanak az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásunk keretében.²¹

Ezek az áldások és még oly sok másik, nagymértékben azoknak a különböző gazdasági helyzetű fiataloknak és időseknek köszönhetőek, akik becsületes tizedet fizetnek.

A tized isteni törvényének a lelki hatalmát nem a befizetett pénz mértéke határozza meg, hiszen az Úr mind az anyagilag jól boldogulóknak, mind a szegényeknek a jövedelmük 10 százalékának a befizetését parancsolja meg.²² Az erő az Úrba vetett bizodalmunkban rejlik.²³

Az Úrnak a nagylelkű tizedetekben megmutatkozó fokozott bősége megerősítette az egyház tartalékait, lehetőségeket biztosítva az Úr munkájának a minden eddiginél erőteljesebb előmozdítására. Az Úr mindent tud, és idővel látni fogjuk, amint szent céljai beteljesednek.²⁴

A tized áldásai sokféleképpen érkeznek. 1998-ban elkísértem Henry B. Eyring eldert egy nagy egyházi gyűlésre Utah-ban, a mostanra Szilícium-lankák néven ismert területre, a nagyszerű technikai újítások vidékére. A feltörekvő gyarapodás időszaka volt ez, és Eyring elder óva intette a szenteket attól, hogy másokhoz hasonlítgassák magukat és még többre vágyjanak. Mindig emlékezni fogok az ígéretére, miszerint amikor becsületes tizedet fizetnek, csökkenni fog az anyagi javak iránti vágyuk. A technikai lufi két éven belül kipukkadt. Sokan elveszítették az állásukat, és a cégek küszködtek a pénzügyi kiigazítás ezen időszakában. Áldottak voltak azok, akik követték Eyring elder tanácsát.

Ígérete egy másik tapasztalatomra emlékeztetett. 1990-ben, amikor Franciaországban misszióelnökként szolgáltam, Carcassonne közelében találkoztam a 12 éves Charlotte Hlimivel. Hlimiék hithű család voltak; nyolc gyermekükkel éltek egy lakásban. A falon függött egy kép a Szabadítóról és egy a prófétáról. A pátriárkai áldását megelőző interjú során megkérdeztem Charlotte-tól, hogy becsületes tizedet fizet-e. Így felelt: „Igen, Andersen elnök. Édesanyám arra tanított, hogy a tizedfizetés fizikai áldásokkal és lelki áldásokkal jár. Arra tanított, hogy ha mindig fizetjük a tizedünket, soha nem fogunk nélkülözni. És Andersen elnök, nem is nélkülözünk.”

Kép

A Hlimi család

A ma már 45 éves, templomi házasságot kötött Charlotte engedélyt adott, hogy megosszam veletek a történetét: „A tizedről való bizonyságom akkor is nagyon valóságos volt, mostanra azonban még erősebb. Mélységesen hálás vagyok ezért a parancsolatért. Továbbra is bőséges áldásokban részesülök a betartásáért.”²⁵

Egy nap mindegyikünk számára véget ér a földi utazásunk. Huszonöt éve, alig pár nappal azelőtt, hogy az anyósom, Martha Williams rákban elhunyt, levélben egy kisebb összegről szóló bankcsekket kapott. Azon nyomban megkérte a feleségemet, Kathyt, hogy vigye oda neki a csekkfüzetét, hogy befizethesse a tizedét. Mivel édesanyja már annyira legyengült, hogy alig tudott írni, Kathy megkérdezte, megírja-e helyette. Édesanyja így felelt: „Nem, Kathy. Szeretném magam megtenni.” Majd halkan hozzátette: „Egyenes derékkal szeretnék állni az Úr előtt.” Az egyik utolsó dolog, amit Kathy megtett az édesanyjáért, az volt, hogy átadta a püspökének a tizedborítékját.

Fivéreim és nővéreim! Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza kilépett „a homályból”²⁶, figyelemre méltó áldásokat hozva az egész földre. Lesznek, akik szurkolnak nekünk, és lesznek, akik nem. Eszembe jutnak a bölcs Gamáliel szavai, aki Péter és János apostol csodáiról hallva így figyelmeztette a jeruzsálemi tanácsot:

„…hagyjatok békét [ezeknek az embereknek]: mert ha [mindez] emberektől van…, semmivé lesz;

Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak… találtassatok.”²⁷

Ti és én részesei vagyunk Isten fontos munkájának a földön. Nem lesz semmivé, hanem tovább fog terjedni a világon, előkészítve az utat a Szabadító visszatérése előtt. Bizonyságomat teszem Russell M. Nelson elnök szavairól: „Az eljövendő napokban látni fogjuk a Szabadító hatalmának a világ által valaha látott legnagyszerűbb megnyilvánulásait. Mostantól addig az időig, amikor Ő… visszatér, számtalan kiváltságot, áldást és csodát fog kiárasztani a hithűekre.”²⁸

Ez az én tanúságom. Jézus a Krisztus. Ez az Ő szent munkája. Ő újra el fog jönni. Jézus Krisztus nevében, ámen.