Állandó társunk

Drága fivéreim és nővéreim! Ezen a konferencián megáldattunk a kinyilatkoztatás kiáradásával. Az Úr Jézus Krisztus szolgái szólták és szólják majd hozzánk az igazság, bátorítás és iránymutatás szavait.

Megérintettek a bizonyságok, melyeket ezen a konferencián hallottunk arról, hogy az Úr személyesen szól hozzánk a Szentlelken keresztül. Amint imádkozunk, aztán pedig megszívleljük a Lélek késztetéseit, több olyan meglátást és áldást nyerünk el, melyek átvezetnek bennünket az előttünk álló egyre nehezebb napokon.

Ismét hallottuk Russell M. Nelson elnök e figyelmeztetését: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”¹

Ez a prófétai figyelmeztetés indított arra, hogy elgondolkozzam, mit tanítsak a gyermekeimnek, unokáimnak és dédunokáimnak arról, hogy miként tegyenek szert erre a létfontosságú iránymutatásra az előttük álló nehéz napokban.

Így hát mai üzenetem afféle rövid levél az utódaimnak, amely talán segíthet nekik, amikor nem vagyok velük, az elkövetkező izgalmas időszakban. Szeretném, ha tudnák, minek az ismeretére jutottam el, ami segíthet nekik.

Jobban megértettem, mit kell tenniük ahhoz, hogy rendelkezzenek a Szentlélek állandó hatásával azokban a napokban, amelyekben élni fognak. És azt a benyomást éreztem, hogy ma az azzal kapcsolatos személyes tapasztalataimról beszéljek, amikor a tőlem telhető legjobban meghívtam a Szentlelket, hogy állandó társam legyen. Azért imádkozom, hogy ugyanennek a megtételére tudjam ösztönözni őket.

Arra buzdítanám őket, hogy gondolkodjanak és imádkozzanak Hélamán fiairól: Nefiről és Lehiről, valamint az Úr más szolgáiról, akik velük munkálkodtak. Kemény ellenállással kerültek szembe. Gonosz helyen szolgáltak, és borzalmas megtévesztésekkel kellett megbirkózniuk. Bátorítólag hat rám – és titeket is ösztönözhet – Hélamán feljegyzésének e verse:

„És a hetvenkilencedik évben sok vita támadt. De lőn, hogy Nefi és Lehi, valamint testvéreik közül sokan, akik ismerték a tan igaz pontjait, mivel naponta sok kinyilatkoztatásban volt részük, prédikáltak tehát a népnek, és így még ebben az évben véget vetettek ezek vitatkozásának.”²

Ez a beszámoló bátorítólag hat rám, és nektek is erőt adhat. Hélamán fiait egy sor, a Szentlélekkel szerzett tapasztalat tanította és vezette. Ez megerősíti számomra, hogy a Lélek képes sorról sorra tanítani minket, és mi tanulhatunk Tőle, megkapva, amire szükségünk van; és majd amikor készen állunk, még többet fogunk kapni.

Annak a beszámolója is ugyanígy ösztönzött, amikor Nefi arra lett kérve, hogy menjen vissza Jeruzsálembe Lábán lemezeiért. Emlékeztek, milyen döntést hozott. Így szólt: „Megyek, és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt.”³

Nefinek az e megbízatás során szerzett tapasztalata a Szentlélekkel sokszor adott bátorságot nekem, amikor olyan feladatokat készültem teljesíteni, amelyekről tudtam, hogy az Úr által adott megbízások, de látszólag messze meghaladták a múltbéli tapasztalataimat és azt, amire képesnek láttam magamat.

Emlékeztek, mit mondott Nefi az élményéről: „És ez éjszaka volt; és elrejtőztettem [a fivéreimet] a falakon kívül. És miután ők elrejtőztek, én, Nefi, beosontam a városba, és mentem előre, Lábán háza felé.”

Majd így folytatja: „És engem akkor a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amelyeket tennem kell.”⁴

Ösztönzőleg hatott rám a tudás, hogy Nefit a Lélek vezette percről percre az éjszaka során, amikor az Úr megbízatásában járt el.

Szükségünk van és szükségetek lesz a Szentlélek állandó társaságára. Vágyunk rá, azonban tapasztalatból tudjuk, hogy nem könnyű szert tenni rá. Mindegyikünk gondol és mond és tesz olyasmit a mindennapi életében, ami megbánthatja a Lelket.

Amikor ez megtörténik – márpedig meg fog –, az Úr rosszallását érezhetjük, valamint abba a kísértésbe eshetünk, hogy egyedül érezzük magunkat. Fontos emlékezni a biztos ígéretre, amelyet minden egyes héten kapunk, amikor bűnbánatot tartunk és veszünk az úrvacsorából: „[H]ogy Lelke mindig velük lehessen”⁵.

Ha ma éreztétek a Szentlélek hatását, azt édes bizonyítékként vehetitek arra, hogy az engesztelés munkálkodik az életetekben.

