Tanúságot tenni Jézus Krisztusról szavakkal és tettekkel

Az egyik ígéret, amelyet a keresztelkedéskor teszünk, az, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét. A mai célom emlékeztetni magunkat arra, hogy úgy mutathatjuk meg Istennek, hogy magunkra vesszük az Ő Fia nevét, ha amilyen gyakran csak tudunk, szavakkal és tettekkel bizonyságot teszünk arról, hogy Jézus a Krisztus.

Amikor a feltámadása után az amerikai földrészen élő embereket szolgálta és tanította, a Szabadító kijelentette:

„Nem olvasták talán a szentírásokat, amelyek megmondják, hogy Krisztus nevét kell magatokra vennetek, mely az én nevem? Mert ezen a néven szólítanak majd benneteket az utolsó napon.

És aki magára veszi a nevemet, és mindvégig kitart, az megszabadul az utolsó napon.”¹

Nelson elnök ezt tanította nekünk: „Az, hogy magunkra vesszük a Szabadító nevét, magában foglalja, hogy – a cselekedeteink és a szavaink által – kijelentjük és tanúsítjuk másoknak, hogy Jézus a Krisztus.”²

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként rendelkezünk az áldással és kiváltsággal, hogy az Úr és az Ő neve tanújaként álljunk, ahol csak vagyunk.³ Amint igyekszünk az életünket Jézus Krisztus evangéliumával összhangban élni, a viselkedésünk élő bizonyság lesz a mi Megváltónkról és az Ő nevéről. Ezenfelül tanúságot teszünk Krisztusról szavakkal is, amikor megosztjuk másokkal, hogy mit hiszünk, érzünk és tudunk Jézus Krisztusról.

Amikor alázatosan megosztjuk a bizonyságunkat az Úrról a szavainkon és tetteinken keresztül, a Szentlélek megerősíti⁴ azoknak, akik igaz szándékkal, nyitott szívvel és kész elmével rendelkeznek, hogy Jézus valóban a Krisztus.⁵

Szeretnék megosztani két közelmúltbeli, felemelő példát egyháztagokról, akik kimutatják Istennek, hogy magukra veszik Jézus Krisztus nevét azáltal, hogy beszélnek Őróla és tiszta tanúságot tesznek az Úrról az egyházi gyűléseken.

Első példa: amikor a feleségemmel, Elaine-nel 2022-ben Spanyolországba látogattunk, az egyház egy kicsi, helyi egységében vettünk részt a vasárnapi gyűléseken. Mivel én az emelvényen, a feleségem pedig a gyülekezet soraiban foglalt helyet, észrevettem, hogy ő egy idősebb hölgy mellé ült le. Amikor véget ért az úrvacsorai gyűlés, odasétáltam Elaine-hez, és megkértem, hogy mutasson be az új barátjának. Így is tett, és elmondta, hogy a hölgy – aki nem volt az egyház tagja – mintegy két éve jár istentiszteletre. Amint ezt meghallottam, megkérdeztem ezt az istenfélő nőt, mi késztette arra, hogy ilyen hosszú időn át visszajöjjön, és látogassa a gyűléseinket. A hölgy szeretetteljesen így felelt: „Szeretek ide járni, mert a gyűléseiteken Jézus Krisztusról beszéltek.”

Az egyháztagok abban a spanyolországi egységben egyértelműen Krisztusról beszéltek, tanítottak és tettek bizonyságot a gyűléseiken.

Második példa: a Brazília Területen végzett szolgáltunkat követően új megbízásunk az egyház központjába szólított bennünket. Azután, hogy idén július végén Salt Lake Citybe költöztünk, az új, csodálatos egyházközségünkbe jártunk el a vasárnapi gyűlésekre. Ezek egyike egy böjti és bizonyságtételi gyűlés volt. Miután áhítatosan vettünk az úrvacsorából, az egyháztagok egymás után álltak fel és tettek szívből jövő bizonyságot a Szabadítóról. A gyűlés középpontjában Jézus Krisztus állt, és szinte tapintható volt a Lélek. Felemelő élmény volt, és a hitünk megerősödött. Ha az egyház barátai, akik őszintén keresik az igazságot, jelen lettek volna azon a gyűlésen, felismerték volna, hogy ez Jézus Krisztus egyháza.

