Éberen ellenállni a kísértésnek

A kísértés az élet része, és így vagy úgy mindenki megtapasztalja, aki keresztülutazik a halandóságon. Pál apostol azonban, elismerve ezt az igazságot, így biztosított bennünket: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint amit képesek vagytok elszenvedni; sőt, a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” [1 Korinthusbeliek 10:13].²

[S]zámtalan [csapda] van, amelyeket a gonosz előttünk lóbál, hogy letérítsen az igazlelkűség ösvényéről. Mennyei Atyánk azonban életet adott nekünk, és ezzel együtt a gondolkodás, az érvelés és a szeretet képességét. Hatalmunk van ellenállni bármilyen kísértésnek, és meg tudjuk határozni, milyen ösvényen járjunk, milyen irányba haladjunk. Isten celesztiális királysága a célunk. Azon kell lennünk, hogy ne térjünk le az útvonalról, amely egyenesen arra tart.

Mindazokat, akik az élet ösvényén járnak, Mennyei Atyánk így figyelmezteti: óvakodjatok a kerülőutaktól, a veszélyektől, a csapdáktól! […] Ne tévesszenek meg benneteket! Álljatok meg és imádkozzatok! Hallgassatok arra a halk, szelíd hangra, amely lelkünk mélységeihez szól a Mester gyengéd, hívó szavaival: „…jer, kövess engem” [Lukács 18:22]. Ha így teszünk, elfordulunk a pusztulástól, a haláltól, és boldogságra és örökkévaló életre lelünk.³

[Amikor kísértéssel néztek szembe,] számos forrásból kaphattok segítséget. Az egyik a pátriárkai áldásotok. Az ilyen áldás az örök lehetőségeitek könyvéből tartalmaz fejezeteket. Gyakran olvassátok el az áldásotokat. Tanulmányozzátok gondosan. Vezéreljenek benneteket a figyelmeztetései. Éljetek úgy, hogy kiérdemeljétek az ígéreteit.⁴

Amikor az egyház tagjává konfirmáltak, megkaptátok a Szentlélek társaságához való jogot. Ő segíthet jó döntéseket hoznotok. A kihívások vagy kísértések idején nem kell, hogy egyedül érezzétek magatokat. Ne felejtsétek el, hogy az ima az útlevél a lelki hatalomhoz.⁵

Ahhoz, hogy a világban legyünk, de ne a világnak éljünk, az is szükséges, hogy ima által beszélgessünk Mennyei Atyánkkal. Ő ezt várja el tőlünk, és válaszolni fog az imáinkra. Ahogy az a 3 Nefi 18-ban is feljegyzésre került, a Szabadító így figyelmeztetett: „[M]indig legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kerüljetek kísértésbe; mert Sátán arra vágyik, hogy az övéi legyetek… Mindig imádkozzatok tehát az Atyához az én nevemben” [3 Nefi 18:18–19].⁶

Az ima védelem a kísértés ellen. Buzgó és szívből jövő imádságon keresztül nyerjük el az ahhoz szükséges áldásokat és az ahhoz kellő támogatást, hogy sikerrel teljesítsük utunkat ezen a halandóságnak nevezett, olykor nehéz és emberpróbáló utazáson.⁷

Válasszuk azt, hogy hatalmas és erős hitet építünk ki magunkban, mely a leghathatósabb védelmünk lesz a gonosz tervei ellen – valódi hitet, olyan hitet, mely megtart bennünket, és támogatja azon vágyunkat, hogy a jót válasszuk.⁸

Gyakran vesznek körül minket olyan dolgok, melyek képesek visszahúzni bennünket. Amikor elmegyünk Isten szent házaiba és emlékezünk a szent szövetségekre, melyeket ott kötünk, képesek leszünk minden próbatételt jobban elviselni és minden kísértést legyőzni. E szent menedékben békére lelünk, megújulunk és megerősödünk.⁹

Töltsétek meg elméteket igazsággal. Nem a tévelygésben kúszva bukkanunk rá az igazságra. Az igazság Isten kinyilatkoztatott szavának a kutatása, tanulmányozása és megélése által található meg. Amikor tévedések társaságára törekszünk, tévelygés lesz az osztályrészünk. Akkor ismerjük meg az igazságot, amikor az igazság mellé szegődünk.