Jeffrey R. Holland elder ezt mondta: „Bármikor is jöjjenek el a szenvedésünk e pillanatai, nem szabad engednünk az attól való félelemnek, hogy Isten elhagyott minket vagy hogy nem hallja az imáinkat. Ő valóban hall minket. Ő valóban lát minket. Ő valóban szeret minket.”⁶

Ez a megerősítés segített nekem. Amikor távol érzem magam az Úrtól, amikor úgy tűnik, hogy késnek az imáimra érkező válaszok, megtanultam követni Nelson elnök azon tanácsát, hogy tekintsem át az életemet a bűnbánat lehetőségei után kutatva. Így emlékeztet minket: „A mindennapi bűnbánat jelenti az ösvényt a tisztaság felé, a tisztaság pedig erőt ad.”⁷

Ha úgy tapasztaljátok, hogy nehezen érzitek a Szentlelket, bölcs dolog lenne elgondolkodnotok, hogy van-e olyasmi az életetekben, amit esetleg meg kell bánnotok és amiért bocsánatot kell nyernetek.⁸ Hittel imádkozhattok, hogy tudjátok, mit tegyetek, hogy megtisztulhassatok, és ezáltal jobban jogosultak legyetek a Szentlélek állandó társaságára.

Ha szeretnétek részesülni a Szentlélek társaságában, helyes okokból kell vágynotok rá. A céljaitoknak az Úr céljainak kell lenniük. Ha az indítékaitok túl önzőek, nehézséget tapasztaltok majd a Lélek késztetéseinek az elnyerésében és észlelésében.

A kulcs számomra és számotokra az, hogy azt akarjuk, amit a Szabadító akar. Krisztus tiszta szeretete legyen indítékaink hajtóereje. Imáinknak ilyennek kell lennie: „Csak azt akarom, amit Te is. Legyen meg a Te akaratod.”

Próbálok emlékezni a Szabadító áldozatára és az Ő irántam való szeretetére. Így amikor imában köszönetet mondok Mennyei Atyának, érzem a szeretetet és a megerősítést, hogy az imáim meghallgatásra találtak, és azt fogom kapni, ami a legjobb számomra és azok számára, akiket szeretek. Ez megerősíti a bizonyságomat.

Mindazon dolgok közül, amelyekről a Szentlélek bizonyságot tesz, a legértékesebb számunkra az, hogy Jézus a Krisztus, Isten élő Fia. A Szabadító ezt ígérte: „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.”⁹

Évekkel ezelőtt felhívott egy feldúlt édesanya. Elmondta, hogy a lánya már messzire költözött otthonról. A vele való kevés érintkezéséből úgy érezte, valami nagy baj van. A segítségemért könyörgött.

Kiderítettem, ki a lánya házitanítója. (Már ebből a megnevezésből tudhatjátok, hogy mindez elég rég történt.) Felhívtam az illetőt. Fiatal volt még, de elmondta, hogy ő és a társa is felkeltek az éjszaka közepén, nemcsak aggódva a lány miatt, de sugalmazással, miszerint a lány olyan döntéseket készül meghozni, amelyek bánatot és nyomorúságot eredményeznek majd. Pusztán e Lélektől jövő indíttatástól hajtva elmentek hozzá.

A lány először nem akart nekik a helyzetéről beszélni. Sugalmazástól vezérelve kérlelték, hogy tartson bűnbánatot, és válassza az Úr által számára kijelölt ösvényt. Ekkor a lány – hitem szerint a Lélek által – ráébredt, hogy egyedül Istentől tudhatták, amit az életéről tudtak. Egy anya a szeretetteljes aggodalmát átadta Mennyei Atyának és a Szabadítónak. A Szentlélek elküldetett azokhoz a házitanítókhoz, mivel ők készek voltak az Urat szolgálni. Követték a Tan és szövetségekben található tanácsot és ígéretet:

„Bensődet is töltse el a jószívűség minden ember és a hit házanépe iránt, gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik magabiztosságod Isten színe előtt; és a papság tana úgy csapódik majd le lelkeden, mint az égből érkező harmat.

A Szentlélek állandó társad lesz, jogarod pedig az igazlelkűség és az igazság változatlan jogara; fenntartóságod örökkévaló fenntartóság lesz, és kényszerítő eszközök nélkül száll majd rád örökkön örökké.”¹⁰

Tanúsítom, hogy az Úr mindig is betartotta az ígéretét. A Szentlélek elküldetik Jézus Krisztus egyháza hithű, szövetséges tagjaihoz. Mármost, a tapasztalataitok egyediek lesznek, és a Szentlélek akképpen vezet majd titeket, ahogy az a leginkább megfelel a hiteteknek és az arra való képességeteknek, hogy kinyilatkoztatást kapjatok saját magatok és azok számára, akiket szerettek és szolgáltok. Teljes szívemből imádkozom, hogy megerősödjön a magabiztosságotok.

Tanúságomat teszem arról, hogy az Atyaisten él. Szeret benneteket. Hallja minden egyes imátokat. Jézus Krisztus valóban imádkozott az Atyához, hogy küldje el a Szentlelket, hogy vezessen, vigaszt nyújtson, és tanúsítsa nekünk az igazságot. Az Atya és Szeretett Fia megjelentek Joseph Smithnek egy liget fái között. Joseph Smith próféta Isten ajándéka és hatalma által lefordította a Mormon könyvét.

Mennyei hírnökök visszaállították a papsági kulcsokat. Russell M. Nelson elnök Isten prófétája az egész föld számára.

Jézus Krisztus tanújaként tudom, hogy Ő él és vezeti az egyházát. Nektek és nekem megvan a lehetőségünk, hogy állandó társunk legyen a Szentlélek, és hogy ezek az igazságok megerősítést nyerjenek számunkra, amikor emlékezünk a Szabadítóra, szeretjük Őt, bűnbánatot tartunk, és arra kérjük, hogy az Ő szeretete legyen a szívünkben. Imádkozom, hogy miénk legyen ez az áldás és a Szent Lélek társasága ma és életünk minden napján. Szeretlek benneteket. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.