Szeretnétek boldogok lenni?

Dale G. Renlund elder szerint: „A szövetség ösvénye kifejezés olyan szövetségek sorozatára utal, amelyek által Krisztushoz jövünk és kapcsolódunk Őhozzá. E szövetséges kötelék révén hozzáférünk az Ő örökkévaló hatalmához. Az ösvény a Jézus Krisztusba vetett hittel és bűnbánattal kezdődik, amelyet keresztelkedés és a Szentlélek befogadása követ.”² Minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából, megújítjuk e szövetségeket.

A keresztelési szövetséggel kezdve egyre több szövetséget kötünk az életünk során. Ismét Renlund elder szavaival élve: „A szövetség ösvénye a templom szertartásaihoz vezet minket, például a templomi felruházáshoz. A felruházás Isten nekünk ajándékozott szent szövetségeit jelenti, amelyek még teljesebben Őhozzá kapcsolnak bennünket.”³

Néha, amikor szövetségeket kötünk, elmulasztjuk megtartani azokat. Amikor ez történik, miként térhetünk vissza a szövetség ösvényére? Hadd osszak meg néhány példát a szövetség ösvényére való visszatérésről.

Alig több mint egy hónapja üzenetet kaptam egy visszatért misszionáriustól, aki velünk szolgált. Ezt írta: „Az elmúlt időszak kemény volt. A szorongás és depresszió elleni mindennapos küzdelem lehúz, és ez nagyon nehéz. Magányosnak és nyomorúságosnak érzem magam. Imádkoztam Mennyei Atyánk útmutatásáért, békességért és vigaszért abban, amit megtehetek a nehézséggel való megküzdésben. […] Miközben imádkoztam, arra éreztem sugalmazást a Lélek által, hogy fizessek teljes tizedet. […] Nagyon erős volt a Lélek hatása, és azonnal éreztem a késztetést, hogy így tegyek. Amint ez a vágy megfogalmazódott bennem, a következő sugalmazás érkezett: Ha fizeted a tizededet, minden rendben lesz. Még mindig küszködöm azzal, hogy békére leljek, de bizonyságom van a Szabadítónkról és arról, hogy az engedelmességem által rátalálhatok az általam keresett békességre a szívemben és az elmémben, és érezhetem azt. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy visszatérek az egyházba, és hogy a Lelket fogom keresni mindenben, amit teszek.”

Ma már nagyon jól van. Lehet, hogy békességet kértek Mennyei Atyától, de a válasz esetleg eltér attól, amire számítotok. Mindaddig, amíg igyekeztek megismerni a Szabadítót és Mennyei Atyához imádkoztok, Ő személyre szabott válaszokat fog adni nektek.

Thomas S. Monson elnök ezt tanította:

„[A] legnagyobb lecke, amelyet a halandóságban megtanulhatunk az, hogy mikor Isten szól, mi pedig engedelmeskedünk, mindig helyesen tesszük.”⁴

„[A]mikor betartjuk a parancsolatokat, akkor az életünk boldogabb, teljesebb és kevésbé bonyolult lesz. Kihívásainkat és gondjainkat könnyebben viseljük majd, és elnyerjük [Isten] megígért áldásait.”⁵

Életem legnehezebb időszakában történt, hogy elhívtak püspöknek. Fiatal édesapa voltam a harmincas éveim elején, és családi nehézségek miatt anyagi gondokkal küszködtem. Nem találtam megoldást, és azt gondoltam, a kihívások soha nem fognak véget érni. Pénzügyileg és érzelmileg is kimerültem. Elkezdtem kételkedni a lelki erőmben is. Ebben a nehéz időszakban adta át nekem az elhívást a cövekelnököm. A nehézségek ellenére elfogadtam.

A cövekelnök a feleségemmel is tartott interjút, de ő nem tudott igent mondani. Viszont nemet sem mondott, csak potyogtak a könnyei. Egy egész héten át sírdogált, azt kérdezve Mennyei Atyától: „Miért most?” és „Tényleg ismersz minden egyes embert?” Nem kapott választ, de engem a következő vasárnapon püspökként támogattak. Többé nem tette fel Mennyei Atyának ezeket a kérdéseket, hanem hat éven át támogatott az elhívásomban.