A világ Szabadítója ezt az utasítást adta: „keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” [Tan és szövetségek 88:118]. Ezt is mondta: „tudakozzátok az írásokat, …ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” [János 5:39].

Mindegyikünket ekképpen hív: „Tanulj tőlem, és hallgass a szavaimra; járj Lelkem szelídségében, és békességed lesz énbennem!” [Tan és szövetségek 19:23].¹⁰

Jób „feddhetetlen, igaz” ember volt, „istenfélő” és „bűn-gyűlölő” [Jób 1:1]. A viselkedésében jámbor, vagyonában pedig bővelkedő Jób olyan próbatétel előtt állt, amely bárkit könnyen elpusztíthatott volna. A javaitól megfosztott, barátaitól megvetett, szenvedéstől sújtott és családja elvesztésétől megtört Jóbot így unszolták: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” [Jób 2:9]. Ellenállt ennek a kísértésnek, és nemes lelke mélyéből fakadóan jelentette ki: „Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!” [Jób 16:19]. „[T]udom, hogy az én megváltóm él” [Jób 19:25].¹¹.

Kép

Jóbhoz beszélő emberek

Joseph Smith próféta is szembesült kísértéssel. El tudjátok képzelni a gúnyolódást, a megvetést, a csúfolódást, amely minden bizonnyal tömegével érte, amikor kijelentette, hogy látomást látott? Úgy gondolom, ez szinte elviselhetetlenné vált a fiú számára. Kétségtelenül tudta, hogy könnyebb lenne visszavonni a látomásról szóló kijelentéseit, és egyszerűen csak mindennapi életet élni. Ő azonban nem adta be a derekát. Ezek az ő szavai: „Tényleg fényt láttam, és annak a fénynek a közepében láttam két Személyt, és ők valóságosan beszéltek hozzám; és bár utáltak és üldöztek engem azért, mert azt mondtam, hogy látomást láttam, az mégis igaz volt… Mert látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam… megtagadni” [Joseph Smith története 1:25]. Joseph Smith… kísértéssel nézett szembe, és ellenállt annak.¹²

Amikor [Jézust] elvezette a Lélek a vadonba, erőtlen volt a böjtöléstől. Sátán a legcsábítóbb formáját hozta az általa tett ajánlatokban. Az első arra irányult, hogy kielégítse a Szabadító testi szükségleteit, beleértve az éhségét. Erre a Szabadító így felelt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” [Máté 4:4; lásd még 5 Mózes 8:3].

Ezután Sátán hatalmat kínált. A Szabadító így felelt: „[Ez is] meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet” [Máté 4:7; lásd még 5 Mózes 6:16].

Végül a Szabadító a vagyon és földi dicsőség ígéretét kapta. Válasza ez volt: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj” [Máté 4:10; lásd még 5 Mózes 6:13].¹³

A sikeretekhez és boldogságotokhoz alapvető fontosságú az a tanács, hogy körültekintően válasszátok meg a barátaitokat. Hajlamosak vagyunk olyanokká válni, mint azok, akiket csodálunk, ezek pedig általában a barátaink. Olyanokkal kell kapcsolatot ápolnunk, akik hozzánk hasonlóan nem ideiglenes kényelmet, sekélyes célokat vagy korlátozott törekvéseket tűznek maguk elé – hanem olyanokkal, akik azokat a dolgokat értékelik, amelyek a leginkább számítanak, méghozzá az örökkévaló célkitűzéseket.¹⁴

