Dicsérd a férfit

Drága fivéreim és nővéreim! Megtiszteltetés számomra, hogy veletek lehetek ezen a délelőttön. Imádkozom azért, hogy az Úr megáldjon engem.

A szemem már nem a régi. Elmentem a szemorvoshoz, és mondtam neki, hogy nem látom a súgógépet.

Mire ő így felelt: „Nos, a szemei is megöregedtek. Ez már nem fog megváltozni.”

Így hát megteszem, ami tőlem telik.

Szeretnék megosztani veletek pár dolgot, amin mostanában elgondolkoztam. Az elmúlt néhány hónapban mindig fel-felbukkant a gondolataimban Joseph próféta. Volt, hogy ültem, és azon elmélkedtem, milyen dicső felelősség volt számára az idők teljessége ezen adományozási korszakának a prófétájává válni.

Eltűnődtem, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként mily hálásak vagyunk azért, hogy Joseph Smith, egy fiú, aki tudni szerette volna, mit kell tennie a bűnei bocsánatáért, rálelt az ahhoz szükséges bátorságra, hogy a New York állambeli Palmyrában található otthona közelében elmenjen egy ligetbe, ott letérdeljen, és – saját elmondása szerint – életében először hangosan imádkozzon (lásd Joseph Smith története 1:14).

Amikor Joseph letérdelt az általunk Szent ligetnek nevezett helyen, megnyíltak a mennyek. A déli napnál is ragyogóbb két személy jelent meg előtte. Egyikük így szólt hozzá: „[Joseph,] ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17). Ezzel indult Jézus Krisztus örökkévaló evangéliuma teljességének a visszaállítása.

„Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával” (Dicsérd a férfit. Himnuszok, 17. sz.), énekeljük annak köszönhetően, hogy Jézus – a mi Szabadítónk és Megváltónk – szólt az ifjú Josephhez, és megnyitotta az időnek azt az adományozási korszakát, amelyben most élünk. Hálásak vagyunk az Úrnak Joseph Smithért és az ő bátorságáért, hogy bement abba a ligetbe 1820-ban a New York állambeli Palmyrában lévő otthona közelében.

Belegondoltam, mennyi bámulatos dolgot tudunk és mi mindenünk van. Drága fivéreim és nővéreim! Ma reggel a bizonyságom számotokra az, hogy milyen bőségesen áldottak vagyunk, amiért tudjuk mindazt, amit tudunk, mert itt van nekünk Joseph Smith, az idők ezen utolsó adományozási korszakának a prófétája.

Értjük az élet célját és azt, hogy kik vagyunk.

Tudjuk, ki Isten, és tudjuk, ki a Szabadító, mivel itt van nekünk Joseph, aki fiúként bement a ligetbe a bűnei bocsánatát keresve.

Szerintem ez az egyik legdicsőbb és legcsodálatosabb dolog, amit ezen a világon bárki tudhat: hogy Mennyei Atyánk és az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatták magukat ezekben az utolsó napokban, és hogy Joseph azért támasztatott, hogy visszaállítsa Jézus Krisztus örökkévaló evangéliumának a teljességét.

Rendelkezünk a Mormon könyvével. Milyen bámulatos és csodálatos ajándék a Mormon könyve az egyház tagságának! Másik tanú, másik tanúbizonyság ez arról, hogy Jézus a Krisztus. Azért rendelkezünk vele, mert Joseph érdemes volt a lemezek kézhez vételére, valamint a menny inspirálta őt azok Isten ajándéka és hatalma általi lefordítására, illetve arra, hogy a könyvet átadja a világnak.

A ma reggeli üzenetem egyszerű, de mélyenszántó, és tele van szeretettel Joseph Smith próféta, valamint mindazon fivéreim és nővéreim iránt, akik támogatták őt és hajlandóak voltak támogatni őt fiatalkorában is.

Szeretnék ma délelőtt tisztelettel adózni az édesanyjának. Mindig is csodálatosnak gondoltam azt, hogy amikor Joseph hazament a Szent ligetben tapasztaltak után, és elmondta az édesanyjának, mi történt, akkor Lucy Mack Smith hitt neki.

Hálás vagyok az édesapjáért, a fivéreiért, a nővéreiért és a családjáért, akik támogatták őt ebben a hatalmas feladatban, amelyet kiszabott rá az Úr, hogy ő legyen a próféta, aki újra visszaállítja a földre Jézus Krisztus örökkévaló evangéliumának a teljességét.

Így hát a ma reggeli bizonyságom ez: tudom, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Megváltója. Azt is tudom, hogy Mennyei Atyánk, valamint az Úr Jézus Krisztus megjelentek Josephnek, szóltak hozzá, és felkészítették arra, hogy prófétává váljon.

Ámulok azon – és biztos vagyok benne, hogy ezzel sokan vannak így közületek –, milyen áldás számunkra tudni azt, amit az életünk céljáról és arról tudunk, hogy miért vagyunk itt, minek a megtételére kellene igyekeznünk és mit kellene megvalósítanunk a mindennapi életünkben. Épp arra próbáljuk nap mint nap felkészíteni magunkat, hogy kicsit jobbak, kicsit kedvesebbek, kicsit felkészültebbek legyünk arra a napra, amely biztosan eljő, amikor visszatérünk Mennyei Atyánk és az Úr Jézus Krisztus jelenlétébe.

Számomra ez egyre közelebb van. Hamarosan 95 éves leszek. A gyermekeim szerint vannak olyan napok, amikor sokkal idősebbnek tűnök, de nincs ezzel semmi gond. Megteszem, ami tőlem telik.

Azonban közel 50 éven át, fivéreim és nővéreim, abban a kiváltságban volt részem, hogy az egyház általános felhatalmazottjaként bejárhattam a világot. Csodálatos áldás ez! Azt hiszem, a világ szinte minden szegletébe eljutottam. Szerte a világon találkoztam az egyház tagjaival.

Ó, mennyire szeretlek benneteket! Mily dicső élmény ez – az arcotokra nézni, a jelenlétetekben lenni, és érezni a szereteteteket az Úr Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma visszaállítása iránt.

Mennyei Atyánk őrködjön most felettünk, és áldjon meg mindannyiunkat a konferencia során! Áradjon ki a szívünkbe az Úr Lelke, és gyarapodjon a mi szeretett Szabadítónk, az Úr Jézus Krisztus evangéliuma iránti szeretetünk, amint igyekszünk szolgálni Őt és betartani a parancsolatait, valamint hasonlóbbá válni Őhozzá annak eredményeként, hogy részt veszünk az általános konferencián. Bárhol legyetek is ezen a világon, Isten áldjon benneteket! Legyen velünk az Úr Lelke! Érezzük a menny hatalmát, miközben együtt hódolunk a konferencia ezen ülésén!

A tanúságomat és a bizonyságomat hagyom veletek arról, hogy tudom: Jézus a Krisztus. Ő a mi Szabadítónk, a mi Megváltónk. Ő a legjobb barátunk. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.