Isteni nevelési tanácsok
A szülők Mennyei Atyával társulnak abban, hogy visszavezessék becses gyermekeiket a mennybe.
Tartottatok már újszülöttet a karotokban? Egyfajta világosság áramlik minden újszülöttből, amely különleges, szeretetteli kapcsolatot teremt, örömmel töltve meg a szülők szívét.1 Egy mexikói író ezt írta: „Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először megszorítja az apja ujját a kis markával, örökre magához láncolja őt.”2
Szülőnek lenni az egyik legkülönlegesebb élmény az életben. A szülők Mennyei Atyával társulnak abban, hogy visszavezessék becses gyermekeiket a mennybe.3 Ma szeretnék megosztani veletek néhány, neveléssel kapcsolatos leckét a szentírásokból és az élő próféták tanításaiból, amelyek segíthetnek abban, hogy szülői hagyatékunknak hatása legyen.
Felkapaszkodni az evangéliumi kultúra magaslatára
Fel kell kapaszkodnunk a családunkkal az evangéliumi kultúra magaslatára. Russell M. Nelson elnök kijelentette: „A családok megérdemlik a mennyei útmutatást. A szülők nem tudják megfelelő tanácsokkal ellátni a gyermekeiket a személyes élményeikre, félelmeikre vagy rokonszenvükre alapozva”4.
Habár a kulturális hátterünk, nevelési elveink és személyes tapasztalataink értékesek lehetnek a gyermeknevelésben, az így tanultak nem elégségesek ahhoz, hogy a gyermekeinknek segíthessünk visszatérni a mennybe. Hozzá kell férnünk egy „magasabb érték- és gyakorlatrendszerhez”5, a szeretet és elvárások olyan kultúrájához, amelyben „magasztosabb és szentebb módon”6 terelgetjük gyermekeinket. Dallin H. Oaks elnök úgy írta le ezt a kultúrát, mint „egy különleges életvitel, egy érték-, elvárás- és gyakorlatrendszer. […] Ez az evangéliumi kultúra a szabadítás tervéből, Isten parancsolataiból, valamint az… élő próféták tanításaiból fakad. Irányt mutat nekünk a családi nevelésünkhöz és a saját életünk vezetéséhez.”7
Jézus Krisztus ezen evangéliumi kultúra középpontja. Az evangéliumi kultúra átvétele a családunkba döntő fontosságú az olyan termékeny környezet megteremtéséhez, ahol fejlődhet a hit magja. A magaslatra való felmászáshoz – Oaks elnök felhívása szerint – „hagyjunk fel minden olyan személyes vagy családi hagyománnyal, illetve gyakorlattal, amely ellentétes Jézus Krisztus egyházának a tanításaival”8. Szülők! Az evangéliumi kultúra meggyökereztetésében tanúsított félénkségünk lehetőséget adhat az ellenségnek arra, hogy beférkőzzön az otthonunkba vagy – ami még rosszabb – gyermekeink szívébe.
Amikor úgy döntünk, hogy az evangéliumi kultúrát tesszük a családunkban uralkodó kultúrává, akkor a Szentlélek erőteljes hatása által9 a jelenlegi nevelési elveink, hagyományaink és gyakorlataink megrostálódnak, elmozdulnak, finomodnak és gazdagodnak.
Tegyétek az otthont az evangéliumi tanulás központjává
Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy az otthonnak az evangéliumi tanulás központjának kell lennie.10 Az evangéliumi tanulás célja az, hogy „elmélyítse a megtérésünket Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, valamint segítsen Őhozzájuk hasonlóbbá válnunk”11. Tekintsünk át három fontos szülői felelősséget, amelyekről a próféták és apostolok beszéltek, és amelyek segíthetnek nekünk egy magasabb evangéliumi kultúra kialakításában az otthonunkban.
Első: Tanítsatok szabadon!
Mennyei Atya utasítást adott Ádámnak Jézus Krisztust és az Ő tanát illetően. Így tanította őt: „[T]anítsd ezeket a dolgokat szabadon a gyermekeidnek”12. Más szavakkal: Mennyei Atya azt tanította Ádámnak, hogy készségesen, bőkezűen és korlátok nélkül tanítsa ezeket a dolgokat.13 A szentírásokban olvassuk, hogy „Ádám és Éva áldották Isten nevét, és minden dolgot tudattak fiaikkal és leányaikkal”14.
Bőkezűen tanítjuk gyermekeinket, amikor tartalmas időt töltünk velük. Korlátok nélkül tanítjuk őket, amikor az egyház által kiadott források15 segítségével olyan kényes témákról is beszélünk velük, mint a képernyő előtt töltött idő. Készségesen tanítunk, amikor tanulmányozzuk a szentírásokat a gyermekeinkkel a Jöjj, kövess engem! segítségével, és engedjük, hogy a Lélek legyen a tanító.
Második: Viselkedjetek tanítványokként!