Micsoda áldás látni, hogy az egyházi gyűléseink a legjobb lehetőségek arra, hogy bizonyságot tegyünk Krisztusról, és kimutassuk Istennek, hogy örvendezünk az Ő Fia nevének a magunkra vételében.

Hadd említsek egy erőteljes példát arra, amiképp magunkra vehetjük Jézus Krisztus nevét azáltal, hogy tetteken keresztül bizonyságot teszünk Őróla.

Tavaly augusztusban elkísértem Johnathan S. Schmitt eldert a Yuba Cityben található Kaliforniai Feather River templom nyílt napjaira. Ott abban az áldásban volt részem, hogy csoportokat vezethettem, amint bejárták a templomot. Az egyik ilyen csoportban volt az egyik egyháztagunk, Virgil Atkinson, valamint hét, más felekezetű barátja. A látogatás vége felé a templom pecsételőszobájában Atkinson fivér elérzékenyülve fejezte ki a szeretetét a barátai iránt, akik aznap elmentek a templomba. Szinte rögtön azután, hogy így tett, a csoport egyik női tagja felállt, és ezt mondta: „Mind szeretjük Virgilt. Soha nem erőltette ránk a hitét. Azonban nem is rejti véka alá. Pusztán aszerint él, amiben hisz.”

Az évek során Atkinson fivér krisztusi életmódja erőteljes bizonyság volt a barátai számára. A példája erős bizonyítéka annak, hogy magára veszi Krisztus nevét.

Zárásként hadd osszak meg egy leckét, amelyet arról tanultam, hogy miként vegyük magunkra Krisztus nevét, valamint tegyünk bizonyságot Őróla az egyház helyes nevének a használata által.

Nelson elnök, Isten élő prófétája a 2018-as, Az egyház helyes neve című általános konferenciai beszédében ezt mondta: „Ez… egy helyreigazítás. Ez az Úr parancsolata. Nem Joseph Smith adott nevet a rajta keresztül visszaállított egyháznak, de még csak nem is Mormon. A Szabadító maga mondta: »Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának.« [vö. Tan és szövetségek 115:4].”⁶

Azon a napon mind arra elkötelezetten és elszántan hagytuk el az általános konferenciát, hogy kövessük a prófétát, és onnantól kezdve az egyház kinyilatkoztatott nevét használjuk. Valóban odafigyeltem, hogy biztosan az egyház helyes nevét használjam. Az első néhány alkalommal nagyon tudatosnak kellett lennem, nem hagyva, hogy visszatérjek a régi berögződéshez. Az első próbálkozásokat követően már magabiztosabbnak éreztem az egyház kinyilatkoztatott nevének a használatát. Bevallom, sokszor gyorsan mondtam ki az egyház nevét. Aggasztott, hogy az emberek nem figyelnek majd oda az egyház teljes nevére, és azt fogják gondolni, kicsit túl hosszú.

Később azonban rájöttem, hogy az egyház teljes nevének a tudatos kimondása értékes lehetőséget adott nekem, hogy kimondjam Jézus Krisztus nevét, és valóban bizonyságot tegyek a Szabadítóról azzal, hogy kijelentem az Ő nevét az Ő egyháza nevének a részeként. Azt is észrevettem, hogy amikor kimondtam az egyház helyes nevét mások előtt, gyakrabban emlékeztem Jézus Krisztusra és éreztem az Ő hatását az életemben.

A próféta követése által mind megtanulhatunk többször bizonyságot tenni Jézus Krisztusról azáltal, hogy az egyház helyes nevét használjuk, így véve teljesebben magunkra az Úr nevét.

Ezen a sabbatreggelen örömmel teszem bizonyságomat arról, hogy Nelson elnök Isten élő prófétája, és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Krisztus visszaállított egyháza. Alázatosan teszek tanúságot Isten Fiáról és az Ő isteni voltáról. Ő Isten Elsőszülötte és Egyszülött Fia, a Szabadítónk és Megváltónk, az Immánuel.⁷ Jézus Krisztus nevében, ámen.