Néhány évvel ezelőtt beszélgettem [a Fiatal Nők egyik] tanácsadójával, aki elmesélte egy élményét, melyben az osztályába járó egyik fiatal nővel volt része. Ezt a fiatal nőt időről időre megkísértették, hogy letérjen az igazság ösvényéről és a bűn kerülőútját kövesse. Néhány osztálytársa állandó győzködése eredményeként végül beleegyezett abba, hogy egy ilyen kerülőutat fog követni. Kigondolt egy tervet: azt mondja majd a szüleinek, hogy a Fiatal Nők tevékenységi estjére megy. Ott azonban csak addig akart maradni, amíg a többi barátnője és az őket kísérő fiúk fel nem veszik őt. Ezt követően elmennek egy partira, ahol alkohol is lesz, és ahol a fiatalok viselkedése szöges ellentétben áll majd mindazzal, amiről ez a fiatal nő tudta, hogy helyes.

A tanítójuk sugalmazásért imádkozott, hogy segíteni tudjon a hozzá tartozó lányoknak, de különösen ennek a lánynak, akinek annyira bizonytalan volt az evangélium iránti elkötelezettsége. A tanító azt a sugalmazást kapta akkor este, hogy ne azt csinálják, amit korábban eltervezett, hanem inkább beszéljen a lányoknak arról, mennyire fontos erkölcsileg tisztának maradni. Amikor elkezdte megosztani a gondolatait és az érzéseit, a szóban forgó fiatal nő már javában az óráját nézegette, nehogy lekésse a barátaival megbeszélt találkát.

Ahogy azonban a beszélgetés egyre elmélyült, a szívét megérintette valami, felébredt a lelkiismerete, és újra elhatározta magát. Amikor pedig eljött az idő, már tudomást sem vett az őt hívogató dudálásról. Egész este a teremben maradt a tanítójával és a többi osztálytársnőjével. Sikeresen el lett hárítva a kísértés, hogy lekanyarodjon az Isten által jóváhagyott útról. Sátánt tervét meghiúsították. A fiatal nő megvárta, míg társai hazamennek, hogy megköszönhesse a tanítójának a leckét, és elmondhassa, hogyan segített neki abban, hogy elkerüljön egy talán végzetes végkifejletet. A tanító választ kapott az imájára.

Csak később tudtam meg, hogy ezt a fiatal nőt, mivel azon az estén úgy döntött, hogy nem megy el a barátaival – akik a legnépszerűbb lányok és fiúk között voltak az iskolában –, kiközösítették, és hónapokon át senki sem barátkozott vele az iskolájában. Nem tudták elfogadni, hogy ez a lány nem volt hajlandó megtenni azokat a dolgokat, amelyeket ők tettek. Borzasztóan nehéz és magányos időszak volt ez a lány életében. Mindezek ellenére állhatatos maradt, aminek köszönhetően sikerült olyan barátokra szert tennie, akik olyan mércék szerint éltek, mint ő. Néhány évvel később ez a fiatal nő templomi házasságot kötött, és ma már négy szép gyermeke van. Lehetett volna merőben más is az élete. A döntéseink sorsdöntőek.¹⁵

Kép

fiatal nők

Bizonyos vagyok afelől, hogy mindannyiunk legfőbb célja az örök élet Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus társaságában. Elengedhetetlen tehát, hogy olyan döntéseket hozzunk az életünk során, amelyek e nagyszerű cél felé visznek bennünket. Tudjuk azonban, hogy az ellenség elkötelezett a kudarcunk iránt. Ő és az ő seregei fáradhatatlanul igyekeznek meghiúsítani igazlelkű vágyainkat. Súlyos és folyamatos fenyegetést jelentenek örökkévaló szabadulásunkra, hacsak nem vagyunk mi magunk is fáradhatatlanok a célunk elérésére vonatkozó elkötelezettségünkben és erőfeszítéseinkben. Péter apostol így figyelmeztet bennünket: „[Legyetek éberek,] mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” [1 Péter 5:8]. […]