János evangéliumában azt olvashatjuk, hogy amikor a zsidók a viselkedéséről faggatták a Szabadítót, Jézus az Ő példaképe, az Atyja felé irányította a figyelmüket. Ezt tanította: „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.”16 Szülők! Mivel mutassunk példát a gyermekeinknek? Tanítványsággal.
Szülőkként taníthatunk arról, milyen fontos Istent helyezni az első helyre, amikor az első nagy parancsolatról tanítunk; de ezt akkor példázzuk, amikor félretesszük a világ figyelemelterelő dolgait, és minden héten megszenteljük a sabbat napját. Taníthatunk a templomi szövetségek jelentőségéről, amikor a celesztiális házasság tanáról beszélünk; de akkor példázzuk ezt, amikor hűek vagyunk a szövetségeinkhez, és tisztelettel bánunk a házastársunkkal.
Harmadik: Szólítsatok fel cselekvésre!
A Jézus Krisztusba vetett hitnek kell a gyermekeink bizonyságának a középpontjában állnia, ezt a bizonyságot pedig minden egyes gyermeknek egyéni kinyilatkoztatás által kell elnyernie.17 Azzal segíthetünk a gyermekeinknek a bizonyságuk építésében, ha buzdítjuk őket, hogy az önrendelkezésüket használva a jót válasszák,18 és felkészítjük őket egy egész életre Isten szövetséges ösvényén19.
Bölcs lenne arra biztatni mindegyikőjüket, hogy fogadják el Nelson elnök felhívását, és vállaljanak felelősséget a Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról való bizonyságukért; hogy dolgozzanak érte; táplálják azt, hogy növekedjen; valamint hogy ne szennyezzék be azt hitetlen férfiak és nők hamis bölcseleteivel.20
Igazlelkű, tudatos nevelés
Mennyei Atyánk a szülőként kitűzött isteni céljait egy Mózesnek adott kinyilatkoztatásban ismertette: „Mert íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghez vigyem az ember halhatatlanságát és örök életét.”21 Nelson elnök hozzátette: „Isten minden Tőle telhetőt meg fog tenni – az önrendelkezésetek csorbítását kivéve –, hogy segítsen nektek nem elszalasztani az egész örökkévalóság legnagyobb áldásait.”22
Szülőkként Isten megbízottjai vagyunk a gyermekeinkről való gondoskodásban.23 Mindent meg kell tennünk azért, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol a gyermekeink érezhetik az Ő isteni befolyását.
Mennyei Atya soha nem akarta, hogy szülőkként csak a lelátóról nézzük gyermekeink lelki életének a kibontakozását. Hadd szemléltessem ennek a tudatos nevelésnek a gondolatát egy személyes példán keresztül. Amikor elemis voltam egy kis guatemalai gyülekezetben, a szüleim elkezdtek tanítani engem a pátriárkai áldás értékéről. Édesanyám rászánta az időt arra, hogy megossza velem az élményét a számára oly becses pátriárkai áldásának az elnyeréséről. Tanított engem a pátriárkai áldásokkal kapcsolatos tanról, és bizonyságot tett a megígért áldásokról. Az ő tudatos nevelése ébresztette fel bennem a vágyat a pátriárkai áldásom elnyerésére.
Amikor 12 éves voltam, a szüleim segítettek találnom egy pátriárkát. Erre azért volt szükség, mert a mi kerületünkben nem volt pátriárka. Egy tőlünk 156 kilométerre található cövekbe utaztunk el hozzá. Máig tisztán emlékszem, amikor a fejemre helyezte a kezeit, hogy megáldjon. Erős lelki megerősítés által minden kétséget kizáróan tudtam, hogy Mennyei Atya ismer engem.
Egy 12 éves kisvárosi fiúként ez a világot jelentette nekem. A szívem Mennyei Atyám felé fordult aznap az édesanyám és édesapám tudatos nevelése miatt, és ezért örökké hálás leszek nekik.
Joy D. Jones, az Elemi korábbi általános elnöke ezt tanította: „Nem várhatunk arra, hogy a gyermekeinkkel csak úgy magától megtörténjen a megtérés. Jézus Krisztus evangéliumának tantételei között nem szerepel a véletlen megtérés.”24 A szeretetünk és a sugalmazott felkéréseink hatással lesznek arra, hogyan használják gyermekeink az önrendelkezésüket. Nelson elnök kihangsúlyozta: „Semmilyen más munka nem múlja felül az igazlelkű, tudatos szülői nevelést.”25
Zárszó
Szülők! Ez a világ tele van bölcseletekkel, kultúrákkal és elgondolásokkal, amelyek a gyermekeink figyelméért versengenek. A nagy és tágas épület naponta reklámozza a tagságát a legújabb médiákban. „De Fiának ajándéka által – tanította Moróni próféta – Isten még különb utat mutatott”.26
Amikor szövetségeken keresztül Istennel társulunk és az Ő megbízottjaivá válunk a gyermekeink nevelésében, akkor Ő megszenteli a szándékainkat, megihleti a tanításainkat, és úgy hangolja a meghívásainkat, „hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért”27. Jézus Krisztus nevében, ámen.