Azon a vasárnapon, amikor felmentettek, a feleségem egy hangot hallott az úrvacsoravétel közben. A hang ezt súgta neki: „Mivel túl nehéz volt járnotok, elhívtam őt püspöknek, hogy felemeljelek benneteket és helyettetek járjak.” Az elmúlt hat évre visszatekintve ráébredt, hogy a végtelennek tűnő számos kihívás mind megoldódott menet közben.

Megtanultuk, hogy amikor úgy gondoljuk, nem az alkalmas időben kapunk egy elhívást, talán pont akkor van a leginkább szükségünk az adott elhívásra. Amikor az Úr arra kér minket, hogy bármilyen elhívásban szolgáljunk – legyen az könnyebb vagy nehezebb –, Ő látja a szükségleteinket. Megadja nekünk a szükséges erőt, és áldásokat tartogat, amelyeket aztán a hithű szolgálatunk során kiáraszt ránk.

Sok más dolog is letéríthet minket a szövetség ösvényéről. Bármi legyen is az, soha nincs túl késő, hogy segítségért forduljunk Mennyei Atyához. Paul V. Johnson elder ezt tanította: „Amikor Sátánt követjük, hatalmat adunk neki. Amikor Istent követjük, akkor Ő ad nekünk hatalmat.”⁶

Benjámin király így tesz bizonyságot a Mormon könyvében: „[A]zt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában.”⁷

A feleségem azt mondja, hogy a házasságunk közös igába köt minket, így olyan dolgokat is meg tud tenni, amelyeket korábban nem. Például fiatalkora óta nehezére esett kimenni a sötétbe, de ez már nem nehéz neki, mert én vele tartok. Mivel alacsony, szék vagy létra nélkül nem éri el a magasan lévő polcokat, de én le tudom venni neki a feljebb lévő dolgokat, mert magasabb vagyok nála. Pont ilyen az, amikor a Szabadítónk igáját vesszük magunkra. Amikor Őhozzá kötjük magunkat, olyan dolgokat is meg tudunk tenni, amelyeket magunktól nem tudnánk, mert Ő meg tud tenni olyan dolgokat, melyeket mi magunk nem.

David A. Bednar elder azt mondta: „A szent szövetségek megkötése és megtartása az Úr Jézus Krisztushoz és Őmellé köt minket az igában. A Szabadító lényegében arra kér minket, hogy támaszkodjunk Őrá, húzzunk Vele együtt, noha még a legnagyobb erőfeszítéseink sem érnek fel az Övéivel. Amikor a halandóság utazása során az Úrba vetjük a bizalmunkat, és Vele együtt húzzuk a terhünket, akkor az Ő igája valóban gyönyörűséges, és a terhe könnyű.”⁸

Nelson elnök ekképpen tanított:

„Ha… közös igába fogjátok magatokat a Szabadítóval, az azt jelenti, hogy hozzáfértek az Ő erejéhez és megváltó hatalmához.”⁹

„Az Istennel kötött szövetségek megtartásának a jutalma mennyei hatalom – olyan hatalom, amely megerősít minket, hogy jobban bírjuk a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat. Ez a hatalom megkönnyíti az utunkat. Akik Jézus Krisztus magasabb törvényei szerint élnek, hozzáférnek az Ő magasabb hatalmához.”¹⁰

„[A] szövetségek megkötése és megtartása valójában megkönnyíti az életet. Mindenki, aki szövetségeket köt a keresztelőmedencében és a templomban – és meg is tartja azokat –, fokozott mértékben hozzáfér Jézus Krisztus hatalmához.”¹¹

Kedves fivéreim és nővéreim! Szeretnétek boldogok lenni? Maradjatok a szövetség ösvényén! Az életetek könnyebb, boldogabb és örömteli lesz. A Szabadítónk így hív minket: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.”¹² Ő az élő Krisztus. Ő hordozza a terheinket, és megkönnyíti az életünket. Jézus Krisztus nevében, ámen.