Kísértést érezhettek arra, hogy lejjebb adjátok a mércéteket és a tömeget kövessétek azért, hogy elfogadjanak azok, akiket barátaitoknak szeretnétek. Arra kérlek, legyetek erősek és éberek minden olyan dolog kapcsán, amely megfoszthat titeket az örökkévalóság áldásaitól! Az itt és most hozott döntéseitek örökkévaló jelentőséggel bírnak. […]

A parancsolatok figyelmen kívül hagyása utat nyitott mindannak, amit én napjaink csapásainak tartok. Ilyen például a szabadosság csapása, a pornográfia csapása, a kábítószerek csapása, az erkölcstelenség csapása és az abortusz csapása, hogy csak néhányat említsek. A szentírásokból megtudjuk, hogy az ellenség „mindezen dolgoknak… az alapítója” [2 Nefi 26:22]. Tudjuk, hogy ő „minden hazugságok atyja, hogy megtévessze és elvakítsa az embereket” [Mózes 4:4].

Kérve kérlek benneteket, kerüljetek mindent, ami megfoszthat benneteket a boldogságotoktól itt, a halandóságban, és az örök élettől az eljövendő világban! Ha engeditek neki, akkor az ellenség a megtévesztéseivel és hazugságaival csúszós lejtőre vezet benneteket, amely a pusztulásotokba visz. Valószínűleg ezen a csúszós lejtőn lesztek már, mire felismeritek, hogy nincs megállás. Hallottátok az ellenség üzeneteit. Alattomosan így hívogat: Ez az egy alkalom nem számít; mindenki csinálja; ne legyél régimódi; megváltozott a világ; senkinek sem árt; ez a te életed. A gonosz ismer bennünket, és tudja, melyek azok a kísértések, amelyeket nehezen tudunk majd figyelmen kívül hagyni. Mily életbevágó hát, hogy folyamatosan éberek maradjunk, így kerülve el, hogy engedjünk az ilyen hazugságoknak és kísértéseknek!¹⁶

Napjainkban egyre nagyobb teret nyer a szabadosság. Mindenütt azt látjuk magunk körül, ahogy a mozivásznak bálványai, a sportpályák hősei – akiket rengeteg fiatal igyekszik utánozni – látszólag mindenféle káros következmény nélkül szegik meg Isten törvényeit, és találnak magyarázatokat bűnös szokásaikra. Ne higgyetek ennek! El fog jönni a számvetés, vagyis a tartozások kiegyenlítésének az ideje. […] Ti felkészültetek-e rá? Meg vagytok-e elégedve a saját teljesítményetekkel?¹⁷

Mennyei Atyánk azt tanácsolja, hogy törekedjünk arra, „ami erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó” [Hittételek 1:13]. Amit olvastok, hallgattok vagy néztek, az mind hatással van rátok.

A pornográfia különösen veszélyes, és függőséget okoz. A pornográfiával való kíváncsi kísérletezés uralkodó szokássá válhat, mely még alantasabb dolgokhoz és szexuális vétkekhez vezethet.

Ne féljetek kisétálni a moziból, kikapcsolni a televíziót, vagy állomást váltani a rádión, ha a leadott műsor nem felel meg Mennyei Atyátok mércéinek! Röviden, ha kérdéses számotokra, hogy az adott film, könyv vagy egyéb szórakozási forma helyénvaló-e, akkor ne nézzétek meg, ne olvassátok el, ne vegyetek részt benne!¹⁸

Legyetek elővigyázatosak, és csak olyan helyekre menjetek, ahol jó a környezet, és ahol nem szembesültök majd kísértéssel.¹⁹

Miközben… beutazzuk a világot, az egyház tagjai… nagyon gyakran kérdezik tőlünk: „Mit gondoltok, mi a legnagyobb gond, amellyel az egyháznak szembe kell néznie?”

Általában ezt válaszolom: „Az egyház tagjaiként az előttünk álló fő kihívás, hogy úgy éljünk a világban, hogy ne legyünk a világból valók.”

Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezekben a napokban, melyben élünk, az erkölcstelenség, a felelőtlenség és a becstelenség áradata életünk biztos kikötőit ostromolja. Ha nem őrizzük ezeket a kikötőket, ha nem rendelkezünk mélyre fektetett alapokkal ahhoz, hogy ellenálljunk az efféle mállasztó hatásoknak, akkor nehézségekbe fogunk ütközni.²⁰

Ébernek kell lennünk egy olyan világban, mely oly messze elsodródott a lelki dolgoktól. Létfontosságú, hogy elutasítsunk mindent, ami nincs összhangban a mércéinkkel, és hogy mindeközben semmiképpen ne adjuk fel azt, amire a legjobban vágyunk: az örök életet Isten királyságában. A viharok időről időre továbbra is ostromolni fogják kapuinkat, mivel elkerülhetetlen részét képezik halandó létünknek. Mi azonban sokkal jobban fel leszünk vértezve, hogy megbirkózzunk velük, tanuljunk belőlük és legyőzzük őket, ha az evangéliumot helyezzük a középpontba, a Szabadító szeretetét pedig a szívünkbe. Ésaiás próféta kijelentette: „[L]esz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” [Ésaiás 32:17].²¹

Azért imádkozom, hogy a mi döntésünk ma az legyen, hogy mindvégig igazságban és igazlelkűségben szolgáljuk az Urat, hogy a Szabadítónk, a Közbenjárónk, az Úr Jézus Krisztusunk, akiről bizonyságot teszek…, mellettünk álljon majd, és irányt mutasson nekünk az életünkön át az örökkévalóságig.²²

• Monson elnök kihangsúlyozta, hogy „hatalmunk van ellenállni bármilyen kísértésnek” (1. szakasz). Miben lehet segítségedre ez az igazság?

• Gondold át, milyen sok módot biztosított Mennyei Atyánk – amint azt a 2. szakasz felvázolja –, hogy segítsen ellenállnunk a kísértésnek. Hogyan segített neked a Szentlélek ellenállni a kísértésnek? Hogyan erősített meg téged az ima a kísértéssel szemben? Hogyan védett meg téged a kísértéssel szemben az, hogy igazsággal töltötted meg az elmédet, különösen a szentírásokból?

• Tekintsd át Monson elnök tanításait Jób, Joseph Smith és Jézus Krisztus példájáról (lásd 3. szakasz). Mit tanulhatunk ezekből a beszámolókból, ami segít ellenállnunk a kísértésnek?

• Monson elnök azt tanította, hogy ha jó barátokat választunk, az segíteni fog nekünk elkerülni a kísértést (lásd 4. szakasz). Neked hogyan segítettek már a jó barátok ellenállni a kísértésnek?

• Monson elnök figyelmeztetett, hogy „az ellenség elkötelezett a kudarcunk iránt” (5. szakasz). Milyen példák vannak arra, ahogy az ellenség megkísért minket? Hogyan lehetünk éberek a felismerésükre és a velük szembeni ellenállásra? Milyen példákat láttál már arra, hogy a kis kísértéseknek való engedés nagyobbakhoz vezethet? Hogyan „éljünk [úgy] a világban, hogy ne legyünk a világból valók”?

Máté 6:9–13; Jakab 1:1–16; 1 Nefi 15:23–25; 2 Nefi 28:20–22; Alma 13:28; Hélamán 5:12; Tan és szövetségek 29:39–43; Mózes 1:12–22

„A kinyilatkoztatás gyakran „sor[ról] sorra” (2 Nefi 28:30), nem pedig egyszerre érkezik, s emiatt jó a tanításra való felkészülést már legalább egy héttel az óra előtt megkezdeni. Amint azon gondolkodsz, hogy az általad tanított evangéliumi tantételek miként fogják megáldani az osztályod tagjait, az életed hétköznapi tevékenységei során kapsz majd ötleteket és benyomásokat – amikor munkába mész, házimunkát végzel vagy családtagokkal és barátokkal töltöd az idődet” (A Szabadító módján tanítani [2016]. 12.).